Hiányoztunk magunknak majd húsz évig
Nem voltunk mi mostanában anynyira elkényeztetve, hogy hidegen hagyhatna bármely moziba járót a hír: a 61. cannes-i filmfesztiválon végre látványosan voltunk jelen produkcióinkkal. „Hiányoztunk magunknak” majd’ húsz évig. Tavaly Tarr Béla filmje tört át, idén csapattal mentünk, s nem is eredménytelenül.
Listázzuk: a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének díját kapta Mundruczó Kornél Delta című filmje. Korábban Szabó Istvánnak jutott a Mephistóért ez a díj (1981-ben, és rá egy évre a legjobb külföldi film Oscarját is megkapta). 1982-ben pedig Makk Károlynak az Egymásra nézve című filmjét tüntették ki a Fipresci díjával. Vagyis: van kinek a nyomdokaiba lépni, és van, ki bele is léphet ezekbe a nyomokba, immár nemzetközi jogosítvánnyal. (Hadd jegyezzem meg: imponált a rendező tárgyilagos szerénysége, aki minden nyilatkozatában arról beszélt: már maga a meghívás is akkora kitüntetés, amivel filmje be is töltötte a hozzá fűzött reményeket. Nem mindenkinek marad meg az esze hasonló helyzetben, láttunk rá példát!)
Írjuk tovább: Fliegauf Benedek elnyerte a Sript East forgatókönyv-írói pályázat Krzysztof Kieslowśki-díját Womb című filmjének tervével. A kitüntetéssel tízezer eurós támogatás is jár.
Erdélyi Dániel 411-Z című kisfilmjével versenyben volt a kisjátékfilmek Arany Pálmájáért.
M. Tóth Géza a Kritikusok Hetén mutatta be Ergó című animációs alkotását. (Maestro című produkcióját tavaly Oscarra nominálták.)
Simonyi Balázs ugyanennek a programnak a kísérő rendezvényén Mandarin című rövidfilmjével jelenhetett meg.
Szemmel látható – a szó szoros értelmében –, hogy hosszú kihagyás után ismét van egy nemzetközi mezőnyökben is esélyes alkotógárdánk, amelyik felnőtt, és a korszerű filmnyelvet beszéli.
Bölcs István
