Fordulópontok

Hozzávetőlegesen hetven–harminc százalék az arány, ahogy szokott; a külföldi szerzők között olyan nevek vannak, mint Tony Blair, Roger Cohen, Ljudmila Ulickaja vagy Csang Hszin, a magyarok többek között Jaksity György, Lengyel László, Magyar Kornélia, Péterfy Gergely, és átmenetnek ott van még Charles Gati és Paul Lendvai.

Merre tart a világ kétezer-tizenötben, meg hogy mit végeztünk mi emberek tavaly, ezekre a kérdésekre keresi a választ a kiadvány, végigtekintve a lehetséges témaköröket a világpolitikai változásoktól a gazdasági trendekig, a kultúrától a robottechnikán és a gasztronómián át egészen a sport legfontosabb eseményeiig. Persze, mennyiségileg és minőségileg is a politika játssza a főszerepet, Oroszország helyzete, az ukrajnai konfliktus és Kína ezen belül is különös hangsúlyt kap. E sorok írójára a legnagyobb hatást Taiye Selasi esszéje tette, mely az euroszkeptikusok múlt évi előretörése nyomán azt elemzi, mit ér, egyáltalán mit jelent ma a nemzet, s miféle lehetőségei vannak egy egységesülő (?), globalizálódó (?) világban. De figyelemre érdemes a volt brit miniszterelnök derűlátónak semmiképp nem nevezhető cikke, a Rosszkedvű demokrácia is. (Hogy a magyar szerzők milyen kilátásokat vázolnak, azt e lap olvasói nyilván el tudják képzelni. Talált, csak annyit mondanék.)

Essék szó végül a remek kiadvány lenyűgöző képanyagáról is, mely nemcsak a kezdő anyagot jelenti, hanem a cikkek illusztrációit is.

Balogh Károly