Kácsor Zsolt: Szegény Pistát kiokosították

Szegény Pistát kiokosították városon, de nem kellett volna. Csak a baj van vele, ha az ember túl okos. Ezt már szegény Pista is tudja, de most már nincs mit csinálni. Most már ki van okosítva.

Azzal kezdődött a kiokosodása, hogy fölmerült szegény fejében a kérdés, hogy miért nincsen ő újabban közmunkára beosztva. Ezt a kérdést szegény Pista a polgármesternek akarta nekiszegezni, merthogy a közmunkások kijelöléséről a polgármester dönt egy személyben, de nem tudta a polgármestert elérni. Akárhányszor bement a községházára, mindannyiszor váratták, pedig a polgármester benn volt, ezt onnét lehetett tudni, hogy az új terepjárója kinn parkolt az önkormányzat előtt. Hivatalosan amúgy nem az övé a kocsi, mert nem akarta a saját nevére venni, azzal dicsekedett, hogy túl olcsó volt, s nem mutatna jól a vagyonnyilatkozatában – az autó papíron hát egy vadásztársaságé, amelynek tagjai a közeli erdőben szoktak pufogtatni a polgármesterrel együtt, aki maga is vadászik, mióta a megyei közgyűlés tagja lett.

De szegény Pista csak nem tudott a polgármesterrel beszélni. Még a képviselő-testületi ülésre is elment, hogy végre szóba állhasson vele, de a titkárnőkön túl nem jutott. Azt mondták neki, hogy a testületi ülésekre csak a képviselők mehetnek be, szegény Pista nem. Szegény Pista fejében azonban derengett valami arról, hogy ez nem egészen így van. Emlékezett rá, hogy 2010 előtt még jártak az emberek testületi ülésekre. Nem sokan, de azért néha csak bementek. A testületi ülés után bebuszozott hát a városba, ahol ismert egy ingyenes jogsegélyszolgálatot. Ott kiokosították, hogy ha a testület éppen nem egy zárt ülésen tárgyal egy napirendi pontot, akkor őt be kell engedni, állampolgári jogainak gyakorlásában nem szabad korlátozni.

Szegény Pistában buzgott az igazságérzet, ezért másnap bement a községházára, s elmondta, hogy ő benn járt a városban, ahol kiokosították, hogy a faluban őt állampolgári jogainak gyakorlásában korlátozták, így törvényességi panasszal él, amúgy pedig a polgármesterrel szeretne beszélni. A titkárnők azt felelték, hogy ha ilyen sok ideje van intézkedni, akkor várja ki a polgármester fogadóóráját, az három hét múlva lesz. Szegény Pista hiába magyarázta, hogy három hét az sok idő, őt ugyanis minél hamarabb be kellene osztani közmunkára, mert nincs odahaza pénz, nem esznek a gyerekek. Nem ment vele semmire. Gyere vissza három hét múlva, Pista. Ezt mondták neki.

Délután Pista elbringázott a helyi vegyesboltba, hogy szokás szerint hitelre vegyen szalonnát és kenyeret, de amikor a boltos meglátta, intett neki, hogy kívül tágasabb. Nincs több hitel, dörrent rá, majd azt dünnyögte, hogy aki városra jár kiokosodni hivatali ügyekben, az ne számítson tőle semmi jóra. Nem értette szegény Pista, hogy mi a fene van, s csak akkor jött rá, hogy mi történt, amikor eszébe jutott, hogy hiszen a boltos a polgármester sógora. Bánatában fordult volna be a kocsmába, hogy hitelre megigyon egy gondűző fröccsöt, de amikor a kocsmáros meglátta, intett, hogy kívül tágasabb, nincs több hitel, húzzon a picsába. Hát persze, csapott a homlokára, hiszen a kocsmáros a polgármester öccse. Hogy az Isten rogyassza rátok az eget, gondolta szegény Pista, akit kiokosítottak városon. De nem kellett volna. Csak a baj van vele, ha az ember túl okos.