Jótékony célból öl a bérgyilkos
Mostanában szerb krimit nem a moziban néz az ember, hanem tévéhíradókban, képes újságokban. Ez a történet, amelyet most láttam, vérbeli krimi. Van benne belgrádi bérgyilkos is, igaz, nem az a hideg hónaljú profi, hanem ellenkezőleg, kezdő, szemüveges és amatőr. Elsősorban apa. És ez a fejpénz beteg gyermekének azonnali és életmentő operációjához kell. Jótékony célra, hogy úgy mondjam. Ám az idevezető út: pokoli. Cél és szándék végletes ellentmondásban: mint annyiszor az életben.
Ekkora tétnél fel sem tehetjük a jezsuita kérdést: szentesítheti-e a cél az eszközt. Egy emberélet megér-e egy emberéletet? Hogy a halálban sincs demokratikus cserearány, azt ki is mondja a megbízó: lám, a WTC-tornyok lerombolása után az Egyesült Államok kormánya a takarítónőért tízezer, a hivatalnokért százezer, az üzletemberért milliós kárpótlást fizetett.
A derék atya végül meghúzza a ravaszt, de ez nem a dolgok végét jelenti, hanem éppenséggel új poklok és új akciók kezdetét, majdnem Ágnes asszony őrjítő sorsát. A feleség nem ért semmit, a gyerek kórházban, a kilátások romlanak, a család vagyontalan, a férj vállalata privatizáció előtt (arrafelé lassabban építik a kapitalizmust, mert közben ugye sürgős háborúznivalójuk is akadt), szóval a helyzet nem reményteljes. Ehhez jön még az alkoholban pácolt lelkifurdalás, a megbízó felszívódása, a kifizetetlen számla, a láb alól eltett néhainak az özvegyével való többszörös megrázó találkozás, a család rohamos széthullása a terhelés alatt, s végül a bűnhődés azon az utcasarkon, ahol már annyiszor megállt hősünk korábban is.
Nem, a fenti dicsérő szavak hatására se keressék A csapdát a kurrens pesti mozik műsorán, véletlenül akadtam rá magam is „a Dunántúl legszebb mozijának" címzett art film programon, épp egy évvel az országos bemutató után. A csapda akkor el is
süllyedt a konfekcionált akciófilmek között. De ahogyan most én ráakadtam, előfordulhat ez önökkel is. Ha igen, ne kerüljék! (Rendezte: Srðan Goluboviæ.)
