Hová tűnt Burgonya bácsi? (No1 – Ezt tették vele a gyorsétteremben!)

(Burgonya néni bolyongásai – első állomás)

Burgonya néni jobbnak látta gyorsan kimenekülni a kapucnisok és a rendőrség között kialakult közelharcból. Beugrott egy kapualjba, és szorosan a falhoz simulva megpróbált eltűnni a szemeteskukák között. Még körül se tudott nézni, amikor három sötét kis alak ugrott be mellé, és szorosan a lábához lapult. Jól irányzott rúgással el akarta kergetni őket, de az állatok gondoskodtak róla, hogy felismerje őket.

– Na, már csak ti hiányoztatok – mondta mérgesen, de aztán megenyhült, és magához ölelte őket.

A kukák mögött találtak egy régi kabáttal letakart kupacot, leültek rá, hogy kényelmesebben várják ki a harcok végét. A kupac nem bizonyult kényelmesnek, és ahogy fészkelődtek rajta, egyszer csak önálló életet kezdett élni. Rémülten ugrottak talpra. A kupac felült, és furcsa hangokat adott ki.

Burgonya néni előkapta a hátizsákból az elemlámpát, és a kupac képébe világított. Az értelmi képesség nagyon halovány jegyeit mutató, megviselt arcon csak hosszas vizsgálódás után ismerte fel rég nem látott komájának, Bercinek a vonásait.

– Atyavilág, Berci, te meg hogy kerülsz ide? – kiáltotta elképedve.
– Te ki vagy? – motyogta Berci mélyebb érdeklődés nélkül.
– Én vagyok a Boriska, a te komaasszonyod. Na, leesett a tantusz?
– A Boriska? A Tantusz Boriska? Furcsa név, de vannak rondábbak is. És ki vagyok én? – kérdezte akadozva a koma, tömény kisüsti áramlatokat bocsátva ki az egyre hűvösödő éjszakába.
– Te a Berci vagy.
– Berci? Érdekes. Sose hallottam ezt a nevet. Úgy látszik, összetévesztem magam valakivel. Nem a Józsi vagyok én? Vagy inkább a Béla?
– Mi van a Bélával? Veled együtt ment kártyázni! Hová lett a Béla? Berci, Berci, ide nézz rám, és válaszolj! Hol a Béla? Hallod? H-o-l v-a-n a B-é-l-a??

A kérdés meghaladta Berci pillanatnyi szellemi kapacitását. Talán egy percig is elmerülni látszott gondolataiban, legalább is az erősen összecsücsörített száj és az orrhegy irányába összpontosított, elhomályosult tekintet erre engedett következtetni. Végül az értelem legutolsó jele is eltűnt a borostás arcról, és ettől kezdve a koma csak összefüggéstelenül motyorászott maga elé.

Burgonya néni legszívesebben otthagyta volna, de abban reménykedett, ha hazasegíti, reggelre kijózanodik, és végre meglesz az első nyom, amely elvezeti az ő Bélájához.

Amikor elültek a harcok, és kiürült az utca, Burgonya néni elérkezettnek látta az időt az indulásra. Fritz szerényen javasolta, hogy fogjanak egy taxit, de Burgonya néni büszkén kihúzta magát:

– Fricikém, úgy nézz rám, hogy én még sosem ültem taxiban, és nem is fogok! Hát olyan asszony vagyok én, aki taxira herdálja a pénzét, amikor van két jó lába, és ott a tömegközlekedés? A taxi a lusta, semmirekellő embereknek való! Különben is, mi luxuskocsival megyünk, tudod, Fricikém, béemvével. Busszal, metróval, villamossal!

Burgonya néni jót kuncogott a családban gyakran hangoztatott tréfán, Fritz viszont gyorsan hátat fordított, hogy gazdasszonya ne lássa a grimaszait.

Berci hazatámogatása súlyos feladatnak bizonyult, mindannyian alaposan beleizzadtak. Szerencsére elérték az utolsó HÉV-et. Berciék elég közel laktak az állomáshoz, de még így is legalább egy óráig tartott, amíg odaértek. A házban már nem égett a villany, és hosszas csöngetés után is csak nagysokára gyulladt ki némi fény, talán egy éjjeli lámpa.

