Fluor Tomi: Anno én is a Fideszre szavaztam

Több mint egy év bezártság van mögöttünk, hogy élted meg a karantént?

Nekem egy szükséges rossz volt. Az elején nagyon utáltam. Emlékszem, tavaly két hét után már kétségbeesetten kérdeztem, hogy „most mi lesz!?” Aztán hozzászoktam, átrendeztem a világom. Az újabb hullámok már nem borítottak meg annyira. Jobban bírtam ezt a több mint fél év bezártságot, mint az első hullám első két hetét. Túl voltam a gyász összes szakaszán: éreztem magam tehetetlennek, voltam dühös, szomorú, aztán beletörődtem és elfogadtam, hogy most ez van.

Mit gyászoltál?

A régi életemet. De hasznos is volt ez az időszak, mert ha a világ nem áll meg, akkor lehet, hogy én sem. Így viszont volt időm átgondolni sok mindent, belassítani, nagy dolgokra rájönni, akár magammal kapcsolatban, akár a Wellhellóval kapcsolatban. Persze annak is köszönhető mindez, hogy az elmúlt több mint egy évben végig pszichológushoz jártam, hetente, így a karanténidőszak alatt a belső munkát is könnyebb volt elkezdeni, mert tudtam befele figyelni. Rájöttem, nem maradok le semmiről, nem kell túlpörgetni, túlstimulálni magam. Korábban meg voltam győződve arról, nekem mindenhol ott kell lennem, és mindent is kell csinálnom. Most rendezettebb lett az életem, nincs bennem, hogy lemaradok valamiről, lelassultam, szerintem komolyodtam is, de már jó, hogy vége a bezártságnak.

Fotó: 168.hu / Dimény András

A Wellhellónak is jót tett a karantén, mert már négy új dalotok is kijött az elmúlt hónapokban, ráadásul új stílusban.

Egy ideje éreztük, hogy vérfrissítés kell, mert már kezdett rutinszerűvé válni az alkotás és nem éreztük magunkban a régi tüzet. Kicsit elfáradtunk ebben a 80-as évek stílusban, nem jelentett kihívást. Tök jó, mikor minden olajozottan megy, de rémálmom a megszokás. Azt már másfél éve megbeszéltük, hogy vagy változtatunk vagy abbahagyjuk, mert olyan formák vagyunk, akik csak szerelemből, őszintén tudják ezt csinálni, nem vagyunk jó iparosok. A karanténidőszak pedig épp kapóra jött, hogy kiforrja magát az új arculat, a korábbit meg lenulláztuk. Kell az újdonság ereje, hogy legyen olyan, amiben még nem vagyok biztos, kell ez a szikra, ami egyébként pont az ilyen megújulásoknál jön. Újra szerelmes vagyok az egészbe, és jó volt látni, ahogy Diazt is elkapta ez az érzés. Már ott tartunk, hogy egyfolytában klipet forgatunk, és az új albumon lehet, hogy tizenhat dal lesz, amiből az elmúlt hónapokban megjelent négy.

Szövegben is megújultatok. Te pedig többször elmondod a véleményed közéleti témában is. Lehet hasonló dalokra számtani?

Olyan formán mint NoÁrnál nincs tervben. Társadalomkritika van és lesz is. Nem mondom, hogy nincsenek olyan szövegek már most is a következők között, amikbe, ha valakinek megszalad a fantáziája, ne lehetne bele látni a közéletre rímelő sorokat. A Wellhellónak szerintem azért van egy ilyen íze, szeretünk ironizálni és vigyorogva beszólni, ahogy az Apuveddmeg című dalban is, aminek egyébként még a nyáron érkezik a folytatása, és nem igazán finomkodtam el a dumákat. Szóval ezt nem engedjük el.

Fotó: 168.hu / Dimény András

Az a dal egy kormányellenes tüntetés „himnusza” is lett.

