Lumpáciusz Vagabundusz Redivívusz
Sosem rejtettem véka alá, Heltai a legfontosabb íróim egyike. Éntőlem jöhet minden formában, versben, dalban, vígjátékban, novellában, drámában, regényben. Szeretem bölcsességét, derűjét, toleranciáját, nyitottságát, modern konzervativizmusát. Szeretem könnyed rímekbe oltott filozofikus mélységeit. Szeretem kiszámíthatatlanul közhelyszerű történeteit. Szeretem minden mondatát.
Úgyhogy éntőlem a Vígszínház akár a feje tetejére is állhat, ha közben Heltait szaval, az már rendben van, akármi legyen is az.
Na, most éppen ez történt. Minden és mindenki a feje tetejére állt, szereplő, színpad, szöveg, a technikai truvájok megrendezték az előadást (igaz, hogy a technikai truvájokat viszont tényleg a rendező rendezte meg, tehát végső soron ő a felelős az egészért, neve is van, Eszenyi Enikő), vannak filmtrükkök meg effektek, meg világítási ötletek, van bukfenc, zsinórpadlás, tűzijáték, ködevés és zsákban futás, van betétvers (Szabadság), van betétdal (Edward és Kunigunda, fergeteges egyébként) és betétkönyv, tehát mindaz, ami az eredeti mesében (az eredeti Heltaiban, mert annál is eredetibb Nestroy, sőt, a középkori vándorjáték, de ezt most hagyjuk) nincs. Igaz, igaz, ezt a hetven éve született verses mesét ma már nemigen lehetne „igazi” tündérekkel és vándorlegényekkel előadni, legfeljebb a Bábszínházban, délelőtt. Aki műsorra tűzi, annak muszáj csavarni rajta egyet, Eszenyi Enikő a technika felé csavart, talán nem a legszerencsésebben.
De a szöveg, szerencsére, nem hagyja magát. Előtör, előragyog a bonyolult szakramentek alól, és ha az ember becsukja a szemét, és csak hallgatja, hallgatja ezt az áradó, dallamos, játékos szöveget, lubickolva alámerítkezik benne, még arra is gondolhat nyugodtan, hogy a magyar nyelv egyik legnagyobb mágusa akkor alkotta meg ezt a mesebeli varázslatot, amikor a hivatalosság éppen megtagadta tőle a magyarságát. Emberségét. Létét. Heltai Jenő ebbe a szövegbe menekült: ahogy most mi is.
Minden szereplő segít ebben, de a Csiriz szerepében remeklő Hevér Gábor kicsit még a többieknél is jobban.
Nádas Sándor
