Hová tűnt Burgonya bácsi? (No2 – Nem akar krumplipüré lenni)

(Burgonya néni cilinderben)

Burgonya néni nem érkezett meg a rendőrségre. Amikor lerohant a lépcsőn, egy nagy fekete autót pillantott meg a kapu előtt. – Burgonya néni? – kérdezte udvariasan egy kifogástalanul öltözött úr. – Igen. – Maguk telefonáltak a rendőrségről? – Mi – mondta az idegen, és ránézett az autóban ülő társára. – Hát persze, hogy mi. – Heherészett egy keveset. – Kocsit küldtek magáért, nehogy megfázzon az úton, mert messzire megyünk.

Burgonya bácsi címét már régóta tudták. Burgonya néni nagyon fel volt zaklatva, semmit nem vett észre, örült, hogy nem kell gyalogolnia. – Mi történt a férjemmel? Mert azt nem mondták meg a telefonba. – A két férfi hallgatott, némán nézett előre a kocsiban. Az asszonyt hirtelen elfogta a félelem. – Miért megyünk messzire? Hiszen a telefonba bemondták a rendőrség címét, itt van tíz percnyi gyaloglásra. – De a címet amúgy is tudta. Úgy fél éve volt már egyszer ott, mert Fritz, a mindig elegáns macska megsértődött, gazdaasszonya ugyanis csak Szöszmöszt vette ölébe tévénézés közben (ő volt a kedvenc, hasonlóan kövérkés, szöszmötölő, romantikus lélek, mint Burgonya néni). Fritz kiugrott a nyitott ablakon, le a földszintre. Ekkor a rendőrségre rohant az asszony, hogy segítsenek megtalálni az állatot. Mire hazaért, Fritz ott ült az ajtó előtt. A ház kutyái megkergették. – Ki akarok szállni! – visította Burgonya néni. – Kuss legyen! – csattant fel a kifogástalanul öltözött udvarias úr.

Eközben otthon Spangli a válságértekezleten mindenkit kikérdezett, mit gondolnak arról, hogy Burgonya néni elrohant, és Burgonya bácsi sem érkezett haza. – Talán leitta magát – mondta Szöszmösz, aki ki nem állhatta a bácsit.

– Ugyan! – nézett rá fensőbbségesen Fritz. –Tudhatnád, hogy sosem iszik. Vesztett a kártyán és nem engedik haza, amíg nem fizet – nyilatkozta ellentmondást nem tűrően.

Retek egy darabig hallgatott. A kalitkájából – ott az ablaknál – nemcsak a kinti jövést-menést látta, de a benti dolgokat is figyelte. – Pilátesz elcsent tőle valamit, ezzel lehet összefüggésben – mondta. Azt is látta, hogy a lopott pakkból rendszeresen hoz valamit Spanglinak, akinek ilyenkor mindig jókedve támad, és borzasztóan hamisan belefog a kedvenc nótájába: „Gyere Bodri kutyám...”

Pilátesz felpattant. – Méghogy én?! – Aztán zavartan folytatta: – Ha nem árultok el, mindenki kap belőle. Nektek is jókedvetek lesz tőle, mint a kutyáknak a házban. – Úgy bizony – rögöhött Spangli, mert ő már megkapta a magáét. Pilátesz elrohant az odújába és fogai közt behozott egy picike csomagot. Éles fogával felhasított és körbekínálta a többieket. Spangli így ma már két adaghoz jutott. Viszont Retek egyhez sem. Hiába káromkodott torka szakadtából, senki sem törődött vele. – Na várjatok, rohadt bagázs! – ugrált föl-le a kalitkában. – Ezért Burgonya néni kinyúvaszt benneteket, ha elmondom neki! – Lelki szemeivel, mert az is volt neki, már látta, ahogy Piláteszt kéjesen elkapja egy idegenből idevezényelt kutya.

