Fif és Mik

– Köszönöm, hogy gondoltak rám – válaszolja telefonon Fifi néni.

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanninak reszket a hangja. Hárít: nem ad interjút, nem akar nyilvánosságot. Így tesz már évtizedek óta. Mert nem őt kell ünnepelni, hanem verset olvasni, és Radnótira emlékezni – mondta sokszor. Egy percet, ha beszélgetünk, hamar elbúcsúzik. Szelíden, kedvesen. Még neszez kicsit, mielőtt lerakja a telefont.

A Pozsonyi Pikniken sem jött ki az erkélyre, amikor színes, születésnapi luficsokor kúszott fel hozzá, egészen a másodikig, hogy aztán a léggömbök szétszaladva, százfelé kergetőzhessenek az égen. Hegedű szólt, a tömeg Bálint András színész után szavalta Radnóti Miklós Fannihoz írt versét: „Két karodban nem ijeszt majd / a halál nagy / csöndje sem. / Két karodban a halálon, / mint egy álmon / átesem.” Azért Fifi néni kitárta az erkélyajtót, az ablakot, hogy hallja, mi zajlik az utcán, és akik elég távol álltak a háztól, láthatták ősz haját, egy tovatűnő, tétova, rejtőzködő mozdulatát.

A Pozsonyi úti lakás – a kapucsengőn és az ajtón még mindig férje, Radnóti Miklós neve áll – ugyanúgy néz ki, mint a költő életében. Az íróasztalon ott áll a híres írógép, a polcon Arany, Berzsenyi összes művei, a falon Beck Judit (Radnóti egykori barátnője) nagyméretű, Gyarmati Fannit ábrázoló festménye. Fifi néni viccesen azt szokta mondani: „Azért olyan nagy a kép, mert nagy volt a Judit lelkiismeret-furdalása.”

Megvan még az a három kép is, amelyekről a költő írt a naplójában: „A szobám falán három »családi kép« van, három fényképmásolat. Barabás egyik meglehetősen ismeretlen Arany-festményének másolata, ugyanerről a festményről külön a fej, és Simó Ferenc egy nemrégiben felfedezett festményének másolata az öreg Kazinczyról.”

A kicsi lakás díszei a Kovács Margit-kerámiák – a szobrász korábban ebben a házban lakott – és az afrikai szobrok, amelyeket Radnóti Párizsból hozott. Ma is ugyanúgy néz ki a konyha, onnan nyílik a WC, mint egykor. Radnóti Miklós viccesen „klonyhának” nevezte a konyha és a klozet különös együttállását. A lakás eredetileg garzon volt, de a házaspár hozzávásárolt még egy szobát.

Fifi néni korábban mindig kalapot hordott, Munkást szívott. Idősebb korában már csak napi egy cigarettát engedélyezett magának. Ma már annyit sem. Szeptember nyolcadikán lesz százéves.

Korábban Bächer Iván azt írta róla, nélküle nincs Pozsonyi út: „A hölgy úgy része a Pozsonyi útnak, mint a Palatinus házak vagy a Szent István-park. A Pozsonyi úton, persze a kutyát is sokan ismerik, sokan tudják erre azt is, hogy tizenhét éves már a kis, öreg eb, süket, beteg és egyetlen társa a hölgynek, nevét is tudják sokan a kutyának, errefelé még akad csodabogár is, akiknek mond ez a név: Dido, lakik erre még polgár, ki tudja, hogy Dido a hűség és önfeláldozás mitológiai asszonya, akinek mellesleg férjét megölték.”

„Karcsú, kék szemű, lilás rózsaszín pulóverében tündéri Gyarmati Fifi” – írta a fiatal Fanniról Vas István költő, Radnóti barátja, aki szerint okos, tündöklően szép lány volt, a száját „keserédes kifejezéssel tudta csücsöríteni”. Fifi imádott síelni, kirándulni, utazni. Édesapja, Gyarmati Dezső a parlament gyorsíróirodájának volt a vezetője, később a gyorsírás tanítására szakiskolát alapított.

1926 őszén Radnóti mentora, Hilbert Károly lakásán ismerkedett meg a fiatal költő Gyarmati Fannival, ahogy később egymást nevezték: Mik Fiffel. A lány Hilbert feleségétől, Schwartz Ilonától vett matematikaórákat. Korrepetálásra jártak mindketten. Akkoriban Fanni 14 éves volt, Miklós 17.

