Hová tűnt Burgonya bácsi? (No3 – Új vallást alapított)

– Krumpli úr a kocsmában van – folyatta Pilátesz.

Ezen nagyon meglepődtek, mert Burgonya bácsi közismerten papucs volt, nem igen mert kocsmába járni a neje engedélye nélkül. Minden kedden volt kimenője, amit ő kocsmanapnak nevezett, és a sarki Zöld Hetes nevű vendéglátóhelyen töltötte el barátai társaságában. Általában 12 hosszúlépést fogyasztott el ilyenkor, és ultizott közben. Este kilenckor pedig azt kiáltotta: Hoppáré Zimi! És ebből a kocsmáros Béla tudta, hozni kell egy pohárka hubertust, mert ez a búcsú pohár, Krumpli úr haza távozik.

– De ma csütörtök van! – mondta meglepetten Fritz.

– Nagy botrány lesz ebből, jaj! – nyögte riadtan Szöszmösz, aki már azt vizsgálta, hova fog elbújni, amikor itt majd a tányérok röpködnek a levegőben. – Szerencsétlen Burgonya bácsi, most nagyon szorulni fog.

– Az elképzelhető – vágta rá Retek. – De a legnagyobb baj, hogy akkor kijárási tilalmat rendel el számára a banya, ami azt jelenti, megint régi, idejétmúlt újságokat fognak betolni alám. Bosszantó.

– A kijárási tilalom nem csak téged súlytana, Retek úr! – mondta Spangli. – Én is, hogy úgy fejezzem ki magam, kellemetlen helyzetbe kerülnék, mert akkor nem a gazda vinne le sétálni, hanem a türelmetlen öregasszony, és Buksi nyomait nem tudnám a környéken levizelni békésen. Na és arról nem is beszélve, ha nagy a vihar, élesebb a figyelem is. Ha élesebb a figyelem, akkor Pilátesz úr sem tudja normál időben hozni nekem a… hmmm... ösztönzőmet az élethez.

– És a túrórudimmal mi lesz? – kiáltott fel Szöszmösz is. – Vége a jó világnak!

Retek félszemmel a kocsmát figyelte az ablakon keresztül. De egyelőre nem látta még sem az asszonyságot, sem a gazdát előkerülni, és székek sem repkedtek ki a vendéglátóipari egységből. Furcsa mód, a kocsma is sötétebbnek látszott, mint normális napokon. De lehet, hogy csak a rossz világítás az oka, vagy nem lát oda rendesen.

– Hogy úgy mondjam, haverkáim, nem eszik azért olyan forrón azt a rántott sajtot – mondta Pilátesz, és vigyorgott.

– Te meg itt minek vigyorogsz annyira, amikor mi ilyen csúnya bajba kerültünk! – vágta felé fenyegetően Fritz, amitől nagyot ugrott Retek is, aki köztudottan fél Fritztől, bár ezt mindig tagadta. – Nem félsz attól, hogy elkaplak, ha itt kiröhögsz minket, és kitekerem a nyakadat?

– Most minek kell itt emberkedni, cicus! – vetette oda neki foghegyről Pilátesz. – Még nem mondtam el semmit, éppen csak hogy elkezdtem, ti meg itt pánikoltok, meg fenyegetőztök. Engem meg úgysem tudsz megijeszteni, volt már dolgom nálad sokkal keményebb legénnyel is a szakmám okán, de az se járt túl jól!

– Mi az amit még nem mondtál el. Rosszabb a helyzet? – kérdezte félősen Szöszmösz.

– Hát az attól függ. Kinek mi a jó, és kinek mi a rossz ugye.

– Talányoskodsz, orrba verlek – mordult Fritz.

– Meg lehet, kérem szépen, próbálni, aztán majd a törött mancsoddal törölgetheted a vérző nózidat, öcsisajt!

– Kérem, kérem! – állt közéjük Spangli. – Higgadtság. Viselkedjünk kulturáltan, elvégre nem vagyunk mi emberek! Minek hepciáskodni, halljuk a történetet békésen, végig, és aztán találjuk ki, hogy mit tehetünk.

– Nem én kezdtem, kérem – mondta sértetten Pilátesz.

– Hrrr – mordult Fritz, de aztán leheveredett, látványosan mutatva, részéről befejezve a veszekedés.

– Nos, akkor kérem, kedves Pilátesz, meséld már el, mi történt! – kérlelte a sértődött patkányt Szöszmösz is.

Retek pár szem magot söpört ki kalitkájából a földre, ügyesen célozva, pont Pilátesz elé. Amikor az meglátta kedvenc csemegéi egyikét, visszaült a földre, és eszegetve folytatta beszámolóját.

