Fordítva ülnek a lovon

A hetvenes évek elején, fiaim születésekor átmeneti hiánycikk volt a pelenka. Csak emlékeztetőül: akkoriban, a hagyományos mosógépek korszakában bizony nem méregdrága és szeméthegyeket okozó eldobható pelenkát, hanem puha, nedvszívó hagyományosat használtunk és hipóztunk hófehérre. (Hogy az automata, majdnem száz fokon is mosni képes mosógép korában ez miért is ment ki a divatból – nem értem, de ez most mellékszál...)

A sokadik üzletben beszélgetésbe elegyedtem az eladóval, aki megindokolta, miért is nem tudom megvenni az egyébként utalvánnyal is támogatott pelenkát: fentebb hivatkozott előnyös tulajdonságai és a támogatás okán roppant vonzó ára miatt sokan tucatjával konyharuhának vásárolják. És elmondta: nem a pelenkát kellene támogatni, hanem a kismamát, hogy képes legyen megfizetni a valós árát!

Hangsúlyozom, nem közgazdasági szakember, egy idősebb, gondolkodó és tapasztalt eladó mondta ki: fordítva ülünk a lovon! Hogy negyven év után még miért nem jöttünk rá fenti tétel igazságára, nem értem: az áramot akarja a kormány támogatni, és nem azokat, akiknek gondot jelent a megfizetése! Viszont a gyártóját hozzák reménytelen helyzetbe, miközben a támogatást az önkormányzatok kapják. De ülnek a lovon! (Igaz, fordítva!)

Érti ezt valaki?!

Ketler Ildi
E-mail