Férfit látok álmaidban
Találkozol egy magas, sötét hajú idegennel – ígéri a jósnő az összeroppant, elhagyott asszonynak. És lám, Helena találkozik is! Az illető valóban idegen, igaz: kicsi és köpcös, valamint kopasz (részletkérdés), de hisz a lélekvándorlásban.
Elfogadja, hogy az asszony talán Jeanne D’Arcként testesült meg hajdan, s nem zárja ki a piramidális, egyiptomi előéletet. Amelyekhez képest valóban elhanyagolható nagyságrend, hogy a hölgy lánya most válik, többszörösen csalódott, üzleti karrierje zsákutcába került. A veje sikertelen, s a kudarcból csak Btk-ba ütköző módon tud kimászni (esetleg), és félre is lép egy hindu muzsikuslánnyal. Helena volt férjét, a kapuzárási pánikba belegörcsölt, az öregség elől testépítésbe és Viagrába menekülő izompacsirtát kékre-zöldre verik a második feleség, az ostoba prosti miatt.
Kudarc kudarc hátán. Ezért jó egy jósnő, aki felkészít, akiben hihetünk, legalább mi, ha családtagjaink nem osztják is bizalmunkat, no de hát végül minket hagytak ott, mi lettünk majdnem öngyilkosok, mi finanszírozzuk utódaink csetlés-botlásait, ki legyen a főszereplő, ha nem mi? Ők nem lehetnek, hisz még mindennek előtte vannak!
A háztáji kiskertben sok apró groteszk nő, s mindegyikben mérgek virágoznak. A felszín rendezett. Az ágyások gondozottak. A hunyor illatos. (De minden része: levele, szára, virága mérgező.) Hogy ki mit szakít s szagol – az már gusztusától függ. Woody Allen filmjében csak a lehetősége kísért a tragédiának.
Amúgy a jól ismert recept működik: írta és rendezte. Narrátor szöveg, helyzetbe hozás, irónikus kommentárok, kiváló színészek (Gemma Jones, Anthony Hopkins, Naomi Wats, Josh Brolin, Antonio Banderas), eleven londoni helyszínek, karakteres ruhák, beszélő képek (Zsigmond Vilmos). Tucatmű. De Woody Allené.