– Krumpli úr most nem kártyázni és inni ment a kocsmába.

– Hanem? – kérdezték szinte egyszerre.

– Krumpli úr – hosszú hatásszünetet tartott Pilátesz – új vallást alapított, és annak céljából ment el Vereczkei Gézával a kocsmába.

– Egy új mit?

– Egyházat.

– Tök mindegy, miért ment oda - mondta letaglózva Szöszmösz -, Burgonyáné hazahozza, és nagyon nagy patália lesz itt.

– Lenne! – mondta Pilátesz.

– Mi az, hogy lenne?

– Hát ha Burgonyáné hazajönne.

– Nem fog?

(Rózsa Misi)

Hová tűnt Burgonya bácsi? (No3 – Új vallást alapított) – az eddigi teljes változat

1.
Történetünk helyszíne egy hetedik kerületi öreg bérház sokadik emelete. Málló vakolatú, sötét lépcsőház vezet föl – a fokok homorúra koptak a sok használattól. Körben a gangon kovácsoltvas korlátok egyengetik a látogatók útját. Az udvarra néző, berácsozott ablakokat satnya szobanövények díszítik. A keskeny utcák zaja, a trolik elektromos zúgása, zörömbölése alig hallatszik át a vénséges, masszív falakon.

Szereplők:

Fritz, macska. Szikár, rideg, elegáns. Fő az értelem – ritkán hallgat a szívére. Bal szemén fekete monokli. Csak a Financial Timeson hajlandó aludni – titokban Szöszmösz helyére vágyik, de eddig sehogyan sem sikerült kiebrudalnia onnét riválisát.

Szöszmösz, macska. Testes jószág, túlérzékeny lélek, állandó idegeskedését evéssel kompenzálja. Tikkel. Kedvenc helye a televízió alatti rekesz, ahonnét fedezékből szemmel tarthatja az egész nappalit. Imádja a konzervgombát és a túró rudit. Rettentő gyáva.

Spangli, szebb napokat látott, öregedő spániel. Roppant jólnevelt, igazi gentleman. Legszívesebben a konzerveledelt is késsel-villával enné. Amióta Burgonya bácsi szemére szürkehályog nőtt, végre kiélheti titkos bélyeggyűjtő szenvedélyét – a beérkező postáról előszeretettel lopja a stempliket. Füvezik.

Retek, törpepapagáj. Madár létére rettenetesen kíváncsi, szerencséjére kalitkája a nappali ablaka előtt található, ahonnét remek kilátása esik az utcára és a lakásra egyaránt. Burgonyáék azt hiszik róla, hogy búskomorságban szenved, mert folyamatosan a kalitka alján gubbaszt. Pedig csak az odakészített pletykalapokat olvassa. Szöszmösszel jó barátságban van, viszont Fritz-től tart.

Pilátesz, patkány. Tömzsi, melós alkat. Sokat megélt csempész, családja a padláson lakik – rengeteget dolgozik, hogy eltartsa őket. Marcona, kiégett kalmárnak mutatja magát, de arany szíve van – legszívesebben szerzetesnek állna. Ő szerzi be Spanglinak a füves cigit, Szöszmösznek a túró rudit. Mellesleg értesüléseket is szállít, hiszen bejárása van a ház szinte összes lakásába...

Burgonya néni és férje,
Burgonya bácsi

Történetünk kezdetén, egy téli estén, Burgonya bácsi nem ér haza időben a délutáni kártyapartiról. Mi több, már este kilenc is elmúlt, és még sehol. Burgonya néni ideges. Halálra váltan jön-megy a konyhában, kezében forró teával. Csöng a telefon, Burgonya néni aggódva nyúl a kagylóért. Kisvártatva csizmába ugrik, magára kap egy kabátot és kirohan az ajtón, hőseink magukra maradnak.
Vajon hová tűnt Burgonya bácsi?

(168 Óra Online)

2.
-Retek! - semmi válasz.

- RETEK - még mindig néma csend.

-REEETTTEEEKKK!!!!

- Mi van már? - szólal meg méla undorral a nemes madár.

- Most ment el az öreglány! Biztos valami történt az öreggel. Nézzél már ki az ablakon! Hova megy az banya? A kocsma vagy a kórház felé?

- Ugorj fel magad az ablakba, nézd meg te, ha annyira érdekel. Én Kelemen Annával vagyok elfoglalva most. Nem érek rá.

- Felugranék én! De most nincs kedvem hozzá.

- Hazudsz - szögezi le Fritz.- Gyáva vagy félsz, felugrani. Meg kövér is.

