Lehullt a lepel – József Attila havi háromszázat keresett, amikor azt írta, hogy havi kétszáz sose telt

Kosztolányi Dezső fia, a páratlan memóriájú Kosztolányi Ádám élete vége felé több visszaemlékezést is írt, az apjáról, Babits Mihályról, de még Hattyú kutyáról is, a család hűséges kuvaszáról. Írt József Attiláról is és még arra is emlékezett, édesapja milyen szakaszokat és sorokat tartott fontosnak József Attila Medvetánc című kötetében. A Néhány emlék József Attiláról az Új Írás című folyóirat 1966. májusi számában jelent meg, a József Attila- és a Kosztolányi-kutatók ismerik és számon tartják. Azt azonban egészen mostanáig nem lehetett tudni, hogy a cikk erősen cenzúrázva jelent meg – írja az Indexen Bíró-Balogh Tamás.

Az ifjabb Kosztolányi emlékeit az MTA Irodalomtörténeti Intézetének osztályvezetője, az akkori József Attila-kutatás első számú alakjának, Szabolcsi Miklósnak felkérésére írta meg, a kihúzásokat valószínűleg maga a megrendelő, Szabolcsi végezte el. 

Kosztolányi Ádám eredeti, géppel írt és kézzel javított kéziratát az MTA Könyvtárának Kézirattára őrzi. A megjelent változattal egybevetve számos eltérés található.

Minden olyan részletet kihúztak belőle, amely a legkisebb mértékig is megkérdőjelezte József Attila baloldaliságát, de kigyomlálták a költő szexualitására vonatozó részeket is.

Íme egy anekdota, eredetiben, amelyben József Attila saját politikai beállítottságáról beszél:

„Egy ismerősömtől tudom: Attila valahol találkozott Schweitzer Józseffel, az akkori politikai rendőrség főnökével.– Ön kommunista – mondotta Schweitzer.– Nem – válaszolt Attila.– De marxista.– Dehogy.– Akkor szociáldemokrata.– Nem, nem.– De inkább baloldali.– Inkább jobboldali – felelt Attila s ekkor már mindketten röhögtek.”

Egy adalék a „s még havi kétszáz sose telt” sorhoz:

„Szegő Juci, később Németh Andorné, mint gépírónő gyakran járt apámhoz. Attila belső baráti köréhez tartozott és vele több ízben beszéltek róla. »Mi van vele?« – kérdezte apám. »Attila azt meséli, hogy így nyomorog, úgy nyomorog, de valójában havi 300 pengőt keres.« – felelte Szegő Juci.”

És hogy mi lett volna, ha József Attila élete teljesen másképp alakul?

„Egyik barátom egyszer megkérdezte tőlem: »Mit gondolsz, ha Attilát kétéves korában egy gazdag földbirtokos vagy gyáros – tudjuk már, voltak ilyesmik – örökbefogadja, mi történik? Hogyan alakult volna a sorsa? És ugyanazzá a nagy költővé vált volna?« Feltétlenül – feleltem. Költészetének tárgya nyilván más lett volna, a szegénység, a nyomor, talán még a népiség élménye nélkül. De költészetének lényege, rímtechnikája, képeiben és asszociációiban megnyilatkozó látásmódja majdnem ugyanaz lett volna. (...) Ha életben marad és meggyógyul, mit gondolsz, még nagyobb költő lehetett volna?– Ki tudja, nem hinném. – válaszoltam. De lehetett volna a költő mellett nagy gondolkodó is, erre megvolt benne a lehetőség, ha képes lett volna arra, hogy az érzelmi zűrzavart önmagában tisztázza.”

Kosztolányi Ádám nem írt sokat. Összegyűjtött írásainak gyűjteménye ezekben a napokban jelent meg Keserű nevetés címmel – benne a teljes, cenzúrázatlan visszaemlékezésével József Attilára, illetve József Attila és Kosztolányi Dezső kapcsolatára.