Lectori salutem

„Sűrű történelemben pácolt”, szűkszavú családregény. Fordulatosságáról maga az élet gondoskodott. Különös a família a leányági báró ősökkel (ötágú korona, pecsétgyűrű), a gazdag zsidó ügyvéd családfővel (sashegyi villa), Bajor Gizivel, a szerző keresztanyjával a háttérben, aki az apa első felesége volt, s a maga jogán is a high societyhez tartozott, ezért alkalmas volt mentőangyalnak Kun páter nyilasai között éppúgy, mint „drága jó Rákosi Mátyás” elvtárs fegyőreinek körében.

Az anya „Pest szépe” (Színházi Élet). Elegáns és disztingvált, akit nörszök, fräuleinok helyettesítettek a gyerekszobában, dáma, aki estélyi ruhás, kalapos, perzsabundás, selyempongyolás voltában képződik meg az emlékekben, és lódenkabátos, szürke köpenyes (Corvin Áruház, eladó), rabruhás (Márianosztra és Kalocsa) változatban is, mígnem Amerikába menekül (innen a „keret”), szektatag lesz, magányos és önfenntartó és -pusztító. („Sok anyám van, volt nekem.”)

Az 1944 előtti teljes védettségből a teljes kitettségbe kerül osztályidegenként, kizsákmányolóként. Azelőtt esténként Bajor Gizi, Cs. Szabó, Heltai Jenő, Hatvany Lajos, Szabó Lőrinc, Palló Imre, vitéz leveldi Kozma Miklós (a szerző keresztapja) látogatta őket, s a rokonságba beleértődik Kállay Miklós családja is, miként az ősök között Damjanich Jánosé. Sokfelé terjeszkedő, gazdagon begyökerezett, sokféle hangsúlyt hordozott a família, ám nem volt összebújós család. (Magázódtak a házastársak, a szülők és gyerekek, és tán nemcsak a divat miatt.)

A fiú maga is sokféle. Pap lett volna, futballkapus, indián, költő, karmester. „Ezek mind... az ő egyetlen fiai... kísérjük mindenhová... Mendegélünk szépen, békésen, kronológikus libasorban, mindenki lenézi és rühelli a kisebbet, a mögötte jövőt, és fejünk fölött a mosolygós anyai megértés közös glóriája lebeg.”

Bölcs könyv. Ajánlom.

(Vajda Miklós: Anyakép, amerikai keretben. Magvető.)