Fontos beszélni a félelemről, a halálról, és a csöndről
Hogy mit keresnek a szellemirtók meg a tőzsdecápák Gotlandon? Megtudhatjuk ezt is sok más érdekes összefüggés mellett, ha hat nyár végi estén megnézzükva svéd köztelevízió új programját, mely az öt éve elhunyt démoni rendező filmarchívumába visz el, kalauznak fogadva néhány Bergman-rajongó világhíres filmest.
Szellemírtók (Ghostbusters), Tőzsdecápák (Wall Street), Rémálom az Elm utcában (Terror on Elm Street), Scarface, Solaris, Crocodile Dundee, Cabiria éjszakái ... áll a kazetták gerincén – néhány cím abból a több, mint 1700 filmet magában foglaló katalogizált gyűjteményből, melyet Bergman az ötvenes évektől kezdve gondosan összeválogatott, s melyek közül minden délután megnézett egyet-kettőt házának kis mozitermében.
Amikor 2007. július 30-án meghalt, eleget téve a végrendeletbe foglaltaknak – This is my wish and no discussion or emotional tumult must come as a result... –, örökösei, egy híres svéd aukciós ház gondjaira bízták a teljes hagyatékot. Előbb közszemlére tették a jobbára szerény, néhol kopottas személyes holmijait meg a filmjeiből emlékezetes tárgyakat is – hiszen jórészt a färöi házban és környékén készült például, a Persona, a Jelenetek egy házasságból és a Saraband.
Aztán egy szép szeptemberi napon a Bukowski's fakalapácsos embere leütötte sorra mind 338 darabot: az Oscarokat, Aranyoroszlánt, Aranypálmát meg a többi díjat, s természetesen, elvitték a laterna magica-t is, mely a kiskamasz Ingmar érdeklődését a film felé fordította. Az ágyát, mely a Jelenetek...-ben játszik fontosat... de öreg Mercedes dzsipjét, íróasztalát, foteljét, a rajzait, a vázlatokat, a fotókat – és azt a sakk készletet is, mely a Hetedik pecsét-ben kapott kulcsszerepet, s melyből immár örökre hiányzik az egyik király...
Woody Allen, Francis Ford Coppola, Martin Scorsese, Ridley Scott és Lars von Trier soha nem mulasztja el Bergman nevét megemlíteni, ha filmre ébredésükről, inspirációról vagy alkotói látásmódjukról beszélnek. Ők, meg Robert de Niro, Isabella Rosselini s Holly Hunter választanak most számunkra filmet ott, Bergman mozijában, és közben elmondják: miért is érdemes Bergmant, s miért is azt a filmet.
Szerintük azért, mert fontos beszélni a humorról, a félelemről, a halálról, a kalandról, a magányról és a csöndről.
Forrás:
SVTFoto: a Fanny és Alexander c. film és az SVT archivuma
Kapcsolódo korábbi cikk:
Bergman kalapács alattMég több olvasnivaló a
SVÉDASZTALkínálatában