Burgonya bácsi ezalatt elegáns egyágyas szobába került a kórházban. Nem volt már hely a közösben – mondta neki a főorvos. Meg különben is eltört egy bordája, pihennie kell. A bácsit ekkor már két rendőr őrizte. Egyik bent az ágya mellett, a másik meg kint az ajtó előtt. Természetesen civil ruhában voltak. A benti úgy csinált, mintha rokon lenne, hogy még kevésbé legyen feltűnő. Befőttet is hozattak neki. A kinti még fehér köpenyt is kapott meg kitűzőt, mintha ő lenne az ügyeletes orvos. Mellette egy igazán dögös ápolónő teljesített szolgálatot, csapta is neki a szelet rendesen. Már felmérték egymást, milyen jó lesz az ágyban szolgálat után. Burgonya bácsi a feleségét várta. Azt mondták nemsokára itt lesz. Megnyugodott. Attól viszont egy kicsit tartott, hogyan fog elszámolni a feleségének a mai kártyanyereséggel, hiszen a csomaggal együtt átadta a pénzt a kedves őrmesternek.

Burgonya nénivel úgy fél óra múlva megállt az autó egy nagy kertes ház előtt. Az asszony érezte, hogy hidegebben fúj a szél. Mintha már nem is a városban lennének. Látni nem látott semmit, mert az indulásnál egy nagyméretű cilindert húztak a fejére, becsúszott a nyakáig. – Bálba megyünk, nyanya – röhögött a kifogástalanul öltözött, udvarias úr. – Valószínűleg az ő cilindere – állapította meg a fogoly. A másik is vinnyogott a röhögéstől. Burgonya néni dacosan hallgatott. Elhatározta, hogy a végsőkig kitart, mert már biztos, hogy a férje ma nagy kártyaadósságba keveredett. Ő is megspórolt már a kapott ezresekből jó néhány ezer forintot. Meg akarta lepni a párját egy wellness hétvégével, de ennek már fuccs. Majd ő megadja a kártyaadósságot.
A házban levették róla a cilindert. Az udvarias úr kajánul meghajolt előtte, és az asszony nyakáról a saját fejére tette. Jól áll neki, állapította meg Burgonya néni, és egy kissé megnyugodott. Ezek mégsem lehetnek olyan rossz emberek – gondolta.

A rendőrségen negyed tízkor megszólalt a telefon. Együtt volt az operatív stáb, várták Burgonya nénit. Már kiosztották a szerepeket, ki lesz udvarias, ki ordibálós. Hátha az asszony is tud mindent. Addigra a rendőrség a csomagot bevizsgálta, kiderült, hogy színtiszta heroin. Pilátesz azt hitte, egyszerű füvecskét adogat a kutyusoknak. A rendőrségi vonalon a főkapitány volt a telefonban. A kapitány ismerte a hangját. –Értettem... Illetve… Nem értem... De... Igenis!
Tanácstalanul letette a telefont és felhívta azt a kollégáját, aki a kórházi folyosó végén csapta a szelet a dögös ápolónőnek. Már majdnem célba értek...
– Hagyjátok ott a francba az öreget! Gyertek vissza – mondta türelmetlenül. – De főnök! – Semmi de! Vissza! Akció lefújva. Ez a felsőbb utasítás. A minisztériumból telefonáltak...

(Rapai Nándor)

Hová tűnt Burgonya bácsi? (No2 – Nem akar krumplipüré lenni) – az eddigi teljes változat

1)
Történetünk helyszíne egy hetedik kerületi öreg bérház sokadik emelete. Málló vakolatú, sötét lépcsőház vezet föl – a fokok homorúra koptak a sok használattól. Körben a gangon kovácsoltvas korlátok egyengetik a látogatók útját. Az udvarra néző, berácsozott ablakokat satnya szobanövények díszítik. A keskeny utcák zaja, a trolik elektromos zúgása, zörömbölése alig hallatszik át a vénséges, masszív falakon.

