Líra és rock and roll – Háy János: Az öregtó felé
Háy János a kortárs magyar irodalom egyik legismertebb alakja. Népszerűségét sokoldalúságának is köszönheti: sikeres regényíró, drámáit rendszeresen játsszák a fővárosi és vidéki színházak. Háy a színpadon is remek: annak idején amatőr rockzenekarokban játszott, s az utóbbi években újra kamatoztatja előadó-művészi adottságait. Rendszeresen fellép a Rájátszás csapatával, amelyben írók, költők és hivatásos zenészek adják elő közös produkcióikat. Háy nemcsak dalszövegeket ír itt, hanem gitározik és énekel is.
Irodalmi pályája egykor versekkel indult, s lírai hangját a komor társadalmi témájú prózáiban is megőrizte. Ezek a szociográfiai hitelességgel megírt szövegek tele vannak poézissel. A történetek állandó főszereplői a perifériára jutott kisemberek, álmaiktól megfosztott, lecsúszott értelmiségiek.
Verseskötettel azonban nyolc év után most jelentkezik a szerző. Az öregtó felé című művét a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatták be. A Rájátszás koncertjeiről is ismert énekelt költemények is megtalálhatók a kötetben. A könyv szerkesztője, az Európa Könyvkiadó főmunkatársa, Barna Imre a 168 Órának elmondta: Háy János írásait nagyon sokan szeretik, és számukra Az öregtó felé az elmúlt évek egyik legfontosabb könyve lehet: – A versek egy hosszú képzeletbeli időutazáson vezetik végig az olvasót, s az állomások az emberi élet egy-egy fontos szakaszát dolgozzák fel: szerelemről, öregedésről, megpihenésről is szólnak. A megérkezés sem vidám. Háy János különleges, ellentmondásos karakter: ő a szőke, kék szemű, látszólag örökké vidám rock and roll figura, ám műveiben mély emberi drámákról ír. Prózában és a verseiben is ugyanaz az ártatlan, mégis metszően éles írói tekintet tárja föl a mindennapi létezésünk mélyrétegeit.
S. ZS.