– Hogy a kénköves ménkű csapjon beléd, Berci! – hallották Berci feleségének, Babinak a zsémbes hangját. – Még mindig nem vitt el az ördög? Maradtál volna az ivócimboráiddal, és enne a nyavalya ott, ahol eddig voltál!

Babi, aki egykor talán tényleg volt kisbaba is, de mostanára hatalmasra hízott, rengő hájú, férfias hangú, ritkuló hajú öregasszonnyá változott, nagyra tátotta foghíjas száját, amikor meglátta a Bercit több oldalról támogató társaságot.

– Jaj, Boriskám, hát nem kellett volna törnöd magad ezzel az utolsó korhellyel – mondta mézes-mázasan, közben a szemei villámokat szórtak. – Ne, ne! Be ne hozzátok a házba, mert hetekig nem lehet kiszellőztetni a pálinkabűzt utána. Gyerünk a nyári konyhába.

Úgy látszott, Babi már régen kiköltöztette Bercit a nyári konyhába, mert mindenütt csak férfi ruhadarabokat és üres italos üvegeket lehetett látni. Babi bekapcsolt egy villanymelegítőt, Berciről lecibálták a kabátot, ruhástul lefektették, betakargatták, aztán magára hagyva bementek a házba.

Babi, aki utálta a kutyákat és macskákat, kényszeredetten fölajánlotta, hogy aludjanak a nappaliban a kanapén és a két fotelben, mivel nem járt már a HÉV. Amikor Babi visszament az ágyába, Burgonya néni a hátizsákból előszedett elemózsiával megetette a társaságot. Reteknek is bőven jutott az ízletes kenyérmorzsákból, és maga Burgonya néni is bekapott néhány falatot. A kései vacsora után betakaróztak a hálózsákkal, és megpróbáltak elaludni, ami a három négylábúnak gyorsan ment, de Burgonya néni és Retek egész éjjel szinte alig hunyta le a szemét.

Reggel, amint ildomosnak találta, Burgonya néni kiosont a nyári konyhába, és megpróbálta fölrázni Bercit, hogy mielőbb kifaggassa a kártyapartiról és Béláról, de minden igyekezete hiábavalónak bizonyult. Később csatlakozott hozzá Babi is, de a legszokványosabb és legfondorlatosabb módszerek sem segítettek, beleértve a jól irányzott és erőteljes pofonokat, a kemény csípéseket, a jeges ruhát a legkellemetlenebb helyeken, az orra alatt sokáig húzogatott illatos, gőzölgő kávét, illetve nyitott szájú rumos és pálinkás üvegeket. Berci erősen horkolva utazgatott álmában a tér és idő más dimenzióiban.

– Lehet, hogy csak holnap ébred föl – magyarázta Babi. – Ilyen nagy ivászat után sokszor 36 órát is alszik egyhuzamban ...

Burgonya néni magába roskadt. A bánattól, kialvatlanságtól és fáradtságtól sírva fakadt. Akkor most hogyan tovább?

(F. E.)

Hová tűnt Burgonya bácsi? (No1 – Ezt tették vele a gyorsétteremben!) – eddigi teljes változat

1.
Történetünk helyszíne egy hetedik kerületi öreg bérház sokadik emelete. Málló vakolatú, sötét lépcsőház vezet föl – a fokok homorúra koptak a sok használattól. Körben a gangon kovácsoltvas korlátok egyengetik a látogatók útját. Az udvarra néző, berácsozott ablakokat satnya szobanövények díszítik. A keskeny utcák zaja, a trolik elektromos zúgása, zörömbölése alig hallatszik át a vénséges, masszív falakon.

Szereplők:

Fritz, macska. Szikár, rideg, elegáns. Fő az értelem – ritkán hallgat a szívére. Bal szemén fekete monokli. Csak a Financial Timeson hajlandó aludni – titokban Szöszmösz helyére vágyik, de eddig sehogyan sem sikerült kiebrudalnia onnét riválisát.

Szöszmösz, macska. Testes jószág, túlérzékeny lélek, állandó idegeskedését evéssel kompenzálja. Tikkel. Kedvenc helye a televízió alatti rekesz, ahonnét fedezékből szemmel tarthatja az egész nappalit. Imádja a konzervgombát és a túró rudit. Rettentő gyáva.

