Fekete képek

„Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ...”

Babits Mihály verse, a Fekete ország, amelyből a részlet való, botrányt keltett a múlt századelőn. Miként e versben, a magyar nyelvben is sok jelentése, van a fekete színnek: mást és másként jelent, ha valaki feketelistára kerül, ha hátra van még a feketeleves, ha a fehéret is feketének mondja, ha sötétben minden tehén fekete, ha valakinél a szivárvány is fekete-fehér.

Valami fekete lehet, mint a holló, mint a korom, mint a föld, mint a szurok és mint az ördög, fekete lehet a fuvar, fekete lehet a karácsony, a lyuk, az özvegy, az éjszaka, a vonat, a sereg, a gazdaság, a bárány, a doboz, a gyémánt, a péntek, a mágia, a halál, és bizonyos korszakokban éjszaka megérkezhetett a fekete autó, és kiszállhattak belőle feketeképű emberek.

Az ókorban az alvilág isteneihez, Hádészhez, Hekátéhoz, Oziriszhoz társult, s fontos irodalomtörténeti motívummá vált Goethe Faustjának fekete kutyája, és Bulgakov Mester és Margarítájának fekete macskája révén. Egymástól eltérő, gyakran egymással ellentétes jelentéseket hordoz a különböző civilizációkban és hagyományokban a fekete szín: a kabbalisták értelmezése szerint a címerekben a bölcsességet jelentette, az arab világban a fekete állatok a szerencsétlenségek hordozói voltak – a fekete kutya a halál hírnökeként jelent meg a családban –, míg Egyiptomban az örök megmaradás és az újjászületés jelképe volt.

A hindu tradíció szellemében a feketeség az idő szimbóluma, és Káli, a pusztítás istennőjének színe volt. Ez a szín Nyugaton, az európai kultúrában a halál, a bánat és az alvilág, a pokol, a bűnhődés szimbóluma: Krisztus keresztre feszítésekor elsötétült a nap. A világtól való elfordulás, az alázat kifejezése: számos szerzetesrend, a katolikus papok reverendájának színe. Míg az élet színekben jelenik meg, ellentéte, a halál, feketében.

A festészetben a manierizmus és a barokk fekete sötétségbe burkolózó gomolygásai után a XX. század második évtizedében ragyog fel a maga tökéletességében a fekete szín: mint oly köztudomású, Malevics 1913-ban kiállított „Fekete négyzet fehér alapon” című képe által, amelyet a művészettörténet méltán avatott a festészet egyik kulcsfontosságú művévé – mondta Wehner Tibor művészettörténész a Magyar Festők Társasága által 2008-őszén megrendezett Fekete képek című kiállítás megnyitóján.

A tárlat sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy január 21-én újabb válogatás látható ebből a tematikából, ezúttal a Városligetben, Magyar Alkotóművészek Házában (Olof Palme sétány 1).

A kiállítás február 14-ig látogatható.