Kalauz Jutka
A Jászai Mari-díjas színésznő – Kalauz Jutka címmel – önálló zenés estre készül, melynek bemutatója március 5-én lesz az Átrium Film-Színházban. Az ötvenes évek légkörét sok humorral, régi slágerekkel, és korabeli újságcikkekkel idézi fel. Az Orlai Produkció előadását Böhm György rendezi. A színésznő lapunknak azt is elárulta, miféle különös műfaj a „zenés pitypalatty.” SÁNDOR ZSUZSANNA interjúja.
- Legtöbbet prózai szerepekben látjuk. Ez lesz az első önálló zenés estje?
– Nem, több mint tíz évvel ezelőtt volt már egy Karády Katalin estem. De most másfél órán át leszek egyedül a színpadon: szöveget mondok, énekelek. Kemény feladat, de nagyon szeretem. És szerencsére azért ott lesz velem „élő zenekari kíséretként” Heilig Gábor és együttese. Szinte minden nap próbálunk, február 28-tól pedig már a bemutató helyszínén, az Átrium Film-Színházban készülünk a premierre. Régen itt volt a Május 1. mozi – stílszerű környezet ez egy ötvenes évekbeli zenés időutazáshoz.
- De miért épp a Rákosi-korszakba utazunk?
– Böhm György rendezőm javaslata volt ez, s nagyon megtetszett az ötlet. A korszak zenés művei talán még ma sem ismertek igazán, pedig roppant tanulságos, mennyi mindent elárulnak a korszakról . Nemlaha György zenei szerkesztővel az ötvenes évek táncdalaiból, filmslágereiből mozgalmi indulóiból, dalműveiből válogattunk a műsorunkhoz. A címadó dal, a Kalauz Jutka, az egyik nagy sláger volt. Kazal László énekelte először 1952-ben, a vidám dalszöveget Major Tamás írta.
- Úgy tudom, sokat könyvtárazott produkcióhoz. Kordokumentumokat gyűjtött?
– Igen, bár engem főleg az érdekelt, hogy a diktatúra alatt milyen volt a hétköznapi élet, mit írtak erről a lapok. Átolvastam a Nők Lapja és a Kincses Kalendárium régi számait. Hihetetlenül érdekesek voltak, noha persze szinte mindig Rákosi és Sztálin elvtársakat éltették. Még az olvasói levelekben is köszönetet mondtak pártunk és népünk nagy vezetőinek a népgazdaságban elért csodálatos eredményekért. Megszólal egy hétgyermekes munkásasszony, elmeséli, hogyan élnek, és soraiból az egész sorsa felsejlik. Ezekből a cikkekből, versekből, rigmusokból állítottuk össze a dalok közti prózai szöveget. Előadásunkban megelevenedik Kalauz Jutka. Az ötvenes évek átlagos nőjének egyik átlagos napját mutatjuk be.
- Nem éppen hagyományos műfajban. Mi az a „zenés pitypalatty”?
– Nem szeretnénk komor, realista valóságképet ábrázolni, vagy szenvedéstörténetet. Kalauz Jutka felkel, olvassa az újságot, bekapcsolja a rádiót, s megszólal mindenféle divatos bugyuta szám: „Kipi kopi kopogós, Pityplaty, Füttyrumba.” Teljes agymosás! És Kalauz Jutka énekel boldogan, nem gondolkodik semmin, éli az életét és megy előre rendületlenül a szocializmus építésének útján. Mert a jelen szép, a holnap még szebb, a jövő pedig egyenesen gyönyörű. Töretlen a hurráoptimizmus.
- Mai korunkra sok mindent mondhatunk, kivéve, hogy túlzottan optimisták lennénk. Előadásuk talán azt is üzeni: nehezebb időket is kibírtunk már nevetve?
– Valahogy így: a humor tényleg nagyon sok mindenen átsegít. Párhuzamokat persze lehet keresni a jelenünkkel, de az ilyen elemzés már nem a mi dolgunk. Csupán azt szeretnénk, hogy a néző jól érezze magát. És közben úgyis tudni fogja, miről szól a zenés korrajzunk.
