India, a nagy tanító

India nagy tanító. Utána már semmi sem ugyanaz, mint annak előtt. Addig fontosnak tartott dolgok válnak hirtelen fölöslegessé, és nem cipeled őket teherként tovább, hanem önkéntelenül elhagyod, akár a folyó a hordalékát. Egyszeriben minden olyan jelentéktelenné lesz a számodra, mint amikor az ember a halál kapuján kopogtat, és bentről kiszólnak váratlanul: „Tévedés, nem te jössz!” És a csúcstechnika és az őt működtető ember közös hozadékaként gyakran eszedbe idéződik egy kurta mondat 1968 karácsonyáról, egyenesen az űrből. Annak a rettenetesen nehéz évnek a legvégén az Apolló-8 kinavigálta magát a Hold túlsó oldaláról az innensőre, és 425 000 kilométeres távolságból így köszöntöttek bennünket rádióüzenetükben a benne utazó glóriás asztronauták: „Isten áldja meg a Föld minden lakóját!” Az isten megannyi nevétől függetlenül máig sem veszített semmit időszerűségéből ez az örök emberi igény, amit annyiféle szükség támaszt köreinkben. Indiában különösen.

Fehér Gyula könyvét szombaton délután 2-től 6-ig dedikálja a Vörösmarty téren, a Kossuth Kiadó sátrában.