Ha a Molnár szeret
Még akik jól ismerik Molnár Ferenc élettörténetét, azoknak is szolgál egy-két unikális dokumentummal ez a kis kötet, amelyet az egyik unoka, Sárközi Mátyás jegyez, s amelynek első látásra abban a kiváló sorozatban lenne a helye, amely a magyar irodalom legnagyobbjainak szerelmeit követte nyomon. (Magunk is szóltunk róla anno.)
Merthogy a kötet Molnár Ferenc legismertebb szívügyeit kíséri figyelemmel. (A cím, a Liliom öt asszonya engem kicsit az amerikai thrillerekre emlékeztet, arról nem is szólva, hogy csak számszakilag stimmel – de nyilván az volt a fő szempont, hogy kerüljük el a sorozattal való hasonlóságot.)
Bizony, nem voltak könnyű helyzetben azok az asszonyok, akiket a Molnár Ferenc megszeretett: rabiátus, szilaj zseni volt ő (ezt lefordítom mindazoknak, akik nem mozognak otthonosan az irodalomtörténeti tolvajnyelvben: ivott, vert), hiú, önző alak, aki ráadásul még meg is írta viharos viszonyait. A Liliom nézői pontosan tudták (vagy ha nem tudták volna, hát a pesti pletyka útján előbb-utóbb megtudták), hogy a vurstli vagányának álarcában a szerző pofozza az ő szeretett Juliját (magyar hangja Vészi Margit), és magyarázza el neki, hogy a pofon itt simogatásnak értendő. És éppen így, a Fedák Sárival folytatott viharos viszonynak meg a Varsányi Irén-afférnak meg a Darvas Lilivel kötött különös házasságnak is megvannak a maguk művészi dokumentumai a drámákban, novellákban, regényekben.
Csak szegény Bartha Vandának nem jutott már a színdarabokból: igaz, halála után egy egész könyvet kapott, voltaképpen egy önéletrajzi fejezetet, mely – értelemszerűen – Molnárról szólt, de a háttérben ott látható ő is, az útitárs a száműzetésben.
Egy szó, mint száz, nem lehetett felhőtlen öröm a Molnár asszonyának lenni. Hanem a Molnár olvasójának persze az. Ma is, éppúgy, mint száz esztendeje. (Noran.)
