Jolsvai András regényéről áradozik a Heti Válasz

A Kádár-korszak delelőjéről írt regényt Jolsvai András, a 168 Óra főszerkesztő-helyettese. Politikai különbség ide, világnézeti eltérések oda: briliáns mű született – írja Szőnyi Szilárd.

A helyzetre való tekintettel ezúttal nem szemlézünk, hanem egy az egyben közreadjuk a Heti Válasz szerzőjének sorait.

„Holnapra jobb lesz – adta nemrég megjelent regénye címéül Jolsvai András, pedig akár fogalmazhatott volna így is: tegnapelőtt jobb volt. A hatvanas években járunk, mely korszak, ha akarom, az 1956 utáni megtorlást követő enyhülés időszaka, ha akarom, egy még így is velejéig elviselhetetlen diktatúra. Ebben a közegben ismerjük meg a pesti külváros, Akáctelek – a valóságban: a szerző által hőn szeretett Ujpest (így, rövid U-val, ami már önmagában felér egy világnézeti állásfoglalással) – életét, színpompás szereplőit. A több mint ötven epizódból lazán összeszőtt regény kulcsszava az otthonosság: az az érzület, amely a kilencszázhatvanas – illetve az ifjabbaknak a hetvenes, nyolcvanas – éveket oly meghitté teszi e nemzedékek számára. És amely világra a sok tekintetben szétesett mából visszatekintve valóban joggal gondolhatunk úgy, mint biztos fogódzókat kínáló, maradandó baráti, családi kapcsolatokat nyújtó közegre.

»Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik már éltek a hatvanas években: magukra fognak ismerni benne. És azoknak, akik még nem: ők is« – ajánlja művét a szerző, s tanúsíthatom, hogy nem a levegőbe beszél. A deklasszált katonatiszt, az élelmes kocsmáros, a szerelmet kereső népművelő, a sima szavú ügyvéd és társaik hol megindító, hol hahotára fakasztó, de mindvégig mesteri kézzel megírt és kedélytől duzzadó történetei egy letűnt korszakot idéznek. Azét a korét, melynek tanulsága viszont máig nem veszített örök érvényéből: a szabadságunkat senki, még a legförtelmesebb diktatúra sem veheti el. Csak mi mondhatunk le róla.”