Gondolatmaraton

Tél volt, sárba ragadt a nappal, amikor 2009. november 18-án, tizenkét év után, elhallgatott a Sláger Rádió. „Veszítettem”, próbálgatta magában a szót Heal Edina, bár nem sokáig rágta. Kisfia jutott eszébe, nehéz operáción volt túl, épp feloldotta az orvos a bizonytalanságot, közölte a szülőkkel, sikerült a gyerek fülműtétje, még komponista is lehet belőle. „Mégiscsak nyertünk”, ismerte fel akkor Edina.

Pedig meggyűrte a frekvenciaharc. Soha nem taposott, nem cselezett, a vezérigazgatói sánc mögül mégis ütközetekre kényszerült. Nem bírt az alkalmi túlerővel. A pártok politikai bartert kötöttek, osztozkodtak a hullámhosszokon, és közösen lekeverték a Slágert.

Edina később hiába próbálta felidézni az utolsó dalt, amit játszottak, nem ment, nyilván nagyon zavarta a vége zene.

– Vannak dolgok, amelyeket el kell engedni. Kudarc nincs, csak tanulság – mondja ma.

Bár nem készült rögtön új nyitányra. Fáradt volt. A stressz felsértette, jobban vágyott a lazításra, mint jövője újratervezésére. Persze arra pontosan emlékezett, mit mondott, amikor kinevezték a rádió élére, „a pályám csúcsára értem, innen már csak lejjebb lehet”, de 2009 telén sem tartott a zuhanástól. Még egy kisebb eséstől sem. Ő valahogy sosem sietteti a sorsát. Rendkívül türelmes tud lenni, erre mindig abból következtet, amikor éppen türelmét veszíti.

Mindenesetre „hosszú adásszünetre” készült, és nekiállt megkedvelni új napjait. Járta a csempeboltokat, burkolókkal tárgyalt, színeket kevert, parkettát szállított. Próbálta feltölteni a privát szerepét: új otthonuk lakberendezőjévé vált.

Aztán „behálózták”.

Kint sejlett már a tavasz, bent, a létra tetejéről még nem látott túl a cementhorizonton Edina, amikor ismerős fejvadász hívta. „Van itt egy komoly pozíció”, fogott bele. „Nem tudom, azt hiszem, most még semmit nem akarok”, szakította félbe Edina. „Legalább az első interjúra gyere ide, ne hagyd ki”, folytatta a fejvadász. „Egyáltalán: mi a poszt?”, kérdezte Edina. „Lehetnél a Google Magyarország főnöke.”

Heal Edina úgy feltételezte, már az elején kiesik a versenyből, ő nem kompatibilis, nem beszél a bitek és bájtok nyelvén. De jól vette a fordulókat.

– Sokan és sokszor interjúvoltak ehhez az álláshoz. Sűrű szűrők voltak. Az egyik személyes beszélgetést két fiatalember vezette. Ideutaztak. Igazi googlerek, a technológia elszánt prédikátorai, és láttam az arcukon a teljes döbbenetet: ki ez a nő? De nem akartam másnak mutatni magam. Vannak, akik képesek terepszínűre váltani – mindig az igényeknek megfelelően. Én nem. A hamisan épített énkép úgyis bereped.

Ő lezser volt, de nem hanyag. Lendületes, mégsem túláradó. Nem rukkolt elő weboptimalizált tervekkel és nem csipkézte ki a szavait. Kicsit ellen is állt a lehetőségnek. Nem adta magát könnyen.

Különben kiguglizható, rajta van a hálón, mit vár a gigacég a kollégáktól. Legyenek szenvedélyesek, kreatívak, meglepőek, játékosak, kíváncsiak. Kockáztassanak. Merjenek mások lenni. Ne kopizzanak.

Sosem volt indigóember Heal Edina. Érettségi után a Képzőművészeti Főiskolára is felvételizett. Nem jutott be. Nem is igazán bízott önmagában, hogy oda való. Jól rajzolt, de átütő ígéret nem volt, és a vászon magányában töltött pálya helyett a társas műfajok már akkor is jobban vonzották. A Vendéglátó-ipari Főiskolára azonnal bekerült. Manapság is rajzol, évente egy hétre festőtáborba utazik családjával Gömörszőlősre, az egyik legkisebb magyar faluba a szlovák határnál.

Heal Edina mindig is magát ösztönözte.

A kilencvenes évek közepén úgy döntött, belenéz a világba. Franciaországban MBA-diplomát szerzett, az üzletvezetés mestere lett, szerződtette is rögtön a Polygram Londonba. Ott kezdett mindent, abban az irodában, ahol egykor Bob Marley pingpongozott a stúdiófelvételek között. Edinát inspirálták a határ nélküli ritmusok. Jó pár évig forgott a lemeziparban, a Polygramtól az EMI-ig.

Londonban saját üzletet is indított. Nem a zenevilágban szólózott. Kreativitását formálta biznisszé. Anyukaként giccsesnek és esetlennek találta a gyerekcipőket, erre tervezett néhányat. Majd gyártót keresett. A kétezres évek középen fogytak is a kisszériás Heal-féle gyerekcipők a divat fővárosában. De már vissza akart térni Budapestre, szorította a cipőüzlet, nem volt biztos egzisztencia, jókor jött a Sláger Rádió topállása. Innen meg már tudjuk, mi történt ott.

