Műhelyek éhkoppon – Folyóiratpiac: egyenlők és még egyenlőbbek
– Magyarországon hagyományosan igen erős volt a folyóirat-kultúra, és bár a lapok száma jelentősen csökkent, még mindig esélyt kínáltak arra, hogy a fiatal szerzők első publikációikat elhelyezzék, azokat hozzáértő szerkesztők gondozzák, sőt a kritika is mutatott csökevényes életjeleket – így nyilatkozott a 168 Órának Spiró György író, irodalomtudós. Szerinte
jelentős értékeket veszélyeztet, hogy nem írták ki az NKA idei évre vonatkozó pályázatait.
Igaz, a lapok többsége csak néhány száz, maximum egy-kétezer példányban jelenik meg, ám jelentőségük nem mérhető a darabszámmal, azzal, hogy mennyit nyomnak belőlük.
A 20. század első felének legfontosabb irodalmi fóruma a Nyugat volt, amely szintén csak négy-ötszáz példányban jelent meg – mondja az író. – Korszakos jelentőségű azért lehetett, mert azok olvasták, akik figyeltek a szellemi folyamatokra, és rajtuk keresztül hatott a közgondolkodásra, a közízlésre. Hosszan lehetne sorolni olyan lapok címeit, amelyek évtizedek óta a magyar irodalom értékeinek őrzői az Alföldtől a Forráson, a Jelenkoron keresztül a Tisztatájig, a 2000-ig és persze sokkal tovább. Ha az NKA forrásai elapadnak, mindegyik veszélybe kerülhet.
A folyóiratok nemcsak a műhelyek megnyilvánulási fórumai, hanem maguk a közös gondolkodás műhelyei is – erősítette meg lapunknak Margócsy István irodalomtörténész, az ELTE nyugalmazott tanszékvezetője, a 2000 című folyóirat szerkesztője. Mint mondta, a magyar irodalom a 19. század óta folyóiratokban mutatta meg magát, és a rendszerváltás, a pártállami represszió utáni évek új sajtószabadságának egyik legfontosabb következménye volt, hogy sok új folyóirat indult. A magyar irodalmi elit értelmiségnek mindig is természetes megnyilvánulási terepe volt, hogy folyóiratokon keresztül képviselje értékrendjét, ahogyan az új nemzedékek is lapokban szeretnék megmutatni, hogyan akarják ők továbbvinni a magyar irodalmat.
Ezt a folyamatot vághatja el, ha elapad az NKA támogatása.
– Ha csak azok a lapok tudnak megjelenni, amelyek a kormányközeli alapítványok támogatására számíthatnak, ez azt jelentené, hogy az egész magyar kultúra folyamatossága válik szakadékossá, problémássá – mondja Margócsy. Hozzáteszi: a 2000 című lap bizonyosan megszűnik az NKA támogatása nélkül.
A pályázatokat heteken belül, várhatóan még januárban kiírják – közölte lapunkkal Lőrinczy György NKA-alelnök, a szervezet operatív irányítója. „A Nemzeti Kulturális Alap az elmúlt húsz évben a hazai és a határon túli magyar kulturális élet finanszírozásának legmeghatározóbb intézménye lett.” Így hangzik a szervezet önmeghatározása az NKA honlapjáról, ahonnan az olvasó azt is megtudhatja, hogy az intézmény fő bevételi forrása az ötös lottó szerencsejáték adójának 90 százaléka. 2012-ben ez 13,6 milliárd forintot ért, míg 2019-ben a működési bevétel 11,3 milliárd volt.
A pénzt a szervezet bizottsága osztja szét a főbb célcsoportok, szakmai kollégiumok szerint, amelyekben a miniszter és a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) küldöttein kívül, ugyan egyre csökkenő számban, de helyet kapnak olyan tagok is, akiket más szakmai szervezetek delegálnak. A kollégiumok évente sok ezer pályázatról döntenek. Ezt a rendszert látszott felborítani az a december 3-i törvényjavaslat, amely az NKA kiüresítésével a döntést egy új testület, a Nemzeti Kulturális Tanács kezébe tette volna. Ebben a szervezetben az úgynevezett kultúrstratégiai intézmények kaptak volna helyet, az MMA viszont meghívottként csak asszisztált volna a döntésekhez. A kiszivárgott törvényjavaslatban hét paragrafus foglalkozott az NKA átalakításával, ezek a cikkelyek azonban kiestek az elfogadott szövegből.
