Karafiáth Orsolya kártyával tört ki a vesztegzárból

„Karafiáth Orsolya kitört az önmagának felállított vesztegzár alól!” – adta hírül a kiadód, az Ulpius Ház. A Lotte Lenya titkos éneke (1999) és a Café X (2004) után ismét verseskötettel jelentkeztél, a Cigánykártyával, amelyet most csütörtökön, december harmadikán mutatsz be egy igen érdekesnek ígérkező est keretében. A könyv azért is különleges, mert a versek olvasásának menetét a "sors" befolyásolja. A kötet belsejébe speciális nyomdai eljárással egy 40 lapból álló kártyapaklit húztak bele, ebből kell kivetni az olvasási sorrendet.

A hagyományokra meg a saját verziónkra alapozva újraterveztettem a cigánykártyát Filó Verával. A mienk nem 36, hanem 40 lapos, és nincs benne például halál, betegség, kevés pénzt. Egy csomó lapot megtartottunk, egy csomót mi magunk neveztünk el. Igen, a könyvet a kártyák kivetési sorrendjében kell olvasni, ehhez van egy külön használati utasítás: van egész paklis kivetés, háromlapos és napi jóslat is.

Nincs benne halál, pénztelenség: milyen jövő az ilyen?

Miért kellene borzongani? Nekem az az alapállapotom, hogyha jót jósolunk magunknak, akkor a jó fog bekövetkezni. Persze azért hagytunk benne egy-egy sötétebb lapot, a halál helyett például a démonok vannak, van törött tükör, előérzet, ezek jelezhetnek rosszabbat, de alapvetően jó lapokat hagytam.

A te paklidban mit jelent a törött tükör?

Nem azt, amit alapvetően, hogy hét évig nem megyek férjhez, hanem azt, hogy valami széttörik, szétpattan
az életemben.

Csak azért kérdem, mert aki olvasta A Maffia-klub című regényedet, az tudja, hogy Agatha Christie-rajongó vagy. Ha pedig Christie-nek A kristálytükör meghasadt című krimijére gondolunk, hát ott bizony keményen lesújt az átok…

Ez igaz, de nekem az volt a koncepcióm, amikor ezeket a lapokat megalkottuk, hogy minden többértelmű legyen. A rajzok sem elékeztetnek a tarotra vagy a cigánykártyára. Első pillantásra gyermekkönyv-illusztrációnak tűnnek, de ha sokáig nézzük őket, bizony nagyon szomorú mindegyik.

Hogy is van ez? Az előbb mondtad, hogy nincs benne halál, meg ha az ember jót jósol, akkor jó következik be: csak ne nézze sokáig, mert akkor szomorú lesz?

Ha bármibe belegondolunk sokáig, az elég szomorú, ha az egész életbe, az is.

Ahogy annak idején A Maffia-klubhoz, ehhez a könyvedhez is készült egy cédé, a Fekete macska, amelyet szintén bemutatnak csütörtökön a Darshan Udvarban.

Igen, az EMI gondozásában készült lemezen a könyv versei vannak kissé átírva és megzenésítve, a Fekete macska pedig a könyvben is az egyik fő vers, egy hosszú ciklus. Sőt, a könyvből készül 300 darab díszdobozos „special edition” is, amelyben az „obligát” kártyapaklin kívül a cédét is tartalmazza, ez a kiadás természetesen egy kicsit drágább

Miért írtál ilyen interaktív, sorskivető verseskönyvet? Szórakoztatóbb, játékosabb?

Egyrészt, másrészt kell valami a versek mellett. Én mindent publikálok a neten, tehát aki Karafiáthot akar olvasni, az rákeres a nevemre, és megtalálja a műveimet. Tehát gondoltam, kell mellé valami, ami megemeli, feldobja és több mint a grafika – bár az is fontos, hogy a könyv gyönyörűen illusztrált, és ezek az illusztrációk a kártyák alapján készültek.

Most egy másik hírlevélből idézek, a prae.hu-éból: „Örömmel értesítünk, hogy Karafiáth Orsolya, a botrányairól és gyönyörű verseiről híres költő elindította

Anyu eladja a házát, én pedig a pincében megtaláltam az egész régi életemet: a régi novelláimat, regényeimet, verseimet, naplóimat, szerelmes leveleimet és rengeteg fényképet. Balogh Endre, a prae.hu főszerkesztője megkérdezte, akarok-e mindezzel kezdeni valamit: ekkor elhatároztam, hogy heti két posztban felhasználom őket a honlapon, plusz még tanácsokat osztogatok, meg írok hozzá, például a seggfejkatalógust azokról a pasikról, akik nem viszonozták az érzelmeimet…

Tehát most digitalizálod a 17 évig pincében heverő életedet.

Számomra is meglepő, mennyi minden került elő, és ebből egy csomó minden beépül az új regényembe. Talán két év múlva fog megjelenni, az lesz a címe, hogy Juli és a szellemek, ebből gondolom egyértelmű, hogy Fellini Júlia és a szellemek című filmje az alap. A főszereplő nyomoz a férje után, aki csalja, de a nyomozás közben saját magát fedezi fel szürreális utazások során.

Te benne vagy a bulvárban is, többször szerepeltél a Hal a tortánban és a 10! című műsorban. Hogyan tudod összeegyeztetni a bulvárt az irodalommal? Közelebb kerülnek a könyveidhez az emberek, ha látnak egy ilyen műsorban?

Ez mindig kétesélyes. A bulvár hozhat jót is, rosszat is. Az nonszensz, hogy nem tudok úgy végigmenni az utcán, bemenni egy boltba, hogy oda ne jönnének hozzám, ez engem zavar, ezt én így nem akartam. De közben való igaz, hogy sokkal többen veszik a könyveimet, eljönnek az estjeimre. Sokkal több meghívást kapok. És mivel műsorvezetésekből, fellépésekből meg újságírásból élek, megélhetési szempontból ez nagyon praktikus. Én különválasztom a szépírói meg a bulvárszereplői énemet, az olvasók ezt nagyon sokszor nem tudják megtenni. Sajnos, néha elcsúszom, és belemegyek olyan dolgokba is, amiket jobb lett volna kihagynom. De majd az évek múltával jobban megtanulom, hogy mit az, ami igen, mi az, ami nem.