Jelenkori látleletek
Fehér László Kossuth-díjas festőművész munkáiból a héten nyílt kiállítás Pasztellek címmel a Cultiris Galériában. Itt mutatták be a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent könyvet is, amelyben Alexander Borovsky művészettörténész, a Szentpétervári Kortárs Gyűjtemény vezetője elemzi Fehér munkásságát a Viktor L. Mensikhoff műgyűjtő tulajdonában lévő képei alapján.
Két órával később a Kieselbach Galériában tartottak vernisszázst. Itt a Mensikhoff kollekció Fehér László jegyezte darabjaiból látható válogatás. A napokban hatvan éves festőművész alkotásaiból így már három tárlat is látogatható a fővárosban. Az elsőt a múlt héten nyitották meg Ellenfényben címmel a Társalgó Galériában.
„Magyarországon rendkívüli események zajlanak, de azokat most elfedi a Fehér Fesztivál”, utalt áttételesen a közélet történéseire a Pasztellek megnyitóján az író, műfordító, irodalomtudós Ungvári Tamás professzor.
Beszédében megemlítette: Fehér László egyes utópikus munkái láttán az a sajátos utópia képzett meg benne, hogy az Országházban egyszer csak felhagynak a rapid-törvénykezéssel és a képviselők elmerülnek a festőművész alkotásainak tanulmányozásában.
Ungvári Tamás közéleti asszociációját talán az is indokolhatta, hogy Fehér László elsőként lépett ki a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közül az intézmény elnökének botrányos nyilatkozatait követően.
Ungvári hangsúlyozta: bár a képzőművészek a huszadik század kezdete óta rendre „hadseregekbe” rendeződnek – stiláris és világnézeti szempontok szerint – Fehér László alkotóként is mindig megmaradt önálló individuumnak. Ungvári Tamás szerint a képek láttán minden szemlélője azt érezheti: a művész személyesen az ő számára készítette el az alkotását.
Hasonlóan fogalmaz egyébként Fehér Lászlóról írt könyvében Alexander Borovsky is, aki úgy véli: Fehér László művészete mintha feltételezné az egyéni elmélyülést.
Mindemellett Ungvári Tamás elmondta, hogy Fehér László képein keresztül is erősen érződik alkotói attitűdje: alapvetően az egyéni felelősségvállalás képessége. Miközben az irodalomtudós azt is kiemelte: Fehér bizonyos képeinek holdbéli világa szinte összeolvad jelenünk rideg, szorongató atmoszférájával.
A kultúrpolitika és a közélet történései kapcsán Fehér László a 168 Óra kérdésére annyit mondott: az Ellenfényben, a Pasztellek, és a Mensikhoff gyűjtemény képei egyben azt is megmutatják, hogy az említett történések milyen érzéseket váltanak ki alkotójukból. Ugyanakkor a művész szerint a tárlatokat korunk „látleleteként” is értelmezhetjük.
A Pasztellek megnyitóján a hatvan éves Fehér László a családja mellett köszönetet mondott barátainak is, akik egész pályafutását meghatározták a szellemiségükkel. Említette például Heller Ágnest, aki más ismert tudós és művész mellett személyesen vett részt az eseményen.
Gálvölgyi János, Kossuth-díjas színművész a 168 Óra kérdésére elmondta: ritkán jár vernisszázsokra, de Fehér László kiállításain mindig megpróbál jelen lenni. Gálvölgyi János elmesélte: előbb ismerte képeit, mint az alkotót, de mára a művek és az időközben baráttá lett művész személyisége egyaránt fontossá váltak számára. A miértekről a színművész annyit mondott: egy jó húslevest sem lehet lekottázni, az ember egyszerűen érzi, hogy nem csupán táplál, de ráadásul gyógyírként is szolgál mindenféle bajainkra.
