Évszázad-trilógia
Ken Follett mer nagyot álmodni. Családregényt és történelmi regényt folyat egybe a tervezett trilógia első kötetében, megcélozva a huszadik század átvilágítását több család három generációjának főszereplésével.
Angolok, skótok, walesiek, németek, osztrákok, franciák, oroszok és amerikaiak karamboloznak és ölelkeznek vagy kerülgetik egymást a történelem főutcáján, az első ezer oldalon. Arisztokraták és bolsevikok, katonák, kémek, diplomaták, sztrájkolók és lordok, szüfrazsettek és megesettek, szenátorok és gengszterek, miniszterek és bártündérek, szakszervezeti szónokok és a király (V. György), Hindenburg tábornagy, Wilson elnök, Vlagyimir Iljics és a többiek. (Valódiak és kitaláltak.) Ennyi szereplő mozgatásához kell ám a tér. Így is zsúfolódik a cselekmény. Szakadatlanul történik valami. (Ez Follett sikerének egyik titka.) A regény nélkülözi a részletező leírásokat, de nem nélkülözi az epikai hitelt. Sőt! Aprólékosan pontos a mese minden részletében (hála az írók kiszolgálására létrehozott amerikai professzionális adatkutatóknak): miféle pezsgőt ittak akkortájt efféle társaságban, milyen fegyverek dörögtek a csatatereken stb.
A sikerkönyvek írója ezzel az évszázados regényfolyammal igencsak magasra tette a lécet. Zola, Thomas Mann, Gorkij (akinek családnevét, a Peskovot itt orosz hőseinek kölcsönzi ki!), Du Gard mintának, versenytársnak egyaránt túl nagy. A klasszikusok ugyanis tudtak még valamit. Azt, hogy nem minden a cselekmény, az akció, a pörgés. Néha meg kell állni, körbenézni, felmérni a terepet, alaposan körberajzolni a hősöket, elmélyedni bennük, kiteregetni a gondolataikat, és még ezzel sincs befejezve a teremtés. Igaz, Ken Follett tilógiájának első kötete (1911-től 1924-ig) arra is kiválóan alkalmas, hogy eligazítsa az érdeklődőt az első világháború eseményeiben, ismerőssé tegyen jó néhány, történelemórán elbliccelt epizódot, nevet. Méghozzá szórakoztatóan.
(Kenn Folett: A titánok bukása. Évszázad-trilógia I. Fordította Bihari György és Sóvágó Katalin. Gabo Kiadó.)
