Glass: síkban és térben
Kalandos életút Ingo Glassé. Őseit még Mária Terézia telepítette be az akkoriban békés és tisztes megélhetést kínáló Erdélybe, bár svábként – hangsúlyozza: nem szász – akkor sem lehetett könnyű ott az élet, később aztán még annyira sem.
A ma Németország, Románia és Budapest kiállítótermei között ingázó művész a hetvenes évek végén egy különös véletlennek köszönhetően hagyhatta el hazáját, Ceaucescu Romániáját. Mert amikor amatőr színjátszóként a kommunista Bertolt Brechttől vett idézeteket kezdte a körülötte tenyésző valóságra alkalmazni, előbb felfigyeltek rá, majd figyelni kezdték.
Munkáira, dolgaira felfigyelt egy Bécsben élő újságíró is – bizonyos Paul Lendvai –, aki interjút kért tőle, s a beszélgetés során az alkotásai mellett a társadalomról is faggatta őt. Glass pedig azt találta mondani: „A szocializmus ott kezdődik, amikor elfogy a hús.” Mondatából cím lett a Die Pressében, őt pedig szokatlan gyorsasággal idézték be a román titkosrendőrségre, ahol felajánlották: egy-egy bőrönddel és diplomáik másolataival az NSZK-ba távozhat a család, mi több, ezt erősen ajánlják is nekik.
Ingo Glass azóta mindenes. Kultúrdiplomata, kiállítások szervezője, de legfőképp alkotó, akinek számos múzeumi, magángyűjteményi és köztéri alkotása mellett 13 méter magas szobra áll Dunaújvárosban – hirdetvén a Duna nemzeteket összekötő erejét és a hajdani Dunai Vasműnek a művészetek pártolása iránti őszinte elkötelezettségét.
Sokféle címkét kapott már a 75 éves mester művészete, de mind közül talán a Bauhaus megújítója a legtalálóbb. Három alapidommal dolgozik, s mindegyikhez egy-egy tőle elválaszthatatlan szín tartozik. Nála a kör mindig vörös, a négyzet kék, a háromszög pedig sárga, s ezek variálásával építi kifogyhatatlan ötletgazdagsággal, olykor meghökkentő humorral síkban és térben az alkotásait, amelyekből a múlt héten nyílt kiállítás Budapesten, a Ráday utcai Byart Galériában.
