Meghalt a neves népzenekutató és pedagógus
Elhunyt Ág Tibor szlovákiai magyar népzenekutató, karnagy, zeneszerző, zenepedagógus. A szlovákiai magyar kórusmozgalom kiemelkedő, vezető-irányító alakja 85 éves volt – közölte pénteken a Felvidék.ma című szlovákiai magyar hírportál.
A portál szerint Ág Tibor 1928-ban született Pozsonyban. Zenetudományi és bölcsészeti tanulmányait a pozsonyi Komenský Egyetemen végezte. Kutatásai a népzenére, azaz népdal- és balladagyűjtésre irányultak.
Első kéthetes néprajzi gyűjtőútját Takács András néptáncgyűjtővel tette meg 1951 december utolsó és január első hetében. Útjuk során Kodály Zoltán, Manga János és Arany László zoboralji népdalgyűjtő útját követték, kiegészítve Martossal.
Takács András később így nyilatkozott erről az útjukról: „A megélt súlyos tapasztalatok, a háború, a kilakoltatások, a konfiskálások, a hontalanságba taszítás ellenére az egyszerű emberek szívélyesen fogadtak bennünket, és ez nagyon pozitív hatással volt mindkettőnk további szakmai életére" – mondta egyik visszaemlékezésében.
Ág Tibor 1953-tól szlovákiai magyar művészegyüttesek tagja, majd vezetője és tanára lett, Takács András pedig tánckoreográfus lett. 1952 húsvétján a kelet-szlovákiai Bodrog és Ung vidékén gyűjtötték az élő hagyománykincset. 1967-től a Csemadok Központi Bizottságának zenei szakelőadója volt. Csehszlovákia magyarlakta területein több ezer dallamot gyűjtött össze, amelyek többsége a Csemadok adattárában található.
Rengeteg saját maga által gyűjtött zenei, de szöveges anyaga is van, amelyek arra várnak, hogy a dallammal egyeztessék azokat.
1968-ban – egy évvel megelőzve a magyarországi „Röpülj páva...” vetélkedőt – megszervezte a Tavaszi szél vizet áraszt... című országos méretű szlovákiai magyar népdalvetélkedőt, mely mozgalom ma is él. Voltak olyan évek, amikor több mint 5000 énekes-szereplő vett részt a megmérettetésben. Zenei közleményei és tanulmányai az Irodalmi Szemlében, a Hétben, a Népművelésben, a Néprajzi Közleményekben és önálló kötetekben jelentek meg, írja az MTI.
Ág Tibor munkájáért számos rangos elismerésben részesült: Kodály-emlékérem (1982); Pro Probitate-díj (Szlovákia, 1998); Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért Díja (1997); A Szlovák Köztársaság Ľudovit Štúr-díja (2002); Posonium Irodalmi Életmű-díj (Szlovákia, 2000); Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2008); Csodaszarvas-díj (Szlovákia, 2012).