A Nemzeti Kulturális Tanácsban végül helyet kapott az MMA is, ám éppen legfőbb funkciójától fosztották meg az intézményt: a pénzek elosztásáról változatlanul az NKA dönt. A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, Demeter Szilárd és a Nemzeti Színházat irányító Vidnyánszky Attila által képviselt kultúrháborús lendület ezzel – legalábbis egy időre – alábbhagyott.
A célkitűzések egy része nyilván eleve irreális volt, amire az önkormányzatiság életjeleit még ma is mutató kollégiumi rendszer kormánypárti támogatói is rámutathattak. Erős volt a tiltakozás is, amely az október 13-i választási eredmények után szintén tétel lehetett. Az irodalmi lapok számára döntő ügyben tehát maradt a status quo, viszont a háborús események elsodorták a pályázati kiírásokat.
– Nem végleg – tudtuk meg Lőrinczy György alelnöktől. Mint a 168 Órának elmondta, az NKA vezető testülete, a bizottság még a múlt év végén elfogadta a folyóiratok támogatására szánt kereteket, amelyeket az egyes kollégiumok kiegészíthetnek szabadon elkölthető költségvetésükből. Folyóirat-támogatásra idén összesen 430 millió jut majd, amelyből 175 millió forintot kapnak az irodalmi folyóiratok. Ez a tavalyi keretnek körülbelül 60 százaléka. Korábban a lapok többsége évente 8,7 millió és 15,7 millió forint közötti támogatáshoz jutott hozzá az NKA keretéből.
– Valóban kis késésben vagyunk az adminisztratív lépésekkel – fogalmazott Lőrinczy –, mert nemrég született döntés a kollégiumi kurátorok mandátumának meghosszabbításáról. Ez azonban megtörtént, így ha a testületek sürgősen összeülnek, akkor heteken belül, reményeink szerint talán még januárban megjelenhetnek folyóirat-pályázatok. Az NKA-alelnök becslése szerint a benyújtott igényekről leghamarabb márciusban dönthetnek, és ha az érdekeltek is teljesítik a számukra előírt feltételeket, akkor április-májusban pénzükhöz juthatnak.
Az ígéret jó hír, bár egyelőre csak jövőbeli pályázatok becsült határidővel meghozott eredményeiről beszélhetünk, és ma még az is csak remény, hogy a lapok kibírják azt a néhány hónapot, amíg kiürült bankszámlájukon ismét pénz lesz. Az igazsághoz ráadásul hozzátartozik az is: barokkos túlzás, hogy az NKA a hazai és a határon túli magyar kulturális élet finanszírozásának „legmeghatározóbb” intézménye. Nem csak azért, mert a külhoni magyarok esetében a kormány nemzetpolitikai stratégiáját megvalósító Bethlen Gábor Alapnak utolsó nyilvánosságra hozott (2017-es) kiadási előirányzata szerint 81 milliárd 219 millió forint állt rendelkezésére, amiből bőven jut kultúrára. Vannak más nagypályás játékosok is.
A Lezsák Sándor-féle Lakitelek Népfőiskolához tartozó Nemzeti Művelődési Intézet 2017-ben előzetes pályázat nélkül osztott ki folyóiratok között az MMA hasonló támogatásait jóval meghaladó összeget, 960 millió forintot. Ez a Magyar Narancs közadatigényléséből utólag derült ki, ahogyan az is, hogy a pénz eredeti célja a vidéki irodalmi lapok támogatása volt. Az adomány fele azonban a fővárosban megjelenő, Fidesz-közeli havilapokhoz került, a Hitel, a Kortárs, a Magyar Napló, a Magyar Krónika száz-százmillió forintot kapott, míg a vezető vidéki lapok harminc-ötvenmillió forinthoz jutottak. A dokumentumokból kitűnt, hogy nem volt pályázat: a kiválasztott folyóiratok vezetőit egyszerűen felhívták, hogy pénz áll a házhoz.
Természetesen kíváncsiak voltunk arra, hogy mi volt a helyzet tavaly, lesznek-e a Lakitelek Népfőiskola szervezetének támogatásai idén is, ám a Nemzeti Művelődési Intézet honlapján a sajtószoba üres, ott csak egy EU-logó látható a jelmondattal: Európai Szociális Alap – befektetés a jövőbe. A Közhasznúsági jelentés fülön szintén nincs semmi (ott is a beszédes semmi van), akárcsak a gazdálkodási adatok oldalán. Igaz, információkérésünkre az intézmény kommunikációs igazgatója lapzártakor e-mailben reagált. Mint írta, az NMI sohasem adott támogatásokat, 2017-ben csak „lebonyolítóként vett részt a kormányzati támogatás vonatkozásában”. Mintha azt hihettük volna, hogy nehezen megszerzett piaci bevételeiket osztották szét!