Heal Edinát 2010 nyarán kinevezték a Google információs világbirodalom magyarországi helytartójának. Állt első napján az óbudai iroda ablakában, az ötödik emeletről belátta a Duna-ívet a margitszigeti futópályával, „na jó, innen már tényleg nincs feljebb, a csúcstámadás helyett inkább kezdjünk edzeni a maratoni megméretésre”, döntötte el kezében a kávéjával.

Azóta látott a Google-nál országmenedzsereket gyorsan emelkedni és hamar süllyedni. Ő már hatodik éve csúcsvezető itt. Az egyik legbefolyásosabb üzletasszony Magyarországon. És nyilván nem csak azért, mert kiváltságosként közvetlenül beleláthat a gépi intelligencia jövőjébe.

– Azért titkokat én sem tudok. Másfelől nem olyan rémisztő a digitális fejlődés. Ott még nem tartunk, hogy a gondolatainkat is feltöltsük a világhálóra. Ha most kávét kérne, felállnék, kimennék érte, behoznám a csészét. Nem teleportálnám. De változások mindig lesznek, nem tudomást venni róluk – felelőtlenség. Igaz, mi ritkán látjuk a következő lépést, szemben a Google alapítóival: Szergej Brin és Larry Page pontosan tudják, hova akarnak eljutni. Amikor megvették az Androidot vagy a YouTube-ot, rajtuk kívül senki nem gondolta, hogy bejöhet nekik az is.
Felfoghatatlan a két lángész hatalma. Csak úgy tudnak terjeszkedni, ha új területeket, új iparágakat, új szakmákat hoznak létre. Szergej Brin úgy tartja: „Keresd meg a határodat, és haladd meg.” Ők Larryvel ezt teszik. Csütörtökönként pedig „üzemi show-t” tartanak a kollégáknak a kaliforniai Googleplexben. Kiállnak, terveznek, becsülnek, irányokat mondanak, várják az ötleteket.

Heal Edina is részt vett már a csütörtöki műsoron. Szergej biciklinadrágban volt, mezítláb, Larry edzőcipőben. Egyikük sem szereti a luxusdumát, önkritikusak, bevallják a kudarcokat, abból is inspirációt nyernek. Náluk a gondolatnak van márkája, nem a nyakkendőtűnek.

Mi nem állunk háttal ennek a kultúrának? Egyáltalán hol a helye ebben az innovatív világbirodalomban Magyarországnak, ahol nem a kreativitás, hanem a hatalomhoz dörgölődzés válik lassan üzleti tantárggyá?

Heal Edina elegáns mosollyal annyit válaszol: kétségtelen, a Google másként gondolkozik, például nem tévedhetetlenül.

– A cégmisszió nem változik országonként: kattintással elérhető információt mindenkinek. Egy magyar felhasználó ugyanolyan fontos, mint egy amerikai. A reklám az egyik fő bevételünk. Az én csapatomnak úgy kell segítenie a reklámozókat, hogy azok fejlődjenek, erősödjenek. Mert akkor nekünk is jobb lesz. Amikor igyekszem elmagyarázni itthon, hogy nekünk az a jó, ha a másiknak is jó, hitetlenkedve néznek rám, hogy biztosan valami csapda ez.
Pedig a Google valóban nem lekötni akarja a tudást, hanem továbbnyitni az elmét. A googlerek heti munkaidejük 20 százalékában bármilyen kreatív dolgon ügyködhetnek, függetlenül a napi feladatoktól. Efféle szabadidős innovációból született meg a Gmail is. Edina is kerített magának egy 20 százalékos szabad projektet.

– Amikor hat éve kineveztek, rajtam kívül még csak Prágában volt női igazgató a Google-nál. Ma már nem csak ketten vagyunk, de nyilván lehetnénk még többen. Tavaly a Women at Google európai, közel-keleti és afrikai régiójának vezetője lettem. Önkéntes a csoportunk. Több százan vagyunk. Cégen belül lobbizunk, komolyan befolyásoljuk a vezetőséget, hogy minél több nő legyen a vállalatnál.

Persze hogy lobbista lett Magyarországon is. Nincs olyan üzleti konferencia, meeting, workshop, ahova ne hívnák meg, ne kérdeznék ugyanarról, mi az a fortély, amellyel könnyen érvényesül egy maszkulin agorán.

– Például nem akarok férfias lenni. Volt egy mentorom, utólag jöttem rá, miben adott mintát. Ránky Katival, a L’Oréal egykori magyarországi vezetőjével még a pályám legelején találkoztunk. Nála láttam, a női karrier nem zárja ki a családot, bele sem kell égni a munkába és nem kell öltönnyel fedni a női érzéseket. Intuícióban úgyis verhetetlenek vagyunk.

De azért csak azt jelzi itthon a statisztika: csökken a nők aránya bizonyos szakmákban, vezetőpozíciókban.

– Igen, ez így van – bólogat Edina. – A Google-nál azt tanultam: ha valami nincs, akkor csináld meg. Idehaza ezért is indítottam el két éve az Egyenlítő Kört. Civil társaságunk nem csak beszél arról, hogy valamit tenni is kéne a nők egyenlőbb jogaiért. Arra ösztönzünk: ha valami nem tetszik, változtasd meg, de ne siránkozz, ne várd, hogy más megoldja a saját problémádat. Magad legyél a változás.

Heal Edina nemrég ígéretet tett magának, meglesz az a maraton még idén. Múltkor amúgy lefutotta a Margitszigeten Colleen Bell amerikai nagykövetet. Nincs sértődés, jóban vannak. Voltaképpen nem is versenyeznek. Edina sosem az előnyért hajt. Csak fut a cél felé, a szándék állhatatosságával.