- Pofád befogod!

- Trágárkodhatsz, ez engem nem érint meg. Félsz.

- Nem félek! Bármikor felugranék, ha annyira akarnék.

- Tőlem is félsz.

- Fél ám a nénikéd!

- Pedig igen.

- Vigyáz mert..

- Mert?

- Áhh! Bolondokkal nem foglalkozom - legyint. - Spangli! Nem ugornál fel te?

- Nem tehetem, haver.

- Miért nem?

- Mert be vagyok szívva, és ha felugrom, kiesem az ablakon. Bocsika. Kérlek szépen, nagyon sajnálom, hogy nem segíthetek most rajtad. Meg különben is, azért vagyok csak ébren, mert várom Pilátesz urat, a beszállítómat.

- Ma jön? - kérdezte izgatottan Szöszmösz. - Az nagyon jó lenne, kifogyóban a turó rudi készletem.

- Azt mondta. Mostanában. Akár ma este is. Ha jól emlékszem, igen, határozottan azt mondta, ma este. De ha akarod, megkérhetem én is Retek urat, hogy nézzen ki az ablakon.

- Köszönöm Spangli, te egy igazi úr vagy.

- Hmmm - köszörülte a torkát az öreg eb. - Izé Retek úr, elnézését kérem, zavarhatom?

- Mi van már megint?

- Kinézne az ablakon, ha szépen megkérném, hogy merre megy Burgonya asszonyság?

- Hát, végül is kinézhetek, ha ennyire érdekel titeket.

Mélyen elhallgatta, hogy eddig is fél szemmel végig az utcát figyelte, mert majd megette a kíváncsiság, hogy merre indulhat el a gazdaasszonya. De mit kösse ezt, ezeknek az orrára! Kicsit bosszantotta közben az is, hogy a Kelemen Anna-cikk végét sem tudja elolvasni, mert le lett tépve az újságból. Mindig bosszantotta az ilyen trehányság. Nem kicsit. Nagyon!

Pontosan látta, hogy merre indult el Burgonyáné. Most mondhatta volna nekik kapásból a választ, de közben a figyelmét lekötötte egy rendkívül szexis veréblány, aki a sarkon a türelmi zónán kívül strichelt, a repedt eresz széle mellett. Nem messze onnan látta a veréblány stricijét is, aki fekvőtámaszokat csinált, közben snóblizott a haverokkal. Meglepő mutatvány volt ez. Figyelme visszatért volna a többiekhez, már majdnem mondta is nekik a választ, de ekkor hatalmas csattanással beesett valami a szobába.

Valami? Inkább valaki. Egy szakadt kék nadrágot és fehér hálós atlétatrikót viselő patkány.

- Pilátesz úr! - kiáltott fel boldogan Spangli.

-Ja. A Pilátesz - morogta Szöszmösz, aki a tévé alatti polcra ugrott be ijedtében, amikor meghallotta a becsapódást.

Egyedül Fritz nem mutatott különösebb érdeklődést a patkány iránt. Ő inkább a Financial Times példányát rendezgette a fekhelyén.

- Jó napot az uraknak. Hát meggyütem volna, ahogy ígértem volt maguknak.

- Ideje volt! Hozott turó rudit?

- Akad. Ha van rá fedezete kedveském.

- És az én, izé, na, anyagom?

- Az is van kérem.

Retek idegesen kérdezte:

- Akkor már nem érdekel senkit, hogy merre ment Burgonyáné?

- Miért fontos, hogy merre ment a nyanya? - kérdezte Pilátesz.

- Eltűnt a Burgonya úr!

- Eltűnt? Nos, lehet azt úgyis mondani persze. Hát ti nem tudjátok, hogy mi történt?

- Nem - felelték szinte egyszerre. - Te tudod?

- Hát persze. Na ide figyusszatok, öcsisajtkáim! - és elkezdte a beszámolját, amit a többiek tátott szájjal és csőrrel hallgattak!

(Rózsa Misi)

3.
– Krumpli úr a kocsmában van – folyatta Pilátesz.

Ezen nagyon meglepődtek, mert Burgonya bácsi közismerten papucs volt, nem igen mert kocsmába járni a neje engedélye nélkül. Minden kedden volt kimenője, amit ő kocsmanapnak nevezett, és a sarki Zöld Hetes nevű vendéglátóhelyen töltötte el barátai társaságában. Általában 12 hosszúlépést fogyasztott el ilyenkor, és ultizott közben. Este kilenckor pedig azt kiáltotta: Hoppáré Zimi! És ebből a kocsmáros Béla tudta, hozni kell egy pohárka hubertust, mert ez a búcsú pohár, Krumpli úr haza távozik.

