Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja a Fidesz-frakció
(közleményében), hogy a szocialisták taszították bele az országot a devizahitelbe, és hagyták, hogy a bankok rátegyék a kezüket több mint egymillió család otthonára.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a devizahitelezést még az első Orbán-kormány tette lehetővé, 2002 után pedig az általa kinevezett jegybankelnök, Járai Zsigmond mesterségesen magasan tartotta az alapkamatot, aminek következtében a forinthitelezés szinte lehetetlenné vált. A szocialista kormányok kétségtelenül ösztönözték az olcsó devizahitelezést, és ezzel többek közt a lakásépítést, viszont a bankok még a válság után sem tudták rátenni a kezüket több mint egymillió család otthonára, már csak azért sem, mert a devizaalapú lakáscélú jelzáloghitelek száma a 300 ezret sem érte el. Hogy a szocialisták mégis milyen trükkel játszottak át ebből több mint egymilliót a bankoknak, azt még az unortodox Matolcsy is szeretné eltanulni.

Azt állítja Balog Zoltán,
az emberi erőforrások minisztere (a romániai Szatmárnémetiben), hogy az egyik legfontosabb kérdés Erdélyben és Magyarországon is az: elveszítjük-e „az álszabadság világában” azokat az értékeket, amelyeket a diktatúrákban sikerült megőriznünk.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Magyarország és Románia ma nem „az álszabadság”, hanem a valódi szabadság világában él. Szabadon mondhatja például a magyar miniszter, hogy kormánya a Kárpát-medencét a határok ellenére egységes magyar nemzeti térnek tekinti, sőt adhat ehhez gazdasági és politikai támogatást is. Magyarország nyugodtan nekimehet az Európai Uniónak és értékeinek, sőt ha jónak látja, az értékek különbözősége miatt ki is léphet az unióból vagy a NATO-ból is, holott annak idején sem a Varsói Szerződésből, sem a KGST-ből nem ugorhattunk volna ki. Igaz, szabadon el is herdálhatjuk összes értékünket. Az Orbán-kormány most éppen ezt teszi. Amíg hagyjuk.

Azt állítja Szijjártó Péter
külgazdasági és külügyminiszter (a Joint Venture Szövetség és a külföldi kamarák fórumán), hogy sikeresen működik a magyar modell, amit az bizonyít, hogy míg korábban a gazdasági növekedésben Magyarország sereghajtó volt az Európai Unióban, 2014-ben már 3,6 százalékos volt a GDP növekedése, és míg 2010-ben csak 1,8 millióan dolgoztak és adóztak nálunk, addig mostanra már 4,1 millióan.

Ezzel szemben a tény az,
hogy 2002 és 2006 között végig az uniós átlag fölött teljesítettünk, sereghajtók pedig egyetlenegy évben voltunk, 2007-ben, amikor az elszaladt költségvetési hiány miatt a Gyurcsány-kormány vad spórolásba kezdett. Ennek ellenére 2010-ben nem 1,8 millióan dolgoztak, hanem 3 millió 780 ezren, és közülük 3 millió 525 ezren adóztak is. Én pedig mély csodálattal adózom az Orbán-kormány tagjainak, akik ezt a hazugságot képesek évek óta rezzenéstelenül újra meg újra előadni.

Azt állítja Orbán Viktor
(a Magyarország Barátai Alapítvány második világtalálkozóján), hogy „amíg Európa vitatkozik, addig a Kelet dolgozik. Amíg Európában 100-ból 65, addig az Egyesült Államokban 100-ból 75, Kínában 100-ból 85 ember dolgozik.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy Kínában nem 85, hanem csak 75% a munkaképes korú népességben a ténylegesen dolgozók aránya, az Egyesült Államokban pedig csak minimálisan több, mint az Európai Unióban (67,4%). Ráadásul az unió leginkább demokratikusnak nevezhető, legtöbbet vitatkozó államaiban, így Németországban, Svédországban, Dániában, Hollandiában jóval 70% fölött van a foglalkoztatási arány, a szintén európai Svájcban pedig egyenesen megközelíti a 80%-ot. Amíg tehát Orbán vitatkozik és kioktat, Európa dolgozik.

Azt állítja Orbán Viktor
(a Német–Magyar Kereskedelmi és Iparkamara taggyűlésén), hogy „mi legalább nem a németek pénzén akarunk sikeresek lenni”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy de bizony. Németország évente mintegy 30 milliárd eurót fizet be az unió költségvetésébe, és 13 milliárdot kap vissza, vagyis nettó 17 milliárdos befizető. Mi meg egymilliárdot fizetünk be és az ötszörösét kapjuk. Na kinek a pénzén akarunk mi sikeresek lenni?