Kis magyar katicavilág
Ha lökhajtásos katicát próbálnának rásózni önökre, kezdjenek el gyanakodni. A cuccal valami súlyos gebasz lehet, misztikus, szokatlan, svindli, legalábbis nem a már megszokott üzletmenetre utaló disznóság. Hiszen nem elég, hogy nem kell fizetni érte, de még a bolt ad pénzt, csak vigyük már. A tárca (szatíra, kroki, humoreszk, karcolat, félperces, vagy, mint újabban hallottam a műfaj meghatározására: a gyorsnovella) hőse, akit annyiszor ráztak már át ebben az életben, ekkora nagyvonalúság láttán okkal kezd gyanakodni.
Bolgár György – akit olvasóinknak bemutatni nem kell, hiszen állandó rovata van a 168 Órában, a szinergiák jegyében pedig sokan hallgathatják kiváló műsorát a lapunkhoz immár a közös társtulajdonos révén is kötődő Klubrádióban – új kötete abszurd helyzetek meg az ezekben nyakig ülő kisemberek, hírességek eseteinek gyűjteménye. (Kossuth, Marx, Luther, Kölcsey, Petőfi és Hrabal esetében például Twitter-üzeneteikbe pillanthatunk bele.) Aztán ott van a lakásából kilakoltatott, de a költöztetők hanyagsága miatt már hónapok óta egy zuglói ház előtt, a járdán élő Kovács család, a talapzatáról leszerelt, s elszállítására várva unalmában a Parlamentbe besétáló Károlyi-szobor, az országgyűlési ülésteremben sugárban okádó képviselő vagy a párt halálának bejelentését követően működésbe lépő protokollmechanizmus, amikor is közlik: a párt saját halottjának tekinti – önmagát.
Kellemes, könnyen olvasható könyv. Ha nem rólunk, napjaink politikai mocsárvilágáról szólna, akár azt is mondhatnám: gondűző olvasmány ez a közel hatvan nagyon vicces, de már csak a témájuknál fogva is fanyar humorú, gyakran az örkényi abszurd határát súroló írás. Hogy pontosan értsék: annyira kilátástalan és nyomorúságos ez a mai magyar valóság, hogy azon már csak röhögni lehet. És Bolgár új könyve ebben segít.
Ha pedig olyan lökhajtásos izéket próbálnának a nyakukba sózni, ne feledjék: csak óvatosan azokkal a katicákkal!
(Bolgár György: Lökhajtásos katica. Noran Libro Kiadó.)
