Kezdjetek el élni!

Fekete kiskabát, fekete szoknya, vörös csizma, gyöngyszínű fülbevaló. Így állt ki a színpadra, szőkén és törékenyen, negyven fölött. Nem is illett a show-műsorba: nem táncolt, nem volt túlzottan szexi, nem repesztett dobhártyát, csak énekelt egy dalt. Saját feldolgozásában adta elő a Kezdjetek el élni! című slágert.

Ahogy az ország, én is a kereskedelmi tévéből ismertem meg Király Martinát. Pedig ő énekli a Ballonkabát című sikerszámot, amely második helyezést ért el a Jazzy Rádió dalversenyén. És a szakma nem is oly rég neki ítélte az Orszáczky Jackie-díjat. (Ezzel a Magyar Zeneszerzők Egyesülete évente egy-egy fiatal könnyűzenész, komponista vagy szövegíró teljesítményét ismeri el.)

Egyébként Martina, amikor nem muzsikus, egyetemen tanítja az olasz és angol nyelvet, de magánórákat is ad: szállodákban és kávéházban fogadja tanítványait.

A Café Zsivágóban ülünk le mi is. Szemezünk a szamovárral, pirog is van, aztán kávét kérünk.

– Hosszas tépelődés után mondtam igent a műsorra. A tehetségkutató show nem az én világom: itt két perc alatt kellett hatást elérni. De az adás óta egyre többen keresik fel a honlapomat, örülök, hogy belehallgatnak a zenéimbe.
Édesapja a hetvenes években az Ifjúsági Magazin főszerkesztője volt. Nem különösebben kedvelte a zenét, de rengeteg rocklemezt vitt haza, tele lett velük a padlás. Martina a nagy magyar dalszerzők nótáin nőtt fel, vérében az egész Presser-életmű. Egész nap énekelt, de a szülők nem figyeltek fel a tehetségére. Elmaradt a zeneiskola, szolfézsórákra sem járt. Amikor édesapja az MTI tudósítójaként Rómába került, a család négy évre Olaszországba költözött. Martina tizennégy éves koráig élt ott, így lett második anyanyelve az olasz.

– A gimnáziumban kezdtem el szaxofonozni. Eszembe sem jutott, hogy énekeljek, szólóban nem mertem kiállni az emberek elé, félénk voltam. Aztán a bölcsészkaron játszottam egy garázszenekarban, és a szünetben kicsit megeresztettem a hangomat. A többiek meglepetten fordultak felém, azonnal elküldtek egy énektanárhoz.

Az egyetemért nem rajongott túlzottan, de a zenélés mellett sokat olvasott. Most is lelkesen emlegeti az orosz írókat: Tolsztojt, Dosztojevszkijt. Kiderül, közös kedvencünk Hunyady Sándor, de volt, amikor csak Mándy Iván műveit vette kezébe.

A kilencvenes években már szinkrontolmácsként dolgozik.

– Az olasz nagykövetség révén rengeteg munkát kaptam, és „részt vettem” a magyar állami cégek privatizációjában is. Emlékszem, az olaszok akkoriban meg akarták venni a Főgázt. Nagy tolmácskarrierem lehetett volna, de valahogy nem volt hozzá gyomrom. Tréfásan mondogattuk: azért magas a fizetésünk, hogy legyen miből gyógyíttatni a kialakuló fekélyünket. Jól kerestem, mégis mindig hiányérzetem volt. Egyre erősödtek bennem a hangok, ráébredtem: a zene az én világom.

Huszonnyolc évesen, a negyedik próbálkozásra vették fel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémia dzsessztanszakára. Harcos alkat, meg sem fordult a fejében, hogy feladja. Azóta is tudja a leckét: könnyen semmit nem érhet el. A felvételire készülve rengeteg zeneelméletet tanult, aztán járt két évet az Óbudai Népzeneiskolába, ahol Buday Ilona tanítványa volt. A gyönyörű erdélyi népdalok mellett szívéhez nőtt a tradicionális roma folklór is.

Hamarosan akadémiai tanára, Márkus Tibor Equinox dzsesszkvartettjében énekelt, több lemezt is készítettek. Aztán jött a Koala nevű reggaezenekar, ahol egymásra találtak a gitáros Lamm Dáviddal, máig sok produkciót jegyeznek együtt. Zenészdiplomával a zsebében pedig hirtelen egy tizenhárom tagú férfizenekarban találta magát. Ez hatalmas stílusváltás volt: az együttes metál- és rapelemekkel átszőtt nagyvárosi népzenét játszott. Az Anselmo Crew popzenekar énekeseként felkapta a forgószél. A dzsesszklubok csendes világából a nagyszínpadig vitte. Már nem csak a bárpult mellett hallgatták, többezres tömeg előtt léphetett fel. Nemzetközi turnék követték egymást Kijevtől Berlinig, és ott volt a Sziget Fesztivál is.

Aztán egy nap görcsös fejfájásra ébredt.

– Mindig sportosan éltem, kockahassal, nyersdiétán, persze nem mentem évente vérvizsgálatra. A fejfájás azonban egyre jobban kínzott, és feltűnt, hogy állandóan aludni akartam. Végül felkerestem a körzeti orvost, két hét múlva már a Kékgolyóban feküdtem.

A fellépések elmaradtak, de a nyelvtanítást és az éneklést a rák elleni küzdelemben sem hagyta abba. Tanított kopaszon, és vállalt órákat közvetlenül az őssejtkúra után is. Első önálló lemezét a kilenc hónapos kemoterápia alatt írta.

– A betegségem alatt nagyon sokat voltam egyedül. Az őssejtkúra miatt több hónapot töltöttem egy frissen vakolt szobában talpig maszkban és kesztyűben. Talán ez a meditatív időszak hozta elő belőlem a kreatív zeneiséget. Ezeknek a daloknak a szövegét is én írtam. Így született a Ballonkabát, nagy siker lett, díjat is nyert.

Amúgy meg azt érezte: nincs még ideje a halálnak. És ne képzelje senki, hogy ő egyfolytában csak szenvedett. Több humoros és szép dolog is megesett vele az Amerikai úton. Itt volt mindjárt az agybiopszia. Egész éjszaka rettegett a Black & Decker fúrótól. Aztán kiderült: a lidokain miatt egyáltalán nem érez semmit, végig ébren volt, zenéről beszélgettek a dokival, és közben még énekelni is tudott. Igaz, a refrén után elakadt, de még a fúrás zajában is tisztán hallotta: a fiatal sebész befejezte helyette a Hair egyik nótáját.

– Aztán Gyulával, egy hatvanéves vagány kőbányai fickóval kerültem egy szobába, mert nem volt máshol hely. Kabinos volt a Rudasban, és Deák Bill-lel gyerekeskedett. Reggelig beszélgettünk, nagyokat nevettünk, sokat tanultam tőle. Sietett haza, meg sem akarta várni, míg kiveszik a varratot. Tüdőrákban halt meg.

Martina viszont meggyógyult. Az Euróviziós Dalfesztivál előversenyén társszerzője volt a Run to You című számnak, amit Éliás Gyula Jr. adott elő. Legközelebbi koncertje 2015 április 17-én lesz a Opusz Jazz Clubban.