Megmondóemberek

A 168 Óra 24. száma közölte Pungor András Bírálhatatlanok című cikkét. A cikk a bíróságokat, bírákat bírálja, ami arra utal, hogy a cikk szerzője nem ismer lehetetlent, hiszen mégiscsak bírálta azokat, akiket nem lehet bírálni.

Maga a cikk ebben a műfajban nem sok újdonságot tartalmaz, felvonultatja a médiában már jól bevált „megmondóembereket”, akik – mint eddig is – most is hozzák magukat, beleértve a „belső” megmondóembert, Cserni János bírát is.

A cikk a következő – Cserni Jánosra utaló – mondatokkal zárul: „Tőle tudjuk: az Országos Igazságszolgáltatási Tanács megyei elnökökkel kibővített ülésének állásfoglalása szerint a bírák kinevezésükkor nemcsak a törvényekre esküsznek fel. Azokon keresztül a vezetőikre is. Vagyis nem kritizálhatják őket nyilvánosan. Más európai jogrendben erre nincs példa.

Érthető? Érthetetlen. Elfogadható? Elfogadhatatlan.”

A szerző tehát érthetetlennek tartja, hogy a bírósági vezetők nem fogadták kitörő örömmel, hogy egy bíró rendszeresen kritizálja őket, egyesületet hoz létre lényegében ellenük, a médiában távozásra szólítja fel a főbírát stb., sőt kinyilvánították, hogy ezt nem tartják helyesnek.
A megértését elősegítendő javasolom, hogy próbáljon Cserni bíró mintájára szerencsét! Kritizálja a médiában rendszeresen a 168 Óra vezetését! Nyilatkozzon jó ütőseket, például: a főszerkesztőnek mennie kell! Hozzon létre egyesületet például a „Tisztességes 168 Óráért” vagy valami hasonló elnevezéssel, és azt reklámozza a médiában.

A hatás nem maradhat el, nyilván a lap egész vezetése egy emberként gratulál, és borul majd a nyakába, és a továbbiakban nagy szeretettel, féltő gonddal egyengetik felfelé ívelő pályafutását a lapnál.

Vagy nem biztos?

Némi kételyem ez iránt azért van, mert – bár elég régóta rendszeres médiafogyasztó vagyok – ilyennel még nem találkoztam! Illetve csak a médiamunkatárs kirúgása után! Amikor már más újságnál, más adónál stb. volt, már jöttek a „bírálatok”, de csak akkor!

Egy bíró tehát a médiában évek óta rendszeresen támadja a szervezet vezetését, a legfelső vezetőjét távozásra szólítja fel, a vezetés ellen egyesületet alakít, mégis változatlan beosztásban marad, hátrány nem éri.

Ez azért nem az intolerancia és a „bírálhatatlanság” csúcsa!

Katona Sándor
Budapest