Spangli, szebb napokat látott, öregedő spániel. Roppant jólnevelt, igazi gentleman. Legszívesebben a konzerveledelt is késsel-villával enné. Amióta Burgonya bácsi szemére szürkehályog nőtt, végre kiélheti titkos bélyeggyűjtő szenvedélyét – a beérkező postáról előszeretettel lopja a stempliket. Füvezik.

Retek, törpepapagáj. Madár létére rettenetesen kíváncsi, szerencséjére kalitkája a nappali ablaka előtt található, ahonnét remek kilátása esik az utcára és a lakásra egyaránt. Burgonyáék azt hiszik róla, hogy búskomorságban szenved, mert folyamatosan a kalitka alján gubbaszt. Pedig csak az odakészített pletykalapokat olvassa. Szöszmösszel jó barátságban van, viszont Fritz-től tart.

Pilátesz, patkány. Tömzsi, melós alkat. Sokat megélt csempész, családja a padláson lakik – rengeteget dolgozik, hogy eltartsa őket. Marcona, kiégett kalmárnak mutatja magát, de arany szíve van – legszívesebben szerzetesnek állna. Ő szerzi be Spanglinak a füves cigit, Szöszmösznek a túró rudit. Mellesleg értesüléseket is szállít, hiszen bejárása van a ház szinte összes lakásába...

Burgonya néni és férje,
Burgonya bácsi

Történetünk kezdetén, egy téli estén, Burgonya bácsi nem ér haza időben a délutáni kártyapartiról. Mi több, már este kilenc is elmúlt, és még sehol. Burgonya néni ideges. Halálra váltan jön-megy a konyhában, kezében forró teával. Csöng a telefon, Burgonya néni aggódva nyúl a kagylóért. Kisvártatva csizmába ugrik, magára kap egy kabátot és kirohan az ajtón, hőseink magukra maradnak.
Vajon hová tűnt Burgonya bácsi?

(168 Óra Online)

2.
Amint becsapódott Burgonya néni mögött az ajtó, a sűrű, késsel vágható feszültség alábbhagyott.

Fritz, Szöszmösz, Spangli és Retek, akik eddig Burgonya nénit vigasztalták felváltva, szétszéledtek. Fritz ellapozott a tőzsdei hírekről egy nyugalmas cikkre, és leheveredett a Financial Times-ra, hogy álomba szenderedve Szöszmösz tévé alatti langymeleg, kényelmes zugáról ábrándozzon.

Szöszmösz idegesen nézegette a faliórát, már meg kellett volna érkeznie Pilátesznek a napi túró rudival, amelyért cserébe a Burgonya bácsi tányérjáról reggel elcsent sajtszeletet ígérte. Spangli álmosan hajtotta le fejét vaskos bélyeggyűjteményére, és imádott gazdájára gondolt. Retek visszatért kedvenc, wc-nek és napi szórakoztató olvasmánynak egyaránt használt bulvárlapjaihoz, amelyeket már nem tudott olvasni, mert az öregségtől jóformán semmit se látott, de ez nem számított, mert a cikkeket évek óta kívülről fújta.

A lakásban mély csend és súlyos penészszag honolt. Ezt a békességet zavarta meg a küszöb alatti neszezés, amely Pilátesz érkezését jelezte. A társaság egyből felélénkült. Pilátesz mindig remek pletykákat hozott a különböző lakásokból, ahová bejáratos volt.

- Nagy hírem van – lihegte rekedten Pilátesz, mert súlyos tüdőtágulása volt. – Most jön hazafelé Burgonya néni, egy talicskán óriási zsákot tol.

Mindenki idegesen talpra ugrott, az ajtót figyelték, amelynek zárjában meg is zörrent a kulcs. Burgonya néni vörösre sírt szemekkel vonszolta maga után a nagy zsákot. A szagáról ítélve sült krumpli lehetett benne.

- Itt van a ti jó gazdátok – kiáltotta zokogva, a zsákra mutatva. Az elképedt állatok moccanni sem tudtak, csak kérdően nézték Burgonya nénit, aki levetette sáros csizmáját, kicsit kifújta magát, majd folytatta:

- Amint drága jó Bélám hazafelé baktatott, elütötte egy burgonyaszállító autó, ő bekeveredett a lepotyogott krumplik közé, és a McDonald's-ban ezt tették vele. Mindenki hozzám, kiválogatjuk szegénykém maradványait.

