Az év, amikor legalább kétszer volt „újév”

A szilveszteri fogadalmak gyakran végzik viccként. Az „új év, új én” kaliberű ígéretek január közepén még lelkesítenek, márciusban viszont már megmosolyogtatnak. Ki gondolta volna, de nincs is akkora különbség egy év eleje és a karanténidőszak kezdete között.

Az első hullám nemcsak szorongást és élesztőhiányt hozott, 2020 tavaszán beköszönt a „most legalább lesz időm” fázis is. Az alkalmazkodók hamar nekiláttak a bakancslisták és plusz kilók lefaragásához. Vettek futópadot, esetleg spanyol könyvet, aztán jött az online színház, házi kenyérsütés és Skype-fröcssözés is. De végül mi lett a nagy tervekből és sporteszköz felvásárlásokból? Egy vicc. „Csak az hagyhatja el a karantént, aki kifér az ajtón” – hangzik.

A bezártság és a „majd csak túlélem” hozzáállás egy kiesett időszakot okozott rengeteg ember életében. Nemcsak a bakancslisták kerültek alsóbb polcra, de „elfogytak az igazi történetek is” – írja Jakupcsek Gabriella legújabb könyvében.

Az „Alul semmi?” című könyv górcső alá veszi, hogyan hatott a járvány a kapcsolatokra, félelmekre és álmokra. A szerző olyan tanulságos történeteket oszt meg a saját és mások életéből, amelyek tükröt tarthatnak a nyitottaknak.

Szinte mindenki alig várta a tavalyi év végét. De mi történt azóta a félbehagyott könyvekkel, ruhaszárítóként funkcionáló sportgépekkel, kihagyott élményekkel és terjedelmes bakancslistákkal? A szerző úgy látja, az emberek nagy része nemcsak a korlátozások alatt élt passzív üzemmódban. Mint írja, a járvány mostanra kitörölte a spontaneitást az életből, azt hogy csak úgy elinduljunk moziba, vacsorázni, esetleg egy hétvégi kiruccanásra.

A könyv emellett olyan fontos témákat taglal mint a közoktatás, kikapcsolódás, munka vagy szükségletek kérdése. A szerző meglátásait kultúrtörténeti érdekességekkel egészítette ki, amelyek jól rávilágítanak arra, nemcsak járványok léteznek évszázadok óta, hanem karantén, leállás és oltáspara is.

Jakupcsek szerint mostanra jelképei is lettek a koronavírusnak. A Covid-időszak szimbólumai viszont nem a fogadalmak vagy tanulságok, hanem mint konstatálja, a pizsamanadrágok és hűtőládában raboskodó élesztők.