Igen, előtte volt egy kis incidensem. A Petőfi Rádió 2018-ban hetekig nem játszotta le a dalainkat, mert a Petőfi Tv élő adásában bekiabáltam, hogy Soros György. A tüntetésen pedig szolidaritásból többször egymás után letolták az Apuveddmeg-et. Jól esett.

Érnek kritikák azért, mert elmondod a véleményedet közéleti vagy politikai témákban?

Természetesen van, hogy belém állnak a nácik, vagy beszól valami szélsőjobbos mikroblogger állami pénzből. Úgy vagyok ezekkel, hogy neki is van egy véleménye, nekem is. Hiszek abban, hogy mindenki mondja és mondhassa el, mit gondol. Én alapvetően zenélni szeretek, csak közben vannak olyan témák, amikről azt gondolom, lehet véleményem, és kell is, hogy legyen, és arra bíztatok mindenkit, hogy mondja el a sajátját. Bár tudom azt is, hogy manapság nincs olyan, hogy te csak úgy gondolsz valamit, mert egyből bedobják, hogy biztos valaki megmondta, mi a véleményed: a Fidesz, Soros vagy Gyurcsány, de te nem gondolkodhatsz magadtól, olyan nincs. Most is igyekszem visszafogni magam, különben megint hetekig ömlik rám a szar.

Előfordult 2018 után is, hogy célzottan jött a feketeleves egy-egy véleményposztod vagy megszólalásod után?

Teljesen egyértelműen. Mindig van egy visszhangja, és nem kell atomfizikusnak sem lenni ahhoz, hogy tisztán lássam, „jé, pont most, hogy mondtam erről vagy arról valamit”, jött egy lejárató cikk. De az valóban jobban fáj, mikor letiltanak, mint ahogy ez ugye 2018-ban történt. Azóta hasonló nem volt, csak ilyen-olyan cikkekkel próbálnak „terelgetni”, hogy fogjam be a szám. Nemrég olyannal próbálkoztak, amire még az egy darab kormánypárti ismerősöm is azt mondta, hogy gusztustalan, és nem nevezhető újságírásnak. Tehát méltatlan a szitu. Mert, ha legalább olyat írnak, ami egy érdekes vitapont, akkor oké, de a nettó hülyeséggel mit csináljak? Inkább annyiban hagyom.

Fotó: 168.hu / Dimény András

Volt olyan nyilatkozatod vagy posztod közéleti témában, amit megbántál?

Nem, nincs bennem megbánás, de ma már más eszközöket használok. Ha hatalmas pöcsöt rajzolok Erdogan fejére, az bár kellően aktivista és figyelemfelkeltő, de félrecsúszhat az üzenet vagy át sem megy, bármennyire is leegyszerűsített üzenet a diktatúrákról. Inkább beszélek visszafogottabban, hogy olyan réteghez is eljusson, akiről korábban visszapattant, mert túlságosan felháborítónak tartotta. De semmit nem gondolok máshogy. Bennem ez egy elég szilárd történet. Én soha nem fogom jónak tartani a keleti diktatúrákat vagy, hogy a kelet fele kellene nyitni. Ha felcsapjuk a történelemkönyveket, és megnézzük, hogy amikor úgy gondoltuk, a nyugat rohad és kelet a király, abból sosem sült ki semmi jó.

Fudan is bosszant?

Mérhetetlenül! Nincs bajom alapvetően a kelettel, de nem hiszem, hogy az az irányunk. Én nyugati embernek gondolom magam egy erős szabadságvággyal. Nagyon nehezen fogadom el az emberek feje fölött és ellenzése mellett áttolt ügyeket. Abban, hogy az az egyetem ezekkel a feltételekkel nem kell ide, szerintem nagyon sokan egyetértünk.

Korábban azt mondtad, úgy érzed, az országban egyre több olyan hang van, akiknek öt-tíz éve még szégyellniük kellett volna magukat a szélsőséges véleményükért. Most hogy látod?