A zsák tartalmát a konyhaasztal közepére öntötte. Az állatok szent borzadállyal kezdtek turkálni a még langyos sült krumpliban, de egyetlen darab sem emlékeztette őket néhai gazdájukra. Többszöri átválogatás után Burgonya néni talált két kis darabot, amelyekről azt állította, hogy a két hályog Burgonya bácsi szeméről, mert az alakjuk pont olyan. Betette a két kis szeletet egy gyufásdobozba, a dobozt a sarokban felpúposodott parketta alá rejtette, díszül odaállította a nagy cserép fikuszt. A többi sült krumplit felajánlotta Pilátesz gyerekeinek, de Pilátesz nem fogadta el, mert Burgonya bácsi állandóan rálépett a gyerekei farkára, mindegyiké többször is eltört, és már a gondolattól is gyomorrontást kapott, hogy esetleg Burgonya bácsi valamelyik darabját nyelik le.

Burgonya néni kidobta a sült krumplit a kukába, aztán a konyhakredenc középső fiókjából előkotorta a nagyanyjától örökölt tintaceruza csonkot, megnyálazta, és a névtáblán a Burgonya elé odakanyarította, hogy Özv., a Béla mögé odabiggyesztette a –nét, majd beáztatta a reggel lehúzott ágyneműt ....

(Fritz Erzsébet)

3.
(Másnap, avagy Burgonya néni álma)

A Burgonya bácsi eltűnése és be nem bizonyosodott halála után Burgonya néni elfelejtkezett az alvásról. Már 36 órája talpon volt. Az esemény annyira megrendítette, hogy napszaktól függetlenül egyre csak mosott, takarított, tisztogatott, fényesített...

Az állatok először megértően félrehúzódtak, ám amikor a gyomruk már órák óta fájdalmasan és kórusban korgott, mozgolódni kezdtek.

– Madame – fújta jéghidegen Fritz –, tán kegyed is tudja, hogy az állatvédelmi törvény minden tulajdonost a gondozása alatt álló állatok megfelelő ellátására kötelez.

– Drága asszonykám – próbálkozott más hangnemben dorombolni Szöszmösz –, csak azt a kis tojásos gombát tessék nekem megmelegíteni, és már megyek is vissza a kuckómba...

Spanglinak annyira lement a vércukra, hogy a füvet sem kívánta, noha Pilátesz előző nap megfeledkezett a szállítmányról. Csak feküdt mozdulatlanul, és a hűtő második polcán illatozó főtt csirkefarhátra gondolt szüntelen. Akár hidegen, a padlóról is meg tudta volna enni, az utolsó morzsáig.

De Burgonya néni nem vett észre semmit. Rendületlenül szidolozta a lakás egyetlen rézkilincsét.

Végül Retek mentette meg a helyzetet. Amikor Burgonya néni a kalicka felé nézett, Retek látványos mozdulattal és hangos koppanással hanyatt vetette magát, lábai az égnek meredtek, ernyedten emelgette a szárnyait.

– Szent szilvamag! – sikoltotta Burgonya néni – Csak nem akarsz te is elhagyni?

A macskák elérkezettnek látták a pillanatot az ostromra: kétfelől megcélozták Burgonya néni lábát, vadul dörgölőztek, össze-vissza tekeregtek; ettől végre visszatért Burgonya néni emlékezete, és mindenkit ellátott, örömmel konstatálva, hogy Retek is magához tért.

Hirtelen ólmos fáradtság járta át az asszonyi testét, és ruhástul, a szidolos rongyot a kezében szorongatva ledőlt az ágyra, mély álomba zuhanva.