Szereplők:

Fritz, macska. Szikár, rideg, elegáns. Fő az értelem – ritkán hallgat a szívére. Bal szemén fekete monokli. Csak a Financial Timeson hajlandó aludni – titokban Szöszmösz helyére vágyik, de eddig sehogyan sem sikerült kiebrudalnia onnét riválisát.

Szöszmösz, macska. Testes jószág, túlérzékeny lélek, állandó idegeskedését evéssel kompenzálja. Tikkel. Kedvenc helye a televízió alatti rekesz, ahonnét fedezékből szemmel tarthatja az egész nappalit. Imádja a konzervgombát és a túró rudit. Rettentő gyáva.

Spangli, szebb napokat látott, öregedő spániel. Roppant jólnevelt, igazi gentleman. Legszívesebben a konzerveledelt is késsel-villával enné. Amióta Burgonya bácsi szemére szürkehályog nőtt, végre kiélheti titkos bélyeggyűjtő szenvedélyét – a beérkező postáról előszeretettel lopja a stempliket. Füvezik.

Retek, törpepapagáj. Madár létére rettenetesen kíváncsi, szerencséjére kalitkája a nappali ablaka előtt található, ahonnét remek kilátása esik az utcára és a lakásra egyaránt. Burgonyáék azt hiszik róla, hogy búskomorságban szenved, mert folyamatosan a kalitka alján gubbaszt. Pedig csak az odakészített pletykalapokat olvassa. Szöszmösszel jó barátságban van, viszont Fritz-től tart.

Pilátesz, patkány. Tömzsi, melós alkat. Sokat megélt csempész, családja a padláson lakik – rengeteget dolgozik, hogy eltartsa őket. Marcona, kiégett kalmárnak mutatja magát, de arany szíve van – legszívesebben szerzetesnek állna. Ő szerzi be Spanglinak a füves cigit, Szöszmösznek a túró rudit. Mellesleg értesüléseket is szállít, hiszen bejárása van a ház szinte összes lakásába...

Burgonya néni és férje,
Burgonya bácsi

Történetünk kezdetén, egy téli estén, Burgonya bácsi nem ér haza időben a délutáni kártyapartiról. Mi több, már este kilenc is elmúlt, és még sehol. Burgonya néni ideges. Halálra váltan jön-megy a konyhában, kezében forró teával. Csöng a telefon, Burgonya néni aggódva nyúl a kagylóért. Kisvártatva csizmába ugrik, magára kap egy kabátot és kirohan az ajtón, hőseink magukra maradnak.
Vajon hová tűnt Burgonya bácsi?

(168 Óra Online)

2.
Burgonya bácsi ma is a szokásos időben indult el otthonról. Spangli idegesen mászkált a lakásban, menne már a fenébe az öreg trotty, mert csak akkor hozza be Pilates a füvet. Ma csak egy levélről tudta lenyalni a stemplit, azért is ideges volt. Füvezni nem mert, egyszer majdnem lebukott: B. Bácsi még otthon volt, beleszagolt a levegőbe és azt dünnyögte: érdekes, olyan illat van itt, mint a .... de nem fejezte be a mondatot. Pilatesz egyébként a konyhakredenc alatti lukon jön be, amikor füvet hoz. Cserébe Spangli megengedi, hogy beleharapjon Szöszmösz farkába. Szöszmösz mindig alszik! Ilyenkor ijedtében felnyávog, és kábán nekiront az útjában lévő kalitkának. -- Kurva anyád, rühes macska! – káromkodik Retek, a törpepapagáj - pont úgy, ahogy Burgonya bácsi amikor Burgonya néni nem hallja –, mert ki nem állhatja a macskákat.

