Meghozza az eredményét, ha az ember nem a könnyebb utat választja

- Kicsit nehezen jött össze a mai beszélgetés: még öt perc, még tíz perc, még egy óra… Színházban is előfordul az ilyesmi?

- Igen, sajnos. Voltam már olyan helyzetben, hogy meg kellett szakítani az előadást, vagy a második felvonás előtt várni kellett egy órát. Vagy az előző előadás „túlszabta” magát, és nem fejeződött be időben. Az ember ilyenkor olyan, mint a versenyló. Teljesíteni szeretne, de csak várakozik.
Általában a színházi előadások azért öt, tíz perces késéssel elkezdődnek, többek között ezt is szerettem a színházban.

- Szerettem? Múlt idő?

- Nem, nincs múlt idő, csak a színházi munkáimat visszafogtam.

- Láttam a Madách műsorfüzetében, hogy az Operaház Fantomját most már négy szereposztásban játsszák.

- Igen, ez így van, de ebben én már nem vagyok benne.

- Hányszor játszotta a címszerepet?

- Nem tudom pontosan, de százhúsz és százötven között van. Raoul szerepét viszont már több mint kétszázszor játszhattam el.

- Mostanában milyen szerepben láthatjuk a színpadon?

- Vronszkijt játszom az Anna Kareninában, és az Édeskettes hármasbant mindkettőt a Madách Színházban. A Made in Hungáriát pedig a József Attilában.

- Önnek most jelenik meg első önálló CD-je. Bár mint az Emberek zenekar szólóénekesének több albuma is volt korábban.

- 1998-ban jelent meg az Emberek utolsó általunk dedikált lemeze. Közben azért voltak más popzenei próbálkozásaim is, de sajnos olyan méltatlan helyzetekbe kerültem, hogy elment a kedvem a magyar könnyűzenei piactól.

- Édesapja, Miller Lajos az elmúlt évszázad utolsó évtizedeinek legnagyobb magyar baritonistája, egy szupersztár. Édesanyja Dobránszky Zsuzsa nagy drámai szoprán, Ők mit gondolnak az Ön karrierjéről?

- Annak örülnek, hogy sikeres vagyok. Soha nem szóltak bele az életembe, nem akartak befolyásolni. Arra neveltek, hogy nem az a lényeg, hogy az ember mit csinál, hanem az, hogy azt szívvel lélekkel tegye, mert akkor születhet csak valami igazán jó. Nem úgy nevelkedtem, mint egy nemzetközi „sztárpár” gyermeke. Azt hiszem, nagyon okosak voltak a szüleim. Soha egy pillanatig sem szálltak el maguktól, mindig két lábbal álltak a földön. Szerencsére én is ilyen vagyok. Mindig arra tanítottak, hogy nem egyszerre kell valahová bekerülni, valamit elérni, hanem folyamatosan. Akkor dolgoztál jól, ha valahová visszahívnak. Minden hosszú távon dől el.
Édesanyámmal egyébként sokban hasonlítunk, ami a szívünkön az a szánkon.

- Úgy tudom, édesanyjának anno megmondták, hogy szíveskedjék elhagyni a pályát.

-- Ő azokat a méltánytalanságokat, amelyek az Operaház akkori vezetőitől eredtek, nem tudta elfogadni. Nem érdekelte, hogy éppen kinek kellene meghajolnia.

- Önnek is van egy fia. Mint elvált szülő, milyen gyakran találkozik vele? Elsősorban mire szeretné nevelni?

- Dávid tizenkét éves, igazi nagyfiú. Olyan gyakran találkozunk, amilyen gyakran csak lehet. Az apa-fia kapcsolat mellett jó barátok is vagyunk. Sok mindent együtt csinálunk, megbeszélünk, figyeljük egymás „pályáját”. Szereti a színházat, eljön a fellépéseimre, a zenei érzéke pedig kitűnő. Nekem a szülői háttér, óriási lökést adott, ezt a környezetet szeretném én is biztosítani a fiam számára. Arra próbálom nevelni, hogy azon a pályán, amit választ majd becsülettel helyt álljon.

- Mint legjobb előadó, tavaly megnyerte az MTV egyik könnyűzenei műsorát. Ennek nyomán mintha újra felfedezték volna, mint popsztárt.

- Igen, a Csináljuk a fesztivált második szériája - amit Máté Péter, Egyszer véget ér.. című örökzöldjével megnyertem -, indította el az új albumot. A műsort látva felhívtak és megkérdezték: Hogyhogy neked még nincsen szólólemezed?

- És miért nem volt?

- Mert a kiadók azt hitték, hogy az Emberek újabb albumokra készül a saját kiadójánál, s a többieknek akkor már nem is szabad foglalkozniuk velem. Kimondva, kimondatlanul ezért utasítottak vissza mindenütt, amikor magam jelentkeztem. Utána aztán már nem is próbálkoztam egyáltalán. De az MTV műsora után „kérők” jelentek meg nálam, akik CD-lehetőséget ajánlottak, s én a Sony BMG-t választottam.

- Fehér és fekete a címe az új CD-nek. Mire vonatkozik az utalás?

- Fordíthatnánk úgy is, hogy tisztán és egyszerűen.

- A CD-n hat dal feldolgozása hallható. Máté Péter, Dés László, Robbie Williams, Robert Palmer számai. És hat saját dal is. Melyek a fontosabbak?

- Nincs fontossági sorrend. A saját dalaim az elmúlt idők érzéseit tükrözik: az elmúlt tíz év szerelmeit, gyötrelmeit, kudarcait. A világgal való örök harcot. A Fehér és fekete cím elsősorban a saját dalaimra vonatkozik. Az elmúlt tíz évemet ez a két szín határozta meg, bár elég nagy a skálám a színpadon és a magánéletben is. És inkább fehér volt, mint fekete, ezért is fordítottam meg a címben a szokásos sorrendet.

- A kiadók sokszor azt mondják, egy igazi jó hangnak nem is kellenek új számok, kifizetődőbb nagy slágereket, főleg világslágereket énekelni.

- Ha tíz év szünet után készítek egy új lemezt, akkor a saját dalaimat is szeretném megmutatni azoknak, akik szeretik. És beavatni őket abba, hogy mit gondolok a világról. A zene és a szöveg is az enyém. Úgy éreztem, hogy mivel nem készítettem még önálló albumot, ezért sokan szeretnének tőlem saját számokat is hallani. Ma, 2008-ban Miller Zoltán ezt gondolja, ezt tudja. Bízom abban, hogy senki nem kéri majd ki magának, hogy miért avatom be őket az érzelmeimbe és a gondolataimba. Egyéb feladataim mellett 2012-ig elsősorban ennek a feladatnak szeretném szentelni az életemet, hiszen három lemezes szerződést írtam alá a kiadóval.

- Úgy tűnik, Ön sosem a könnyebbik utat választja. De később ez megtérülhet.

- Nem szeretek könnyen eladni. Ma a minőségi munka eladhatóságáért különösen meg kell harcolni. Ez persze elszomorító. De hiszek abban, hogy ha az ember nem a könnyebbik utat választja, akkor az előbb-utóbb meghozza a maga eredményét. Csak az tud igazi eredményeket elérni, aki személyes és minőségi munkával áll elő. Ha úgy tetszik, ez hosszú távú befektetés.