Éjfél körül különös álom lepte meg Burgonya nénit. Egy katedrális végtelenül hosszú lépcsősorának tetején állt egy leszögezett fekete koporsó előtt, hófehér, uszályos menyasszonyi ruhában. A szürke égből eső szemerkélt. A katedrális egyik oszlopa mögül fehér frakkos, magas, karcsú kiflikrumpli lépett elő, a karját nyújtotta neki, mire ő hátat fordított a koporsónak, majd kart karba öltve együtt lépkedtek lefelé a lépcsőn, szerelmesen egymásra mosolyogva. Egyszer csak a környező utcákból hatalmas tömeg özönlött a katedrális előtti térre, teljesen betöltve azt. Hangosan kiáltoztak, és fenyegetően rázták az öklüket Burgonya néni és a kiflikrumpli felé. Az asszony úgy látta, hogy a tömegben mindenki nagyon hasonlított valakire, de kire is?

– Szent ég! – rebegte a felismeréstől megrendülve. – Hiszen ez a Béla, vagyis ezek a Bélák! Ez több ezer Béla!!

Az egyik Béla kiordított a tömegből:

– Gyalázat! Szemérmetlenül megtörték a gyászt! Rósejbnit kell sütni belőlük!
– Rósejbnit! Rósejbnit! – skandálta ütemesen a tömeg.

Burgonya néni izzadtságtól csatakosan riadt fel.

– Üzent az én Bélám – gondolta elmélázva – A szívem csücskében érzem, mégsem halt meg, valahol vár rám. Megyek, Bélám, megkereslek!

A szidolos ronggyal gondosan letörölte a névtábláról az „Özv.” feliratot, aztán előszedte a szekrényből a régi, ütött-kopott hátizsákot...

(Merre visz az út?)

Burgonya néni lázasan készülődni kezdett. Szent meggyőződése volt, hogy azonnal indulnia kell, mert csakis ő találhatja meg Burgonya bácsit. Csirkét sütött, kemény tojást főzött, vajas kenyeret kent. Megkérte a szomszédasszonyt, Karfiolnét, hogy amíg távol van, lássa el az állatokat, a hűtő roskadozik az állateledeltől.

Spangli azonnal kiszagolta, mi készül, és riasztotta a többieket.

– Hogyisne! – mondta méltatlankodva Fritz. – Hogy a Karfiolné megint a mi kajánkkal tömje a saját macskáit, bennünket meg ehetetlen löttyökkel éheztessen. A múltkor is egy kilót fogytam három nap alatt. Azt már nem! Mi is megyünk Burgonya nénivel!

A többiek azonnal egyetértettek, és készülődni kezdtek.

Burgonya néni megtöltötte a hátizsákot, az aljához összetekert hálózsákot szíjazott, ki tudja, hol fogja meglepni az éjszaka. Felvette melegen bélelt, kapucnis anorákját, a nyakára vastag kötött sálat tekert. Elbúcsúzott az állatoktól, akik úgy tettek, mintha szomorúan válnának el. Burgonya néni elindult a téli alkonyatban.

Alig húzta be maga után az ajtót, az állatok azonnal szedelőzködni kezdtek. Mivel Spangli volt a legerősebb, az ő hátára került egy régi gyerek hátizsák, amelybe némi élelmet raktak, és Retek is ott kapott helyet. Felöltötték meleg kapucnis kabátjaikat, és hangtalanul kisurrantak az ajtón. Burgonya nénitől tisztes távolságban, de őt mindig szem előtt tartva bandukoltak a téli hidegben.

A szél felerősödött, csípte Burgonya néni arcát, ezért felvette a kapucnit, és az arcára húzta a sálat. A többiek is így tettek.

Már vagy negyedórája meneteltek a majdnem kihalt, széles utcán, amikor Burgonya néni hátranézett, és majdnem földbe gyökerezett a lába. Mögötte több százas kapucnis, hátizsákos csoport gyűlt össze, mindenki mobilt szorított a fülére. Az egyik nagydarab, marcona kinézésű férfi odalépett Burgonya nénihez.

– Hová megyünk? – kérdezte.
– Megkeressük a Bélát – mondta Burgonya néni egyszerűen, mély átérzéssel. A marconának két könnycsepp gördült végig az arcán.
– A Bélát? Vagyis a Bélát? Ja, hát a Bélát! És hol van a Béla?
– Nem tudom, csak úgy eltűnt – válaszolta szomorúan Burgonya néni.
– A rohadt anyátokat! – mondta zokogva a marcona. – Hát már a Bélát is eltüntettétek?

Ezzel visszament a tömegbe. Újból előkerültek a mobilok, és hallani lehetett, ahogy mindenki a Bélát emlegeti. A mellékutcákból egyre csak jöttek a kapucnis, hátizsákos alakok.