Ám a fiú tizennyolcnak füllentette magát, és titokban elcserélte a lánnyal a ceruzáit, így jelezve: tetszik neki. Diákszerelem volt az övék. Aztán egy időre szétválasztotta őket a sors: Miklós, gyámjának kérésére, reichenbergi textilipari főiskolára jelentkezett, ahol megismerkedett egy német lánnyal, Tinivel. A kapcsolat nem tartott sokáig, mert a költő egy év után hazatért, és attól kezdve újra elválaszthatatlanok lettek Fifivel.

A szerelmesek kilenc évvel később házasodtak össze a VI. kerületi Aradi utcában. Révfülöpre utaztak nászútra. A Pozsonyi út 1. szám alatti lakást ezután bérelték ki.

Radnóti kávéházban írt, hogy ne kelljen fizetni a drága fűtést, hetente egyszer apósa iskolájában helyesírást tanított. Fanni ugyanott dolgozott reggeltől estig. Ebédelni a Dalszínház utcába, Fanni szüleihez jártak. Pénzük alig volt. Radnótinak egy kávéházi minyon elfogyasztása is lelkiismeret-furdalást okozott. A szorongásos világban nem lehetett gyereket vállalni. Aztán jött a háború, a munkaszolgálat, ahonnan a költő már nem tért haza.

Fanni napilapokban feladott hirdetésekkel kereste, és a szovjet táborokban is kutattatott elveszett férje után. Kétségbeesetten imádkozott Radnóti életéért.

Hiába.

Soha nem akart a nagy költő özvegyének szerepében tetszelegni. Konok volt, csendben gyászolt, őrizte, kezelte férjének hagyatékát. Mesélik, szeretett utazni, egyszer Amszterdamban felszállt a Radnóti tengerjáróra, és azon hajózott el Szingapúrig. Állítólag a hajó tulajdonosa hívta meg az útra.

– Fifi néni a Színművészeti Főiskolán tanított francia nyelvet. A felvételikbe is besegített. Elbeszélgetett a jelentkezőkkel, majd a rosták előtt komplett jellemzést adott róluk – meséli Bálint András színész, a Radnóti Színház vezetője. – Szigorú tanár volt, ugyanakkor nagyon kedves. Amikor megpályáztam a direktori állást, kikértem a véleményét. Kutyámmal rendszeresen jártam hozzá. Az ő Didója már nem élt, hiányzott neki a kis tacskó. Azt szokta mondani: a kutya a teremtés koronája.

Ferencz Győző költő, író Radnóti-monográfiájában Zsuzsu tacskót is számba veszi. Őt akkor kapta a fiatal lány, amikor Radnótival való szerelme elkezdődött. Tizenegy évig élt a házaspárral, mindketten naplójukban is megsiratták a kutyát. Összesen négy eb szolgált ki Gyarmati Fanni mellett egy életet.

– Mind a négy tacskó volt, mert az a jó, annak van egyénisége, harap ugyan, de méltósággal harap! – idézi Fifi nénit Bächer Iván Újlipócia című könyvében.

Bálint András azt mondja, Fanni néni nehezményezi, hogy mostanában kevés az irodalmi est. „Verseket kell mondani, Andriskám!” – hajtogatja gyakran. Szerette Gáti József versmondását. Korábban rendszeresen járt színházba, Bálint András saját Radnóti-estjének főpróbájára is elhívta. Gyarmati Fanni egyedül ült a nézőtéren.

– Izgatott voltam, ő csendben figyelt. Egyszer csak felszólt hozzám: „Hangosabban, Andriskám!”
Fifi néninek nincs tévéje, de sokat hallgat rádiót. Érdekli a körülötte zajló élet. Nemrégiben aláírásával csatlakozott a József Attila-szobor áthelyezése és a médiatörvény ellen tiltakozókhoz. Egy barátnőjét kérte meg, hogy regisztrálja őt a kiáltvány aláírói között. 2008-ban a Jászai Mari téren gyülekeztek a szélsőjobbosok, az ökölrázók, a fekete egyenruhások. Gyarmati Fanni látta őket az ablakból. Ismerős volt a gyűlölet. De hallotta a Pozsonyi Pikniken a másik tömeget is. Radnótit szavaltak: „Két karoddal átölelsz te, / ha félek. / Két karommal átölellek / s nem félek.”