Filmen bejön nekünk a fideszes zsidó

A fene sem gondolta volna, hogy ez tényleg így megy. A 2002-es választások tájékán, amikor beindult a nagyotmondó, árokásó verkli, persze lehetett hallani a rémtörténeteket, hogy ez meg az nem áll szóba a barátjával, mert az, lám, hová szavaz; amaz meg szakított a kedvesével, mert rossz helyre húzza az ikszet. Meg hogy apuka külön költözött, mert nem bírta elviselni anyuka világnézetét.

Meg ilyenek.

Persze legtöbbünknek az ilyesmi nem manifeszt valóság, legfeljebb hallomásból ismerünk olyanokat, akiket ténylegesen, hosszú időre elválasztott a politika. A mindennapi életben megmaradtak az apró-cseprő viták, az olykor emelt hangon (értsd: üvöltözve) előadott, de lássuk be: egyébként menthetetlenül banális állásfoglalások arról, hogy a cucialisták így, a fidesznyikek meg amúgy.

Mivel már a harmadik bekezdésben járunk, és még egy szó sem esett A Fideszes zsidó… című filmről, látszik: hálás témába vágta fejszéjét a rendezőnő, Hajdú Eszter. A társadalom politikai megosztottságának végletes mozzanatait kívánta vizsgálni és bemutatni alkotásában, és hadd mondjam el rögvest: sikerült is neki. Minden alkotórész a helyén van: a feszültség és a humor dinamikája élvezetes, a zene integráns eleme a filmnek.

A hosszadalmas cím valójában két szálat takar: két zsidó ember politika miatt megromlott kapcsolatát, illetve egy család világnézeti alapú erodálódását járja körül.

És nem véletlen a címben a mediáció szócska sem: a bemutatott személyek, élethelyzetek után sikerült ugyanis egy asztalhoz rángatni az „árok” két oldalára került feleket, hogy egy szakértő moderálásával kibeszéljék ezt a lehetetlen dolgot, ami fölborogatta kapcsolataikat.

Személy szerint a második szálat, a Tóth család történetét tartom sikerültebbnek: mozgalmasabb, emberközelibb, intenzívebb. Férj és feleség párbeszédéből – vagy inkább egymás mellett elbeszéléséből – óhatatlanul előbukkan a komikum, de ez a meg nem értésből, az egymásnak odamondásból táplálkozik. És ha a néző egy kicsit is veszi a fáradságot, könnyen ráérezhet: a kapcsolat már jóval korábban megindult a lejtőn, a politika csak szikra volt a lőporoshordóban. Mindenesetre ijesztő látni, hogy évtizedek óta együtt élő férj és feleség mennyire nem ismeri egymást, mennyire elidegenedtek – süketek párbeszéde az egész.

Mi a tanulság?

Kerüljük el messzire a politikai nagygyűléseket. Ha mégis megmerítkezünk a pártok ideológiai élményfürdőjében, akkor pedig gyakoroljuk a másikra való nyitottság, a kompromisszumkészség és a saját vélemény föladása képességének – egyszóval a gondolkodás erényét. Persze ezeknek a veretes baromságoknak a magánéletben is hasznát veszi az ember.

A Fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediácó
Rendező: Hajdú Eszter
Forgatókönyvíró: Gát Balázs
Zeneszerző: Mester Sándor
Operatőr: Németh Viktor, Faragó Péter, Szandtner Dániel