Filmszemle: A dokumentumfilmes zsűri értékelése

Erdélyi János, Varga Balázs és Szalay Péter az egyes munkák mellett beszéltek a látottak alapján észrevehető tendenciákról, a filmek közönségének problematikájáról, illetve a szerzőiség és személyesség kérdéseiről is.

Erdélyi János szerint a versenybe került filmek mellett van még legalább húsz film, amelyet már a címe alapján is érdemes lenne megnézni, s az alkotások többsége szeretnivaló munka. Sok olyan téma van azonban, amelyet még mindig nem dolgoz fel senki. Papp Bojána, az előzsűri tagja megjegyezte, a szemlére nevezett 160-180 filmre is igaz, hogy az aktuális, hétköznapi témák kevéssé szivárogtak be a dokumentumfilmekbe. Ezekre ráadásul jellemző, hogy a dráma és a konfliktus ugyan tettenérhető bennük, de a néző sokszor nem tud azonosulni szereplőikkel. A harminc versenyfilm figyelemreméltó jellegzetességeként emelte ki Erdélyi János, hogy a kollégák szeretettel nyúltak témáikhoz.

Varga Balázs szerint a korábbi évekkel szemben idén legalább 5-6 egész estés produkció van, amelyek feltételezhetően egy Művész mozis vetítésen is megállnák helyüket. Tehát amíg korábban vitatták, hol a helye a dokumentumfilmeknek – sokak szerint a mozikból már kikoptak -, idén jóval tagoltabb a skála. Több olyan alkotás szerepel a versenyprogramban, amelyről feltételezhető, hogy akár külföldi televíziók is sugározhatnák, vagy akár alternatív forgalmazási lehetőségeket is alkalmazni lehetne terjesztésükre. Azért fontos ez a széles skála, mert folytatódik a 2000-es évek tájékán indult tendencia: egyrészt nemzedékváltás zajlik, másrészt pedig a műfaj kezd differenciálódni, így készülnek kifejezetten „fesztiválfilmek”, mellette szélesebb, nemcsak hazai közönségnek szóló munkák, valamint szűkebb, az értelmiségieknek szóló darabok.

A zsűri tagjai elmondták: idén több rendszerváltás körüli időkkel foglalkozó alkotás is szerepel a programban, de sok film a jelen időből visszatekintve közelmúltbéli vagy távolabbi eseményeket mutat be. Varga Balázs szerint ilyenkor vetődik fel a kérdés, hogy melyik munka tekinthető olyan alkotásnak, amely 2010 Magyarországával foglalkozik. Szalay Péter ezzel kapcsolatban megjegyezte, jelentős tendencia a múltba fordulás, kevésbé szólnak az itt és most problémáiról a versenyprogram darabjai. A múlt eseményeit feldolgozó filmek közül kiemelte például a Palimpszeszt, ami formanyelvileg szerinte a legérdekesebb vállalkozás, valamint a Bádogvárost, ami főleg vizuálisan megnyerő munka. Vannak nagy történelmi tablók is, melyek fontos eseményeket mutatnak be, többek között ilyen a Drakula árnyéka, illetve a Kelet-nyugati átjáró című dokumentumfilm. A múltba forduló tendencia mellett Szalay Péter beszélt a személyes hangvételű filmek vonulatáról, ezek közül az Inkubátort emelte ki. Szalay szerint nagyjából 20-25 film képviseli a mai magyar dokumentumfilmet, közülük néhány valóban eljuthat televízióba, fesztiválokra és talán moziba is.

A beszélgetés a dokumentumfilmek által felvetett közönségkeresés, személyesség és szerzőiség problematikájáról is szólt, melynek során a versenyprogram egyes darabjait méltatták a zsűri tagjai: a helyzetteremtés, a dokumentumfilmekbe válogatott szereplők és karakterek, illetve a filmes feldolgozás, valamint a formai megvalósítás alapján kategorizálták a munkákat.