Burgonya néni vállat vont. Nem értette, mi közük ezeknek a Bélához, de nem törődött velük, neki csak a Béla számít, senki más. Befordult egy még szélesebb útra. Alig ment néhány lépést, amikor rendőrautók jelentek meg, keresztbe álltak az úton, és honnan-honnan nem, védősisakos, gumibotos rendőrök kerültek elő, leállítva Burgonya nénit és a mögötte haladókat. Burgonya néni eddig ilyet még csak az októberi tévés tüntetés-közvetítéseken látott.

– Na nézd már, Burgonya néni, maga meg hogy kerül a be nem jelentett rendezvényre? – hangzott a kérdés az egyik védősisak mögül.

Burgonya néni azonnal megismerte Rózsaburgonya Misi hangját, aki az ő utcájukban nőtt föl, és rendőrnek állt.

– Eltűnt a Burgonya bácsi, érte megyek.
– De miért a tüntetőkkel?
– Én ugyan nem tüntetetek, nem tudom, kik ezek – válaszolt Burgonya néni.

Rózsaburgonya Misi belenézett Burgonya néni hátizsákjába, mert ez volt a parancs, kikapott egy ropogósra sült csirkecombot, aztán útjára engedte Burgonya nénit...

(F. E.)

4.
(Burgonya néni bolyongásai – első állomás)

Burgonya néni jobbnak látta gyorsan kimenekülni a kapucnisok és a rendőrség között kialakult közelharcból. Beugrott egy kapualjba, és szorosan a falhoz simulva megpróbált eltűnni a szemeteskukák között. Még körül se tudott nézni, amikor három sötét kis alak ugrott be mellé, és szorosan a lábához lapult. Jól irányzott rúgással el akarta kergetni őket, de az állatok gondoskodtak róla, hogy felismerje őket.

– Na, már csak ti hiányoztatok – mondta mérgesen, de aztán megenyhült, és magához ölelte őket.

A kukák mögött találtak egy régi kabáttal letakart kupacot, leültek rá, hogy kényelmesebben várják ki a harcok végét. A kupac nem bizonyult kényelmesnek, és ahogy fészkelődtek rajta, egyszer csak önálló életet kezdett élni. Rémülten ugrottak talpra. A kupac felült, és furcsa hangokat adott ki.

Burgonya néni előkapta a hátizsákból az elemlámpát, és a kupac képébe világított. Az értelmi képesség nagyon halovány jegyeit mutató, megviselt arcon csak hosszas vizsgálódás után ismerte fel rég nem látott komájának, Bercinek a vonásait.

– Atyavilág, Berci, te meg hogy kerülsz ide? – kiáltotta elképedve.
– Te ki vagy? – motyogta Berci mélyebb érdeklődés nélkül.
– Én vagyok a Boriska, a te komaasszonyod. Na, leesett a tantusz?
– A Boriska? A Tantusz Boriska? Furcsa név, de vannak rondábbak is. És ki vagyok én? – kérdezte akadozva a koma, tömény kisüsti áramlatokat bocsátva ki az egyre hűvösödő éjszakába.
– Te a Berci vagy.
– Berci? Érdekes. Sose hallottam ezt a nevet. Úgy látszik, összetévesztem magam valakivel. Nem a Józsi vagyok én? Vagy inkább a Béla?
– Mi van a Bélával? Veled együtt ment kártyázni! Hová lett a Béla? Berci, Berci, ide nézz rám, és válaszolj! Hol a Béla? Hallod? H-o-l v-a-n a B-é-l-a??

A kérdés meghaladta Berci pillanatnyi szellemi kapacitását. Talán egy percig is elmerülni látszott gondolataiban, legalább is az erősen összecsücsörített száj és az orrhegy irányába összpontosított, elhomályosult tekintet erre engedett következtetni. Végül az értelem legutolsó jele is eltűnt a borostás arcról, és ettől kezdve a koma csak összefüggéstelenül motyorászott maga elé.

Burgonya néni legszívesebben otthagyta volna, de abban reménykedett, ha hazasegíti, reggelre kijózanodik, és végre meglesz az első nyom, amely elvezeti az ő Bélájához.

