Hol lakott Sanyi?

Meghalt. A belváros végvidékén, az ólmos, párás gőzben fürdő Tűzoltó utcában esett össze, kijött a hivatal, a rendőr, az orvos, a halottkém, regisztrálták az infarktust, a hajléktalanságot, bevitték. A fagyos teremben leltárba vették a megőrzendő vagyontárgyakat: karórát, sportcipőt, fél kiló jonatánalmát, két fényképet, felírták a szálló nevét, a vélt hozzátartozók mobilszámait. A hívással már nem kísérleteztek. Minek? Van elég munka. És ment minden a maga útján: a patológiáról „a test” (így mondják szakmailag, a test) átkerült a kremába, „előkészítő munkálatok” folytak. Az állam mellőzi a proccos köztemetkezést, túl szűkös a keret, nagyon magas a költség, az urna a legolcsóbb.

Általános meglepetést keltett, amikor megjelent a két fekete asszony, a két nővér, hogy leállítsa a verklit. A Sanyit (habár ivott és elvált) ők nagyon szerették, nem adják oda a hivatalnak. Beszerezték az összes iratot. Születési anyakönyvi kivonat, személyi, lakcímkártya.. Lakcímkártya? Igen, mondta az idősebb nővér, a kisírt, karikás szemű. Lakcímkártyája a hajléktalannak is lehet, bár nem túl életszerű. Az öreg lelkész gondozó (szakmájában már régi motoros) mondja, hogy az ilyesmi ritka. A hajléktalanság leglényege, hogy nincs cím. De az új állam rendért sikolt, kártyája a hajléktalannak is legyen. És mije még? A lelkész úr sorolja. Személyi elvileg kell, de ezt nem mindenki tartja be. Az adókártya akkor fontos, ha valaki dolgozik. Buszbérlet naná hogy nincsen, útlevél az unióban már nem kell. Bármikor átugorhatsz koldulni Bécsbe vagy Szlovákiába. Érdekes módon egyre több a bankkártya. A levelezési címre a rendőrség fölöttébb kényes, bármikor befuthat bírósági, pláne rendőri idézés, felszólítás szabadságvesztés letöltésének megkezdésére, fizetési meghagyás. A magyar állam (és az önkormányzatok zöme) nagyon katonás. A szavazói névjegyzék demokratikus alapjog, az is csak akkor érvényesíthető, ha útleveled, lakcímed van. Magyarország érdekes ország, a határon túli, ha erőlteti, leszavaz. A határon innenit regisztráció híján hamarosan nem is fogadják. A postacím különösen fontos. A levél a szállóra érkezik.

A legbizarrabb furcsaság mégis a lakcímkártya. Micsoda luxus! A nagyobbik nővér tanácstalanul forgatja. Hol lakott a Sanyi? Utoljára karácsony táján látták. Vándortípus volt, hol Szegeden, a Dóm téren körözött, hol Tatabányán. De papír szerint Pest megyében lakott. Lakott. Igazolja a lakcímkártya is. Rajta akkurátusan beütve a kisváros neve. Alatta a költői cím: „Településszinten.”