Burgonya bácsi fázósan összehúzta magán öreg nagykabátját – szemetelt a zúzmarás eső – és visszaintett a feleségének, aki az ablakból mindig követte az öreget a sarokig. Burgonya bácsi V betűt formált a kezével, majd a saroknál eltűnt szem elől. Mostanában mindig egy kis nyereménnyel érkezett haza a kártyapartiról – egy héten háromszor ezer forint körül –, ennyivel egészült ki szerény nyugdíjuk. Burgonya néni csak azt nem értette, hogy lehet, mióta az öreg nem lát szinte semmit, mindig csak nyer. De nem firtatta, örült a pénznek. A férje mostanában mégis nagyon gondterheltek látszott. Burgonya bácsi a sarkon hirtelen irányt változtatott, gyors léptekkel gyalogolt vagy fél órát, pont ellenkező irányba, mint régen, amikor valóban kártyázni járt az öreg haverokhoz, de egyszer ott volt egy új ember, aki apró szívességet kért tőle. Így már nem kártyázik. Úgyis mindig vesztett, hiszen a lapokat alig látta.

Megérkezett egy kopottas ház elé. Három rövidet csengetett, akkor kinyílt a kapu. A félhomályban várt pár percet, kisvártatva előjött az a férfi, akivel a kártyapartin ismerkedett meg. Kezébe nyomott egy kis csomagot meg egy cédulát, amin a cím volt, ahová a csomagot vinnie kellett. Mindig máshová. Mindig megkapta a két darab ezresét, az egyiket gondosan eldugta a kabátja rejtekzsebébe. Itt Burgonya néni biztosan nem találja meg. Lassan egy éve gyűjtögette a pénzt.

Elindult a szemközti kapu felé – mert átjáróházban volt. Ha messzire kellett vinni a csomagot, egy taxi várta, a címet sem kellett bemondani. Ott valaki átvette tőle, és már mehetett is haza a kártyanyeremény ezressel. Néha betért egy felesre, otthon amúgy sem ihatott. Most is útjába esett egy kiskocsma. Ma különösen zimankós nap volt, ezért kivételesen megivott még egy felest. Jólesett neki. Kissé imbolyogva indult el az úton, de sietett, mert ötkor otthon kell lennie, hiszen vége a kártyapartinak. Már félhomály volt, nem látta a lámpát, amikor egy autó elgázolta. Egy szemtanú később azt állította, nem volt véletlen. Az autó továbbhajtott, ezért a mentők értesítették a rendőrséget. Amikor a kórházban a rendőr a baleset felől érdeklődött, Burgonya bácsi sopánkodott, hogy most hogyan juttatja el a csomagot, mert a pénzt megkapta érte. Talán ha az őrmester úr megtenné, hogy elviszi, a pénzt is odaadja, meg persze a címet is. A rendőr csak akkor ámult el igazán, amikor a bácsi elmesélte, hogy már mennyit gyűjtött össze, itt van bevarrva úgy kétszázezer forint, legyen szíves a biztos úr, vigyázzon a pénzre, és még véletlenül se említse Burgonya néninek, mert őt akarta elvinni külföldre. Még sosem voltak nyaralni, külföldön meg pláne nem.

De most másra kell a pénz... Burgonya bácsi nem említette senkinek, hogy egyszer nem találta meg a címet, ezért a csomagot hazavitte, másnap pedig vissza akarta vinni. Nem tudta, hogy Pilatesz kiszimatolta, és eldugta az odújába, azóta abból látja el a ház összes kutyáját fűvel. Így persze bárhova szabad bejárása van. Burgonya bácsi hiába mondta, hogy a csomag otthon eltűnt, és megtéríti az értékét. – Félmillió -- mondta nyersen a megbízó, különben nagy baj lesz. Burgonya bácsi akkor kezdett kapisgálni, hogy mit is bíznak rá már egy éve. Most már nem nyaralásra gyűjt, hanem arra, hogy az eltűnt csomag árát megtérítse. -- Különben krumplipüré lesz belőle – mondta a megbízó. Az autóval amúgy csak meg akarták ijeszteni.