A homofób módosítókkal teleírt pedofiltörvény ékes példája annak, hogy ma sokkal rosszabb a helyzet, mint akár egy-két éve volt. Összemosni a pedofíliát és a homoszexualitást annyira szint alatti, méltatlan, gonosz és tuskó dolog, hogy arra szavak nincsenek. A gyűlöletkeltés, az ellenségkép már bejött ennek a kormánynak, működött, ami viszont az embereknek is hibája. Ők ezt lovagolják meg, bár egyszerű és olcsó út, de tönkretesz egy országot. Átgázol kisebbségeken, sok ember jelenét és az ország jövőjét teszi tönkre, és olyan visszafordíthatatlan folyamatokat indít el, amiből lehet, harminc évig sem mászunk ki.

Fotó: 168.hu / Dimény András

Hogyan gondolkodsz a magyarságról?

Nem vagyok egy melldöngető hazafi, nem a földrajz határozza meg az identitásom. Sok mindenre lehetünk büszkék és vagyok is, de nem tudom rózsaszín szemüvegen át egy hibátlan és mindenkinél több népnek látni a magyart. Szerintem lehet úgy szeretni a hazát, hogy közben nem rekesztünk ki másokat. Az egyre durvuló agresszió és gyűlölet, ami körülvesz minket, nekem nem tetszik, és sokszor azt érzem, ezt is egyfajta hazafiságba bújtatják, ami egyébként szerintem undorító. Nem szeretem, mikor megmondják, hogy mitől vagyok igazi magyar, pláne, ha utálathoz kötik. Valahogy itthon társul a hazaszeretethez egy kicsi agresszió is. Aki pedig megkérdőjelezi az aktuális kormányt vagy, hogy miért is kell utálni valamit, azonnal hazaáruló. Hát én nem vagyok az, de az embereket sem akarom elárulni. Szóval a véleményem megvan, továbbra is meglesz.

Azt mondod, visszafogod magad, de folyamatosan követed a közéleti eseményeket, vagy van, hogy kivonod magad?

Követem, de ha mindenhez hozzászólnék, egész nap csak a neten lógnék. Még mindig egy 17 éves őszödi beszéden rugózunk, aminek hatására egyébként anno én is a Fideszre szavaztam, de ne vicceljünk már, most naponta többször történnek annál sokkal durvább dolgok, szépen kitolták az ingerküszöböt. Az emberek egy része talán nem nőtt még fel hozzá, hogy ne csak a zsigeri gyűlöletkeltésből értsen, és kell neki egy apu, aki meghozza a zsák krumplit, megmondja, kitől kell rettegni meg kiutalja a segélyt tizedikén. Már nem kérdés, hogy szar van-e a palacsintában, inkább kijelenthetjük, hogy van egy kis palacsinta a szaron.

Ha meghívnának kormányközeli rendezvényre elmennél? Vagy a Wellhello elmenne?

Fixen kormányközeli ünnepélyre, például Tusványosra nem, mert túl sok az olyan dolog, amivel nem tudok azonosulni, és furán is nézne ki a migránsriadó után a zenekar a színpadon.

Fotó: 168.hu / Dimény András

Volt olyan stadion megnyitó, amin felléptetek és Orbán Viktor is részt vett rajta.

Igen, a székesfehérvári polgármesterrel jóban vagyunk, az ő felkérését vállaltuk el akkor. Ő például egy olyan fideszes arc, aki sokat tesz a közösségért és a fiatalokért. Vannak fideszes jó polgik és ellenzéki rossz fejek is, nem hiszek benne, hogy párt alapján kéne valakit sátánnak vagy épp angyalnak gondolni. Mindenhol vannak ordas nagy kamuk és mindenkinek megvan a maga igazsága. A gonoszság és a kisstílűség, amitől okádok, beszéljünk akármelyik pártról vagy oldalról.

Majka találkozása Szijjártó Péterrel lendített a magyar zeneipar helyzetén?

Ja, hát Majka azt mondta, hogy fog, tudom, de a KATÁ-ban még nem történt változás. Viccet félre téve, nem tudom, mi volt azon a találkozón. Azt értem, hogy Szijjártónak mi szüksége volt Majkára. De fordítva? Rejtély. Aztán, ki tudja, lehet, hogy begurul egy jó „közbeszerzi”, és majd megértem.