– De ma csütörtök van! – mondta meglepetten Fritz.

– Nagy botrány lesz ebből, jaj! – nyögte riadtan Szöszmösz, aki már azt vizsgálta, hova fog elbújni, amikor itt majd a tányérok röpködnek a levegőben. – Szerencsétlen Burgonya bácsi, most nagyon szorulni fog.

– Az elképzelhető – vágta rá Retek. – De a legnagyobb baj, hogy akkor kijárási tilalmat rendel el számára a banya, ami azt jelenti, megint régi, idejétmúlt újságokat fognak betolni alám. Bosszantó.

– A kijárási tilalom nem csak téged súlytana, Retek úr! – mondta Spangli. – Én is, hogy úgy fejezzem ki magam, kellemetlen helyzetbe kerülnék, mert akkor nem a gazda vinne le sétálni, hanem a türelmetlen öregasszony, és Buksi nyomait nem tudnám a környéken levizelni békésen. Na és arról nem is beszélve, ha nagy a vihar, élesebb a figyelem is. Ha élesebb a figyelem, akkor Pilátesz úr sem tudja normál időben hozni nekem a… hmmm... ösztönzőmet az élethez.

– És a túrórudimmal mi lesz? – kiáltott fel Szöszmösz is. – Vége a jó világnak!

Retek félszemmel a kocsmát figyelte az ablakon keresztül. De egyelőre nem látta még sem az asszonyságot, sem a gazdát előkerülni, és székek sem repkedtek ki a vendéglátóipari egységből. Furcsa mód, a kocsma is sötétebbnek látszott, mint normális napokon. De lehet, hogy csak a rossz világítás az oka, vagy nem lát oda rendesen.

– Hogy úgy mondjam, haverkáim, nem eszik azért olyan forrón azt a rántott sajtot – mondta Pilátesz, és vigyorgott.

– Te meg itt minek vigyorogsz annyira, amikor mi ilyen csúnya bajba kerültünk! – vágta felé fenyegetően Fritz, amitől nagyot ugrott Retek is, aki köztudottan fél Fritztől, bár ezt mindig tagadta. – Nem félsz attól, hogy elkaplak, ha itt kiröhögsz minket, és kitekerem a nyakadat?

– Most minek kell itt emberkedni, cicus! – vetette oda neki foghegyről Pilátesz. – Még nem mondtam el semmit, éppen csak hogy elkezdtem, ti meg itt pánikoltok, meg fenyegetőztök. Engem meg úgysem tudsz megijeszteni, volt már dolgom nálad sokkal keményebb legénnyel is a szakmám okán, de az se járt túl jól!

– Mi az amit még nem mondtál el. Rosszabb a helyzet? – kérdezte félősen Szöszmösz.

– Hát az attól függ. Kinek mi a jó, és kinek mi a rossz ugye.

– Talányoskodsz, orrba verlek – mordult Fritz.

– Meg lehet, kérem szépen, próbálni, aztán majd a törött mancsoddal törölgetheted a vérző nózidat, öcsisajt!

– Kérem, kérem! – állt közéjük Spangli. – Higgadtság. Viselkedjünk kulturáltan, elvégre nem vagyunk mi emberek! Minek hepciáskodni, halljuk a történetet békésen, végig, és aztán találjuk ki, hogy mit tehetünk.

– Nem én kezdtem, kérem – mondta sértetten Pilátesz.

– Hrrr – mordult Fritz, de aztán leheveredett, látványosan mutatva, részéről befejezve a veszekedés.

– Nos, akkor kérem, kedves Pilátesz, meséld már el, mi történt! – kérlelte a sértődött patkányt Szöszmösz is.

Retek pár szem magot söpört ki kalitkájából a földre, ügyesen célozva, pont Pilátesz elé. Amikor az meglátta kedvenc csemegéi egyikét, visszaült a földre, és eszegetve folytatta beszámolóját.

– Krumpli úr most nem kártyázni és inni ment a kocsmába.

– Hanem? – kérdezték szinte egyszerre.

– Krumpli úr – hosszú hatásszünetet tartott Pilátesz – új vallást alapított, és annak céljából ment el Vereczkei Gézával a kocsmába.

– Egy új mit?

– Egyházat.

– Tök mindegy, miért ment oda - mondta letaglózva Szöszmösz -, Burgonyáné hazahozza, és nagyon nagy patália lesz itt.

– Lenne! – mondta Pilátesz.

– Mi az, hogy lenne?

– Hát ha Burgonyáné hazajönne.

– Nem fog?

(Rózsa Misi)