Gádoros arcai
Régen jártunk a Hap Galériában, s ezt nem tettük jól. Ez a kis kiállítóterem válságoknak és hullámvölgyeknek fittyet hányva szilárdan áll a lábán, s teljesíti sok éve már misszióját, hogy fóruma és találkozóhelye legyen a ma építészeinek (valljanak akármennyire ellentétes nézeteket szakmai vagy más tereken), s hogy bemutassa a közelmúlt nagy építészgenerációit – külön hangsúlyt helyezve azokra, akik a tervezés mellett képzőművészeti tevékenységet is folytattak.
Winkler Barnabás és munkatársai mindezt kenyérkereső munkájuk mellett, szabadidős tevékenységként végzik, nem csekély anyagi áldozatot is vállalva. A galérián azonban mindez nem látszik: hibátlanul, magas színvonalon megrendezett kiállítások hosszú sora bizonyítja ezt. Most, hogy a Hap elérkezett immár a hatvankettedik tárlatához, bátran állíthatjuk: fontos és mellőzhetetlen része lett mára a pesti kulturális életnek.
Ezúttal Gádoros Lajos munkássága előtt tiszteleg a Hap, bemutatva az egykor nagy hatalmú Közti-vezető munkásságának jól ismert (Belügyminisztérium, Építők-székház, lakótelepek) és alig ismert (villák, bútorok, sőt ifjúkori karikatúrák) oldalát: remekül érzékeltetve egyfelől, milyen erősen hatnak a társadalmi változások az építészeti gondolkodásra – másfelől meg azt, hogy az erős tehetség mindenféle viszonyok között meg tudja mutatni magát.
Gádoros Lajos idén lenne százéves. Reméljük, megérjük együtt a Hap századik születésnapját is.
