JAK
Erősnek tudták magukat a falak biztonságában a beérkezettek, amíg meg nem szólaltak a kürtök Jerikó körül. „Vigyázat, mert az új nemzedék már itt suksüköl az ajtók előtt” – figyelmeztette önironikusan magát ’69-ben a tekintélyes írók serege, látván az utánpótlás, az ifjak harci kedvét, helyfoglaló, magukat s feladatot kereső elszántságát.
Csakhogy az írószövetség nem nagyon kért az ifjakból. Velük csak baj van. Darvas József azt mondta: „A FIJAK-ot azért hoztuk létre, hogy ne történjék semmi.” Ne kelljen osztozkodni a kultúrpolitika, e „hattyúnyakú görény” (Illyés) ajándékaiban és feltételeiben, amelyekhez a már befutottak hozzáidomították, hozzátörték, hozzászoktatták magukat.
Nem követhetjük itt végig az engedélyezésekből, felfüggesztésekből, betiltásokból álló, nem autonóm szervezet valamennyi külső és belső harcát. Elmondja a könyv. Itt csak néhány különlegességet exponálunk.
Nem kapott egyetlen harci fordulóban sem lapalapítási engedélyt a József Attila Kör. Szamizdatra sem biztatták. Pozsgay miniszter úgy vélte: „bizonyos politikai feltételek” mellett itt bármi megjelenhet. Akiknek szűk volt az ing, épp e politikai feltételeken akartak volna változtatni.
Nem használt az ambíciók megvalósíthatásának az sem, hogy e csaták rendre a Mozgó Világ válságaival játszódtak – véletlenül – egy időben. A JAK szentendrei tanácskozásának jegyzőkönyvén a következő felzet olvasható: „Nem közölhető, részleteiben sem idézhető.” Igaz, itt már szó esett Nagy Imréről és Kádárról. (Mégiscsak 1980-at írtunk.) A hivatal attól félt, hogy egy új, radikálisabb, részben autonóm második írószövetség áll össze a szeme láttára.
A rendszerváltással megszűnt az állami paternalizmus. Igaz, eltűnt az igényes olvasók fele is. Néha az a benyomásunk – írja Szirák Péter –, hogy „ma többen írnak prózát Magyarországon, mint ahányan olvasnak”.
Mégis: az idők során a JAK 176 füzetében sokan s jól mutatkoztak be.
(Németh György: A József Attila Kör története. FIJAK/JAK 1973–1981–1989–2009. Kiadta a JAK Irodalmi Egyesület és a PRAE.HU Kft.)
Erdélyi S. Gábor