Este nyolckor ült össze a rendőrségen a különleges csoport. Kilenc órára megvolt az operatív terv. Ekkor felhívták Burgonya nénit, aki azonnal elrohant otthonról. Spangli, a rangidős összehívta a válságstábot. Kivételesen Pilatesz is részt vehetett a tanácskozáson. Retek sem káromkodott. Csak kurvára figyelt, és azon gondolkodott, mit kérjen majd cserébe Burgonyáéktól az információért, amikor elmondja mit hallott az értekezlet

(Rapai Nándor, Bristol, UK)

3.
(Burgonya néni cilinderben)

Burgonya néni nem érkezett meg a rendőrségre. Amikor lerohant a lépcsőn, egy nagy fekete autót pillantott meg a kapu előtt. – Burgonya néni? – kérdezte udvariasan egy kifogástalanul öltözött úr. – Igen. – Maguk telefonáltak a rendőrségről? – Mi – mondta az idegen, és ránézett az autóban ülő társára. – Hát persze, hogy mi. – Heherészett egy keveset. – Kocsit küldtek magáért, nehogy megfázzon az úton, mert messzire megyünk.

Burgonya bácsi címét már régóta tudták. Burgonya néni nagyon fel volt zaklatva, semmit nem vett észre, örült, hogy nem kell gyalogolnia. – Mi történt a férjemmel? Mert azt nem mondták meg a telefonba. – A két férfi hallgatott, némán nézett előre a kocsiban. Az asszonyt hirtelen elfogta a félelem. – Miért megyünk messzire? Hiszen a telefonba bemondták a rendőrség címét, itt van tíz percnyi gyaloglásra. – De a címet amúgy is tudta. Úgy fél éve volt már egyszer ott, mert Fritz, a mindig elegáns macska megsértődött, gazdaasszonya ugyanis csak Szöszmöszt vette ölébe tévénézés közben (ő volt a kedvenc, hasonlóan kövérkés, szöszmötölő, romantikus lélek, mint Burgonya néni). Fritz kiugrott a nyitott ablakon, le a földszintre. Ekkor a rendőrségre rohant az asszony, hogy segítsenek megtalálni az állatot. Mire hazaért, Fritz ott ült az ajtó előtt. A ház kutyái megkergették. – Ki akarok szállni! – visította Burgonya néni. – Kuss legyen! – csattant fel a kifogástalanul öltözött udvarias úr.

Eközben otthon Spangli a válságértekezleten mindenkit kikérdezett, mit gondolnak arról, hogy Burgonya néni elrohant, és Burgonya bácsi sem érkezett haza. – Talán leitta magát – mondta Szöszmösz, aki ki nem állhatta a bácsit.

– Ugyan! – nézett rá fensőbbségesen Fritz. –Tudhatnád, hogy sosem iszik. Vesztett a kártyán és nem engedik haza, amíg nem fizet – nyilatkozta ellentmondást nem tűrően.

Retek egy darabig hallgatott. A kalitkájából – ott az ablaknál – nemcsak a kinti jövést-menést látta, de a benti dolgokat is figyelte. – Pilátesz elcsent tőle valamit, ezzel lehet összefüggésben – mondta. Azt is látta, hogy a lopott pakkból rendszeresen hoz valamit Spanglinak, akinek ilyenkor mindig jókedve támad, és borzasztóan hamisan belefog a kedvenc nótájába: „Gyere Bodri kutyám...”

