Hogy mi van?

Azt állítja Fazekas Sándor
vidékfejlesztési miniszter (az otthon főzött pálinka adómentességének megszüntetéséről szóló európai bírósági döntés után), hogy „a brüsszeli bürokraták újabb felháborító provokációjának” tartja „az Európai Bizottságnak azt az ítéletét, amelyben Magyarország pálinkaügyben elfoglalt álláspontját bírálják.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem az Európai Bizottság ítélt és nem a brüsszeli bürokraták, hanem a luxemburgi székhelyű európai bíróság, amely nem Magyarország álláspontját bírálta, hanem a törvényi szabályozást minősítette az európai jogba ütközőnek. Közelebbről: Magyarország nem teljesítette az alkoholtartalmú italok jövedéki adójára vonatkozó uniós jogszabályokból eredő kötelezettségeit. A háromtagú bíróság elnöke egy máltai bíró volt, tagja pedig egy osztrák és egy horvát. Vagyis még csak azt sem lehet mondani, hogy a nagy országok (a bíráikon keresztül (?) ráerőltették volna a nekik kedvező (?) jogot a kicsikre. Meg azt sem, hogy a bírák ne ismernék a közép-európai viszonyokat. Semmit se lehet mondani. De olyanokat, amiket Fazekas miniszter mond, úgy látszik, gond nélkül lehet.

Azt állítja Rétvári Bence,
a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára (az M1 Ma reggel című műsorában, a strasbourgi európai emberi jogi bíróságnak a magyar egyházügyi törvényről hozott elmarasztaló ítéletével kapcsolatban), hogy az ítélet nem kötelezi az országot a kifogásolt törvény megváltoztatására, ráadásul az ugyancsak az Európa Tanácshoz tartozó alkotmányjogi szakértő testület, a Velencei Bizottság szerint a magyar egyházügyi törvény a vallásszabadság rendkívül széles és liberális terepét teremtette meg.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a Velencei Bizottság valóban elismerte ugyan a vallásszabadság nagyvonalú kereteit a magyar szabályozásban, ám kifogásolta, hogy a törvény önkényes és túlzó kritériumokat állapít meg az egyházként való elismeréshez, és helytelenítette, hogy politikai (parlamenti) döntéshez kapcsolja az egyházzá minősítést. A testület szerint aligha áll összhangban a nemzetközi normákkal, hogy a törvény nyomán több száz vallási közösség vesztette el egyházi státuszát. Ami meg azt illeti, hogy a strasbourgi bíróság ítélete kötelező-e vagy sem, formailag valóban nem, de ha az államra büntetést ró ki, azt ki kell fizetni, előbb-utóbb pedig illik betartani az ítéletbe foglalt európai normákat. Hacsak nem akarunk Ázsiához tartozni. Borneó, Jáva, Celebesz, magyar volt és magyar lesz?

Azt állítja Lázár János,
a Miniszterelnökséget vezető államtitkár (az európai ügyekért felelős norvég miniszterhez írt levelében), hogy a magyar civil szervezeteket támogató norvég pénzügyi alap elosztására kijelölt egyik szervezet egy magyar párthoz kötődik, ezért „olyan látszat alakult ki, mintha a norvég kormány egypárti demokráciát támogatna Magyarországon”, méghozzá egy olyan párttal, amely a norvégoknak tetszik.

Ezzel szemben a tény az,
hogy egyrészt a támogatást nem egyedül az Ökotárs Alapítvány osztja szét, hanem mások is közreműködnek ebben, másrészt a szervezet egyértelműen cáfolta, hogy bármilyen kapcsolata volna az LMP-vel, harmadrészt pedig, ha netán mégis volna, ettől még Norvégia nem egypárti demokráciát támogatna, legföljebb egy pártot a sok közül. Mint ahogy a magyar állam által finanszírozott Civil Összefogás Fórum, a Békemenet szervezője is egy pártot támogat. Vagy esetleg egy „egypárti demokráciát”?

Azt állítja Bayer Zsolt
a Magyar Hírlap vezércikkében (a Fidesz 45 százalékos eredménye nyomán elért parlamenti kétharmadáról), hogy bezzeg 1994-ben az MSZP 32 százalékos támogatással szerezte meg a parlamenti helyek 54%-át, 209 mandátumot, míg a jobboldalnak csak 106 képviselője lett, 34 százaléknyi listás szavazattal.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a jobboldal 1994-ben nem kapott sem listán, sem másutt 34 százalékot, csak 27-et, akkoriban ugyanis a Fidesz (a maga 7 százalékával) egyáltalán nem számított jobboldali pártnak. Az MSZP pedig nem az első fordulóban rá leadott 32 százaléknyi szavazattal jutott a képviselői helyek 54 százalékához, hanem azzal, hogy a második fordulóban 45 százalékot szerzett, míg a jobboldal 24-et. Egyébként ebből is látszik, hogy tökéletes rendszer nincs, de a Nemzeti Együttműködés Rendszere már minden rendszerek legtökéletesebbje.