Az irodalmi folyóiratok piacán manapság az ászok ásza az Előretolt Helyőrség című kiadvány. Annak számaiból a kormányközeli Mediaworks kiadó tizennégy megyei napilapjának mellékleteként 260 ezer példányt nyomtatnak tizenegy erdélyi újság mellé, negyvenezer darabot küldenek belőle, a vajdasági Magyar Szóhoz pedig húszezer példányt csomagolnak. A klasszikussá nemesült Rejtő Jenőtől megörökölt című kiadvány 2017-ben indult diadalútjára az Előretolt Helyőrség Íróakadémia produktumaként. Kiadóját, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-t 2015-ben hozták létre közpénzből, más írói szervezetek támogatásának sokszorosával kibélelve, ami persze kiváltotta az érdekeltek tiltakozását.
Az íróiskola-alapítás kezdeményezője Orbán János Dénes volt, aki épp a napokban távozott a Magyar Nemzet kulturális rovatának éléről, és erről úgy nyilatkozott: idejének és energiájának döntő részét a jövőben az íróakadémia ügyének akarja szentelni. A KMTG 2017-ben működésére 1,4 milliárd forintnyi közpénzt kapott, majd Demeter Szilárd lobbiereje segített abban, hogy a Székelyhon-lapcsaládot kiadó Médiatér Egyesület további 1,45 milliárdos állami támogatáshoz jusson a határon túli terjesztéshez. Így jött létre az Erdélyből elszármazott magyar literátorok kezdeményezésére a hazai irodalmi lappiac legjobban feltőkésített terméke.
Az íróakadémia már indulása után, 2016-ban az első 150 millió forintos támogatásból havi 150–250 ezer forintos juttatást adott mentorainak, de a tehetségesnek ítélt 18–25 éves pályakezdőknek is havi 40–100 ezer forintos ösztöndíjat biztosított.
A tavaly megszűnt József Attila Kör (JAK) egyik utolsó segélykiáltása volt a tiltakozás, amikor a KMTG ugyanabban az évben további 400 millió forintos támogatást kapott. Ez ötszöröse volt a JAK, a Fiatal Írók Szövetsége és a Szépírók Társasága évenként felhasználható forrásainak, és meghaladta az NKA Szépirodalmi Kollégiumának hasonló célokra felhasználható keretének sokéves átlagát. A JAK támogatásának összege közben évről évre apadt, míg a 2014-es 1,7 millió forinttól eljutott a 2018-as 300 ezer forintig.
A hazai kulturális kormányzat a hagyományok ápolását kiemelt céljai között emlegeti, miközben kevés olyan velünk élő hagyomány van, amelyre írók generációi egyszerre lehetnének büszkék. A ledarált JAK ilyen lehetne. Elődje, a Fiatal Írók József Attila Köre a hetvenes években alakult, ’81-ben felfüggesztették, majd újraalakulása után elkezdték a legendás JAK-füzetek kiadását. A szervezet vezetői között volt Csengey Dénes, Szilágyi Ákos, Lezsák Sándor és Tamás Gáspár Miklós is. A JAK-füzetekben mások mellett megjelentek Nádas Péter, Esterházy Péter, Garaczi László, Balaskó Jenő, Szijj Ferenc és Tóth Krisztina művei is. Az elmúlt években a JAK drasztikusan csökkenő támogatása lassú kivéreztetéssel ért fel. Az átlátható pályázati rendszer hiánya, a preferált kormányoldal nyomulása döntőnek bizonyult a folyamatban, amelyet betetőzött a JAK utolsó vezetőinek kétségbeejtő alkalmatlansága és az adminisztrációs, valamint könyvelési káosz, amit maguk után hagytak, oda vezetett, hogy a szervezet végül feloszlott.
Spiró György szerint
hiba lenne azt gondolni, hogy valamennyien tehetségtelenek vagy érdemtelenek lennének, akik a kormányoldalon manapság számolatlanul kapják a pénzt. Baj viszont, ha teljesítmény nélkül kapják, ha semmit sem kell érte letenniük az asztalra.
Az író szerint a jelenlegi hatalom íróakadémiájának ösztöndíjasai között alighanem ugyanúgy vannak zsenik, mint voltak a népi kollégisták között is, akiket annak idején a fényes szelek emeltek be a magyar kultúrába.
Fontos, hogy minden korosztály megkapja az esélyt tehetségének kibontakoztatására, de legalább enyire fontos az is, hogy a túlélés esélyétől egyetlen nemzedéket és – a törvényszegőkön kívül – egyetlen szellemi kört se foszthasson meg a hatalom.