Amikor elültek a harcok, és kiürült az utca, Burgonya néni elérkezettnek látta az időt az indulásra. Fritz szerényen javasolta, hogy fogjanak egy taxit, de Burgonya néni büszkén kihúzta magát:

– Fricikém, úgy nézz rám, hogy én még sosem ültem taxiban, és nem is fogok! Hát olyan asszony vagyok én, aki taxira herdálja a pénzét, amikor van két jó lába, és ott a tömegközlekedés? A taxi a lusta, semmirekellő embereknek való! Különben is, mi luxuskocsival megyünk, tudod, Fricikém, béemvével. Busszal, metróval, villamossal!

Burgonya néni jót kuncogott a családban gyakran hangoztatott tréfán, Fritz viszont gyorsan hátat fordított, hogy gazdasszonya ne lássa a grimaszait.

Berci hazatámogatása súlyos feladatnak bizonyult, mindannyian alaposan beleizzadtak. Szerencsére elérték az utolsó HÉV-et. Berciék elég közel laktak az állomáshoz, de még így is legalább egy óráig tartott, amíg odaértek. A házban már nem égett a villany, és hosszas csöngetés után is csak nagysokára gyulladt ki némi fény, talán egy éjjeli lámpa.

– Hogy a kénköves ménkű csapjon beléd, Berci! – hallották Berci feleségének, Babinak a zsémbes hangját. – Még mindig nem vitt el az ördög? Maradtál volna az ivócimboráiddal, és enne a nyavalya ott, ahol eddig voltál!

Babi, aki egykor talán tényleg volt kisbaba is, de mostanára hatalmasra hízott, rengő hájú, férfias hangú, ritkuló hajú öregasszonnyá változott, nagyra tátotta foghíjas száját, amikor meglátta a Bercit több oldalról támogató társaságot.

– Jaj, Boriskám, hát nem kellett volna törnöd magad ezzel az utolsó korhellyel – mondta mézes-mázasan, közben a szemei villámokat szórtak. – Ne, ne! Be ne hozzátok a házba, mert hetekig nem lehet kiszellőztetni a pálinkabűzt utána. Gyerünk a nyári konyhába.

Úgy látszott, Babi már régen kiköltöztette Bercit a nyári konyhába, mert mindenütt csak férfi ruhadarabokat és üres italos üvegeket lehetett látni. Babi bekapcsolt egy villanymelegítőt, Berciről lecibálták a kabátot, ruhástul lefektették, betakargatták, aztán magára hagyva bementek a házba.

Babi, aki utálta a kutyákat és macskákat, kényszeredetten fölajánlotta, hogy aludjanak a nappaliban a kanapén és a két fotelben, mivel nem járt már a HÉV. Amikor Babi visszament az ágyába, Burgonya néni a hátizsákból előszedett elemózsiával megetette a társaságot. Reteknek is bőven jutott az ízletes kenyérmorzsákból, és maga Burgonya néni is bekapott néhány falatot. A kései vacsora után betakaróztak a hálózsákkal, és megpróbáltak elaludni, ami a három négylábúnak gyorsan ment, de Burgonya néni és Retek egész éjjel szinte alig hunyta le a szemét.

Reggel, amint ildomosnak találta, Burgonya néni kiosont a nyári konyhába, és megpróbálta fölrázni Bercit, hogy mielőbb kifaggassa a kártyapartiról és Béláról, de minden igyekezete hiábavalónak bizonyult. Később csatlakozott hozzá Babi is, de a legszokványosabb és legfondorlatosabb módszerek sem segítettek, beleértve a jól irányzott és erőteljes pofonokat, a kemény csípéseket, a jeges ruhát a legkellemetlenebb helyeken, az orra alatt sokáig húzogatott illatos, gőzölgő kávét, illetve nyitott szájú rumos és pálinkás üvegeket. Berci erősen horkolva utazgatott álmában a tér és idő más dimenzióiban.

– Lehet, hogy csak holnap ébred föl – magyarázta Babi. – Ilyen nagy ivászat után sokszor 36 órát is alszik egyhuzamban ...

Burgonya néni magába roskadt. A bánattól, kialvatlanságtól és fáradtságtól sírva fakadt. Akkor most hogyan tovább?

(F. E.)