Pilátesz felpattant. – Méghogy én?! – Aztán zavartan folytatta: – Ha nem árultok el, mindenki kap belőle. Nektek is jókedvetek lesz tőle, mint a kutyáknak a házban. – Úgy bizony – rögöhött Spangli, mert ő már megkapta a magáét. Pilátesz elrohant az odújába és fogai közt behozott egy picike csomagot. Éles fogával felhasított és körbekínálta a többieket. Spangli így ma már két adaghoz jutott. Viszont Retek egyhez sem. Hiába káromkodott torka szakadtából, senki sem törődött vele. – Na várjatok, rohadt bagázs! – ugrált föl-le a kalitkában. – Ezért Burgonya néni kinyúvaszt benneteket, ha elmondom neki! – Lelki szemeivel, mert az is volt neki, már látta, ahogy Piláteszt kéjesen elkapja egy idegenből idevezényelt kutya.

Burgonya bácsi ezalatt elegáns egyágyas szobába került a kórházban. Nem volt már hely a közösben – mondta neki a főorvos. Meg különben is eltört egy bordája, pihennie kell. A bácsit ekkor már két rendőr őrizte. Egyik bent az ágya mellett, a másik meg kint az ajtó előtt. Természetesen civil ruhában voltak. A benti úgy csinált, mintha rokon lenne, hogy még kevésbé legyen feltűnő. Befőttet is hozattak neki. A kinti még fehér köpenyt is kapott meg kitűzőt, mintha ő lenne az ügyeletes orvos. Mellette egy igazán dögös ápolónő teljesített szolgálatot, csapta is neki a szelet rendesen. Már felmérték egymást, milyen jó lesz az ágyban szolgálat után. Burgonya bácsi a feleségét várta. Azt mondták nemsokára itt lesz. Megnyugodott. Attól viszont egy kicsit tartott, hogyan fog elszámolni a feleségének a mai kártyanyereséggel, hiszen a csomaggal együtt átadta a pénzt a kedves őrmesternek.

Burgonya nénivel úgy fél óra múlva megállt az autó egy nagy kertes ház előtt. Az asszony érezte, hogy hidegebben fúj a szél. Mintha már nem is a városban lennének. Látni nem látott semmit, mert az indulásnál egy nagyméretű cilindert húztak a fejére, becsúszott a nyakáig. – Bálba megyünk, nyanya – röhögött a kifogástalanul öltözött, udvarias úr. – Valószínűleg az ő cilindere – állapította meg a fogoly. A másik is vinnyogott a röhögéstől. Burgonya néni dacosan hallgatott. Elhatározta, hogy a végsőkig kitart, mert már biztos, hogy a férje ma nagy kártyaadósságba keveredett. Ő is megspórolt már a kapott ezresekből jó néhány ezer forintot. Meg akarta lepni a párját egy wellness hétvégével, de ennek már fuccs. Majd ő megadja a kártyaadósságot.
A házban levették róla a cilindert. Az udvarias úr kajánul meghajolt előtte, és az asszony nyakáról a saját fejére tette. Jól áll neki, állapította meg Burgonya néni, és egy kissé megnyugodott. Ezek mégsem lehetnek olyan rossz emberek – gondolta.

A rendőrségen negyed tízkor megszólalt a telefon. Együtt volt az operatív stáb, várták Burgonya nénit. Már kiosztották a szerepeket, ki lesz udvarias, ki ordibálós. Hátha az asszony is tud mindent. Addigra a rendőrség a csomagot bevizsgálta, kiderült, hogy színtiszta heroin. Pilátesz azt hitte, egyszerű füvecskét adogat a kutyusoknak. A rendőrségi vonalon a főkapitány volt a telefonban. A kapitány ismerte a hangját. –Értettem... Illetve… Nem értem... De... Igenis!
Tanácstalanul letette a telefont és felhívta azt a kollégáját, aki a kórházi folyosó végén csapta a szelet a dögös ápolónőnek. Már majdnem célba értek...
– Hagyjátok ott a francba az öreget! Gyertek vissza – mondta türelmetlenül. – De főnök! – Semmi de! Vissza! Akció lefújva. Ez a felsőbb utasítás. A minisztériumból telefonáltak...

(Rapai Nándor)