Így kerül Budapest most az új főpolgármester kezébe

"…Ez a húsz év akkor is felszabadító és előrevivő változások sorozata, akkor is egy szabad város felépülésének története, ha ma sokszor keserűséggel pillantunk vissza rá. Ez a húsz év ugyanis a fejlesztésről szól. Ebből fakad minden sikerünk, ennek következetes érvényesítésére tett kísérletünkből fakad minden konfliktusunk. A fejlesztési stratégia 70 százaléka már megvan, most már „csak” be kell fejezni. Így kerül Budapest most az új főpolgármester kezébe” – ezekkel a szavakkal zárja Budapest leköszönő liberális főpolgármestere azt a könyvet, amely a főváros 1990–2010 közötti, rendszerváltás utáni történetét tekinti át – 500 nagy oldalon, több mint ezer képpel, részletes kronológiával.

„Egy szabad város 20 éve” – így hangzik a kötet alcíme, amely arra a feltétlen szabadság- és autonómia-igényre, arra a húsz évvel ezelőtt elhatározott liberális várospolitikára is utal, amely alapján Budapest sikeresen tért át a tanácsrendszerről az önkormányzati rendszerre, s amely lehetővé tette, hogy a főváros hamarabb állt át egy normális fejlődési pályára, viszonylag kisebb veszteségekkel vette a gazdasági átalakulás akadályait, mint az országos átlag, s kulturális és szociális stratégiájában a piaci gondolkodás és szolidaritás egyaránt teret nyerhetett. A könyv vizsgálja azt is, melyek voltak azok az okok, amelyek miatt – különösen az utolsó ciklusban – ez az elv megtört, s végletesen negatív tendenciák kerültek felszínre.

A húsz év öt választási periódusának tendenciáit átfogó cikluselemzések mutatják be: leírják azt a politikai erőteret, amely a kormány – főváros – kerületek háromszögén belül alakult ki, sokszor gyökeresen ellentétes érdekeket jelenítve meg, s amelyet tetéztek a Fővárosi Közgyűlés mindenkori erőviszonyai a kisebbségi vagy épp koalíciós városkormányzás napi konfliktusai. A cikluselemzések mindegyikéhez tucatnyi „tárgyszó” kapcsolódik, amelyek a várospolitikai koncepciókat, innovációkat és intézményeket ismertetik tömören; külön „tematikus blokkok” veszik sorra a két évtized legfontosabb nagy témáit (hajléktalan-ügy, expó, privatizáció, metró, BKV stb.) adatokkal, táblázatokkal kiegészítve.

Külön évesszék foglalják össze az egyes évek történéseit, hangulatát olyan kiváló írók, esszéisták, költők írásai révén, mint Vajda Mihály, Margócsy István, Borbély Szilárd, Szécsi Noémi és mások. Minden évben egy-egy jellegzetes budapesti „kulturális tér” is megjelenik az olvasó előtt, mégpedig – Szerb Antal nevezetes Budapesti kalauz Marslakók számára című könyvét folytatva –, most is egy „égi vendég” járja végig képzeletben a Szigetet, a Trafót, a Merlint és más „kult-helyeket”. Szubjektív portrésorozat készült azokról a kiváló kulturális személyiségekről, tudósokról, akik különösen fontos szerepet játszottak a város új arcának kialakításában. Minden év emlékképeit azokról a külföldi írókról készült „pillanatfelvételek” zárják, akik a Nemzetközi Könyvfesztiválon a Budapest Nagydíjat vehették át.

A kötetet Konrád György előszava vezeti be, aki így ír Demszky Gáborról, a demokratikus ellenzék sokszínű személyiségéről és Budapestet húsz éven át vezető politikusról: „Amikor tojással és itt-ott kővel dobálták a felbérelt gyűlölködők, még hangosabban és még szenvedélyesebben mondta a magáét, hogy olyan várost akar, amelyben az európai humanizmus és a magyar szabadságeszme otthon van.”