Ki hozza be a szamovárt?
Ahány ember, annyi igazság. Magunkra ismerünk? Nem akarunk. De sikerül. Mert nevetünk. Ismerős a helyzet, az újabb és újabb megnyíló frontok apa és lánya, anya és fia, férj és feleség, barát és barát között. Könnyebb a másikba marni, mint befelé nézni. És könnyebb helyette a bravúros színészi játékba mélyedni. Makszim Gorkij Kispolgárok című darabja a Katona József Színház legújabb bemutatója.
A színpadon monumentális faépítmény, a Besszemjonov ház. A családfő, a városi festő céh feje nemcsak feleségével és két saját, valamint egy nevelt gyermekével él egy fedél alatt, de albérlőkkel is. Nem szorul rá, de fösvény, fontos hát, hogy Jelena Nyikolájevna, az özvegy jól fizet és pontosan, (húsz kopejka per folyosói ablak). Szemmel kell hát tartani, az apa szerint.
Nemcsak őt, mindenkit. De őt különösen. Mert vidám. Mert neki az élet olyan más. Amúgy szűk és zavaros, sötét és undok.
Makszim Gorkij első darabját, a Kispolgárokat 1902-ben mutatta be a moszkvai Művész Színház. Magán viseli a jó barát, Csehov jegyeit, itt nem Moszkva az áhított cél, hanem a ház elhagyása. De ki viheti végbe?
Tatjána, a család egyetlen lánya? A magányos tanítónő? Akit nem becsülnek, akinek a tanítás a nyirkos tanterem, az idegesítő gyerekeket jelenti? De apja megérti. „Tudom én, mi a szeretet. Szánom is Tatjanát, hogy vénlánnyá aszalódik.”
Pjotr, a fiú, egyszer már kiszabadult otthonról, ám diákmozgalmi szerepe miatt kicsapták az egyetemről. De visszamegy. Igaz, még nem jelentkezett.
Tyetyerev, a templomi kórista filozofál. Ha nem alszik. „Nem a vodka felesleges, hanem a tehetség. Az tesz tönkre. Ide nem tehetség kell, hanem hajlékony gerinc.”
Percsihin, a madarász nem a házban él. De olykor belátogat, teázik és elmeséli, hogyan kell pirókot fogni. Amikor lányáról kiderül, férjhez megy, tűzmadarat fogna.
Akulina Ivanovna, a feleség a szakácsnővel piacra jár, pletykál, csitítja apust, a folyton veszekedő férjét.
A szülők nem értenek szót a gyermekeikkel. Elveszett és tanácstalan generáció tagjai. Igyekeznek értékrendjüket ráerőltetni gyerekeikre, immáron hit, meggyőződés nélkül - így viszont elveszítették gyerekeik tiszteletét és szeretetét.
Ahány ember, annyi igazság. Magunkra ismerünk? Nem akarunk. De sikerül. Mert nevetünk. Ismerős a helyzet, az újabb és újabb megnyíló frontok apa és lánya, anya és fia, férj és feleség, barát és barát között. Könnyebb a másikba marni, mint befelé nézni.
És könnyebb helyette a bravúros színészi játékba mélyedni. Figyelni Szirtes Ági pontos, eszköztelen feleségét, ahogy zsebkendőjével matat, beletörődik a semmilyen életbe. Bán Jánost, aki madarászként szabad, vagy a részeg kóristát bravúrosan játszó Máté Gábort.
A szereplők nem értik és nem is akarják megérteni egymást. Ahogy a család szétcsúszik, a szavak elsiklanak egymás mellett, a ház is megroggyan. De benne néhányan érzik: az élet több annál, minthogy ki hozza be délután a szamovárt.
A Kispolgárokat idén január 20-án mutatta be a Katona József Színház.
A 168 Órával közös nyereményjáték keretében egy februári előadásra olvasóink jegyeket nyerhetnek. Figyeljék a 168ora.hu-t!