Meghalt Ata Kandó
Életének 104. évében, csütörtökön Hollandiában elhunyt Ata Kandó. A legidősebb magyar fotóművész haláláról - unokája közlése alapján - Földvári Gergely zeneszerző értesítette az MTI-t pénteken. Az élete utolsó évtizedeit Hollandiában töltő fotóművész vasárnap lett volna 104 éves.
Ata Kandó Görög Etelka néven született Budapesten 1913. szeptember 17-én. Kislánykorában keresztneve helyett Atát mondott, vezetéknevét pedig festőművész első férje után vette fel - emlékezik a fotóművészre a Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház blogjának pénteki bejegyzése. A húszas évek végén a Műhely nevű grafikai iskolába járt. A Bauhausból hazatért Bortnyik Sándor alapította magániskolában készítette Kis munkások címen – 2015-ben aztán díszdobozban, korlátozott számban – kiadott gouache festményeit. A Műhelyben ismerkedett meg a festőművész Kandó Gyulával, akihez 18 évesen ment feleségül, és akitől később három gyermeke született: egy fiú és ikerlányai. 1935-ben Budapesten Pécsi Józsefnél tett iparosvizsgát. Családjával Budapesten élte át a II. világháborút. 1944-ben hamis karszalagot is varr „árja” férjének, aki meggyőző fellépésével – és őrült szerencsével – Kassán többeket kiment a vagonokból. 1947-ben Párizsba mentek. Ott megismerkedett a szintén magyar Robert Capával és mellette dolgozott a Magnum Fotóügynökségnél. A férje a vasfüggöny másik oldalán rekedt. Nemsokára elváltak, Ata Kandó pedig Ed Van der Elsken holland fotográfus felesége lett, vele költözött később Amszterdamba 1954-ben. Nemsokára ez a házasság is válással végződött.
Fotó: Mészáros Márton / MTI
1954-ben gyermekeivel Svájcba és Ausztriába kirándult hol stoppolva, hol gyalog, s az úton fotózva velük készítette el az Álom az erdőben (Droom in het woud) című, 1957-ben kiadott fotókönyvének felvételeit. Szintén saját kis modelljeivel tervezte meg a – csak 2004-ben – Kalypso & Nausicaa címmel megjelent kötetét. Holland divatcégeknek dolgozott, majd az 1956-os magyar forradalom leverése után a menekülőket fotografálta Ausztriában. A képekből albumot állított össze és az eladásból befolyt negyedmillió dollárt fölajánlotta a magyar menekült gyerekek megsegítésére.
A világhírt a dél-amerikai dzsungellakó indiánok fotózása hozta meg számára. Egy volt fotómodell barátnője, Barbara Brändli révén jutott el Venezuelába, először 1961-ben. Caracasból egy francia pap segítségével jutott el az indián törzsekhez, hogy megörökítse mindennapjaikat. A Hold véréből című, 1970-ben Budapesten kiadott kötete – írta portrécikkében tavaly a Népszabadság – a lebilincselő olvasmány; képes úti beszámoló és etnográfia
Huszonnyolc évet töltött Hollandiában, majd húsz évet élt Amerikában a fia közelében, lakott az egyik lányánál Angliában. 88 éves korában visszatért Hollandiába, és élete utolsó szakaszában az Amszterdamhoz közeli Bergenben lakott. 1991-ben megkapta a Pro Cultura Hungarica kitüntetést, 1999-ben a Magyar Fotóművészek Szövetsége Életműdíjjal ismerte el munkásságát.
„Úgy mellékesen szép szakmának tűnt” – mondta egy interjúban a hivatásáról, amelynek világhírű nagykövete lett.
