Magyar ritmusok a 2015-ös Milánói EXPO-n
A héten a sajtó előtt tartották meg a 2015. évi Milánói Világkiállítás magyar pavilonjának tervbemutatóját. Az eseményen részt vett Szőcs Géza a 2015. évi Milánói Világkiállításért felelős kormánybiztos, miniszterelnöki főtanácsadó, valamint Fórizs Zoltán, a beruházó Carpathia Nemzeti Kreatív Gazdaságfejlesztő és Innovációs Kft. ügyvezető igazgatója. A168 Óra a pavilon újrahasznosításáért is felelős Kft. vezetőjét kérdezte személyes impresszióiról.
– Szakmai szemmel nézve: tekinthető a világkiállítási pavilon egyben művészi installációnak is? Vagy inkább csak az eseményét tematikájához illeszkedő funkcionális „kampány objektum”?
– Építészeti szempontból mindenképpen vannak olyan értékei, mint bármely műalkotásnak. Mindamellett tükrözi az EXPO filozófiáját, s mindazt, ami Magyarország kapcsán – vagyis a maga egyediségében – illeszkedik ahhoz. Az esemény alapgondolata: a természethez való közelség, a fenntartható, egészséges életvitel központba helyezése. Mindennek éppen úgy meg kell jelennie a kiállítás anyagába, mint az annak helyet adó pavilonban. A funkcionalitás szempontjából az is fontos, hogy olyan teret képezzen, amelyben áttekinthetően mutatható be a tematikus anyagunk: a magyar agrárgazdaság génmanipulációjától mentes termelési metódusától kezdve egészen az olasz-magyar kulturális kapcsolatok fejlesztéség. De a pavilon kapcsán az is meg kell jegyeznem: világkiállítások történetében először fog úgy tovább hasznosulni, mint egy innovációs, kutatásfejlesztési épület. A Milánói EXPO-t követően Szombathelyre kerül a 11-es Huszárlaktanyába, és a Nyugat-Magyarországi Egyetem kreatívgazdasági intézeteként üzemel tovább.
– Más országol pavilonjait is hasonlóan „reaktiválják”?
– Az olasz szervezők előírták: minden pavilont el kell bontani, visszaállítva az eredeti, természetes környezetet. Ám az olaszok mellett eddig csak a magyar kiállítók döntöttek úgy: elbontott kiállítóterük nem a szeméttelepen végzi majd, hanem új funkcióban viszi tovább az EXPO „üzenetét.”
– A magyar pavilon külsőleg honunk korai korszakát idéző, rituális dobkészletre hajazik. Az oldalai: két élén álló keskenyebb sámán dob. Középen: egy hosszabb tam-tam típusú ütős. A tetszésnyilvánítások mellett az internet világában azt is felvetették: kissé a Flinstone-család képi világát idézi. Szokott magyar rosszmájúság?
– A rosszmájúság helyett inkább azt mondanám: van hajlamunk a tréfára, amivel nincs is semmi baj. Egyébként a sámán dob abszolút vállalható szimbólum. Időrendjét tekintve a kiállítás a honfoglalástól kezdődően idézi történelmünket egészen jelenkorunkig – nem elfeledve közben az EXPO vezérelvét. Ugyanakkor a korszakokat átívelő megjelenés alapja a magyar – és persze más népek – életfa-szimbolikája. Amely eredetét tekintve a sámánok korához kötődik. Az életfa motívumok egyébként a sámán dobok architektúráján is megjelennek. Ez is a természet közeliség szimbolikájához tartozik. Mindemellett a „dobrendszer” olyan alakzatot formál, amely a Kárpát-medence meghatározó földrajzi részeit, a területünket kettészelő folyókat is megidézheti. Egyelőre persze látványtervről beszélünk. Az épület felállítása után tapasztalhatják meg a látogatók, hogy a valóságban milyen erős hatása van összességében, és részleteiben is. Még az épület teteje is izgalmas impressziókat kelt majd: az ott kialakított kertben sokat meg lehet majd tudni Magyarország növényvilágáról, természeti értékeiről. Minderről kertészeti kompozíciók, különleges botanikai válogatások adnak majd képet.
– Kérdés persze: egy világkiállításon szerzett sok ezer impresszióból mit képes megőrizni az átlaglátogató?
– A nemrég lezajlott Milánói előzetes sajtótájékoztató visszhangja is jelezte: a Magyar pavilon nem marad észrevétlen.
