"Ez a társadalom nem szereti a filmjeit, és a rendezők sem szeretik a nézőket"

Hírek szerint jól fogadták idei filmjét, a Casting mindent a mozikban. Ön mennyire elégedett?

Nem mondhatom magam elégedettnek, mivel én is meg a forgalmazó is nagyobb sikerre számítottunk.

Januárban jelent meg a film a mozikban. Gyors követésnek számít, hogy „már ősszel” piacra kerül a DVD, vagy korábban kellett volna?

Szerintem a filmek imádják az őszt! Sokkal több nézőre számíthatnak, és ez így van a DVD-filmekkel is.

Mennyien látták eddig?

Nem vagyok csalódott, hiszen a kb. hetvenezer néző egy magyar film esetében nem rossz szám.

A casting szakmai kifejezés, amely a filmes és a televíziós nyelvben a szereposztásra utal. Nem túl veszélyes ez a cím? Nem idegen a magyar nézőknek?

Egyetértek, ebben lehet némi igazság. De abban bíztunk, hogy ez már egy meglehetősen ismert kifejezés, és mivel hozzáírtuk a „minden” szót, már mást is jelentett. A „Szereplőválogatás minden” cím rém rosszul hangzik…

Kern András, a főszereplő mint szebb időket látott dalszerző készít fel egy fiatal énekesnőt a filmben – Oláh Ibolya játssza – egy dalversenyre. Mi adta a sztori ötletét?

Az alaptörténetet Kern András és a producer, Losonczi Gábor találták ki. Az első „Megasztárban” szereplő Oláh Ibolya személyes története volt az inspiráció.

Az egyik kereskedelmi tévében jelenleg is zajlik egy hasonló verseny. Nézi a műsort? Mi a véleménye a hasonló vetélkedőkről?

A vetélkedők nem igazán a kedvenceim, de az első Megasztárt én is megnéztem. Volt valami eredeti, friss hangulata. Az összes többi – ideértve az éppen zajlót – már kevésbé ejt rabul.

Nézettség minden, ez a kereskedelmi tévék szlogenje. Mi mindent tesznek meg ennek érdekében? Talán ez is lehetne egy filmtéma.

Igen, ez tényleg így van. A „nézettség” hajszolása nem más, mint rémült kapkodás, görcsös igyekezet, amely nem szolgálni akarja a nézőt - akit egy bámuló véglénynek képzel - hanem rávenni igyekszik a műsor megnézésére. Egyébként tényleg jó filmtéma lehetne… de, hogy a kereskedelmi tévék nem szállnának be egy ilyen filmbe, az tuti.

A magyarországi média egyszerre spórolós és pazarló. Hol a politika, hol a kereskedelmi szempont diktál. Hol mindkettő. Van, ahol nyolc elemit végzett reklámfőnökök és a prostitúcióból átirányított marketinghölgyek próbálnak meg nagyot alkotni. Mint filmrendező, aki pályázatokon nyeri el a filmkészítéshez szükséges összeget, hogyan látja ezt?

Nehéz kérdés. Az a baj, hogy a pályázatokon elnyerhető pénzforrások nagyon leszűkültek, a gyártási költségek meg elképesztően megemelkedtek. De van egy rejtőzködő baj is. Az a bökkenő, hogy ez a társadalom kiszeretett önmagából. Ezért a filmjeit sem szereti, mint ahogy a rendezők sem szeretik a nézőket.

Egyes médiumok szerzői, szerkesztői, menedzserei is gyakran így vannak ezzel.

Saját szakmámnál maradva: óriási baj van, amikor a filmkészítő elveszíti az érzékenységét saját életének szereplői iránt. Most egy ilyen dekádban vagyunk. Nem tudni, mikor fog ez megváltozni.

Ön mindig valami különleges filmet rendez, s ötleteit gyakran siker koronázza. Milyen filmelképzelések forognak mostanában a fejében?

Nem, nem hiszem, hogy „különleges” filmeket csinálnék.

Akkor soroljam? Egészséges erotika, Moziklip, Mielőtt befejezné röptét a denevér. Vagy az utóbbi évek terméséből a Zimmer Feri, a Csinibaba. Csupa kuriózum.

Én viszont úgy érzem, néha rémesen szimpla (ócska) munkák kerülnek ki a kezemből. Ezekért bocsánatot kérek, soha nem szándékosan megyek rossz irányba. Valószínűleg hasonló empátia-hiányban szenvedek, mint a többi rendezőtársam. Ezért is készülök egy olyan filmtervvel, ami a múltból próbál felidézni valamit, ami még emlékeztet egy egészséges vitalitással és humorral megáldott társadalomra. Konkrétan Mikszáth Kálmán „A Noszty fiú esete Tóth Marival” című regényét szeretném megcsinálni, mai környezetben. Mindenek előtt a rengeteg áthallás miatt. A politikusok romlottsága, a korrupció áradása, az érzelmek pénzre váltása, az erkölcs kifulladása…stb. De igen csekély esélyem van, hogy pénzt kapok rá.