Korábban azt mondtad, hogy próbálsz középen maradni, és ha lehet, inkább nem politizálsz, vagy kevesebbet. Még mindig ez az álláspontod?

Fejben középre helyezem magam, de azt is látom, hogy ez nem lehetséges, mert a társadalom nem engedi. Most olyan szintű kilengést látok, ami nem csak Magyarországon van, hanem a világban, mindenki egyre radikálisabban gondolkodik. Kezd elveszni az arany középút és a „mindennek van határa” gondolkodás.

Mitől lehetne jobb szerinted?

Ha csak kicsit is, de néhány témában közelítenének az álláspontok és nem az lenne, hogy „jaj, fenébe, most egyetért velünk az ellenzék, gyorsan dobjuk be a gyűlölet-csontot”. A másik, hogy ne Budáról mondják meg, mi legyen vidéken. Budapest egy burok, Budapest nem Magyarország. A pihe-puha fővárosi álvalóságból nem tudják megfejteni a vidéki néplélek titkát. Nincs „közös nyelv”. A kormányoldalon tudják, hogy vidéken sokan még mindig azt értik meg, hogy a „puhos Karácsony egy asztalt sem tud összerakni. Bezzeg én a két kezemmel húztam fel a házam is.” De szerintem ott is egyre kevesebben esnek hasra a „migránshadaktól” és a „paprikát csak Szegedről” dumától.

Fotó: 168.hu / Dimény András

Mit gondolsz, hol leszel öt év múlva a magánéletben és a zenében?

Akkor leszek 38! Jaj, az már negyvenhez van közelebb. Mindig azt hittem, hogy fiatal apuka leszek. Azt remélem, hogy 38 éves koromra már lesz gyerekem. Úgy képzelem, hogy akkor még a színpad is része lesz az életemnek, viszont ez a tíz éves tervemben már nincs benne.

Mi lesz akkor, ha nem színpad?

Terveztünk egy kis központot, berendeztünk stúdiót, próbatermeket, videó stúdiót, ahol dalt és klipet is fel lehet venni. Egy frankó közösségi teret hoztunk létre fiatal zenészeknek, ahova elvisszük a felfedezettjeinket. Már kezd beindulni, ősszel pedig még nagyobb hangsúlyt fektetünk erre. Szeretnénk dalokat írni olyan előadóknak, akiket még nem ismernek. Hosszú távon azt képzelem, hogy mi a háttérből fogunk segíteni új előadóknak, de öt év múlva még szerintem szeretni fogjuk a színpadot.

Van más is?

Remélem, hogy nem leszek behízva, mert attól mindig félek, és szerintem színpadon kívül a sapkámtól is megválok. Ez a folyamat egyébként már elkezdődött. Először imidzs volt, aztán hozzám nőtt, de annyira, hogy e nélkül meztelennek éreztem magam, és a pszichológiai üléseimen is beszéltünk róla. Idén rekordszámú sapkamentes napom volt.

Nehéz levenni?

Ma már inkább fura. Tíz évig rajtam volt, mostanában viszont már elkezdtem ide-oda mászkálni sapka nélkül és ilyen vicces érzés, mikor fújja a szél a hajamat. De az emberek sem tudnak hova tenni sapka nélkül. Megismernek, csak hülyeségeket kérdeznek. „Fáradt vagy? Nehéz volt a reggel? Beteg vagy?”, miközben, én azt gondolom, hogy „nem, csak vedd már észre, hogy nincs rajtam sapka”. Ez nem esik le nekik, csak az, hogy valami más. De azt sem akarom, hogy 40 évesen is sapkás „Tomi bácsi” legyek. Abban van egy kis szomorúság.

Hogy érzed most a beszélgetésünk végén, sikerült visszafogni magad?

Meglátjuk, de mindig van következménye annak, ha valaki elmondja a véleményét.

(Kiemelt kép: 168.hu / Dimény András)