És megint elölről
A Rubicon idei második számában megjelent írások közül minden bizonnyal a Történettudomány vagy törvényszék? című írás kavarja majd a legnagyobb vihart. Pedig a szerző, Ujváry Gábor nem mond semmi újat a Hóman-ügyet illetően (merthogy persze erről van szó – mint ahogy erről volt szó a múlt héten rendezett tudományos vitán is, melyről lapunk 20. oldalán olvashatnak részletes tudósítást), inkább csak összefoglalja, nyomatékosítja érveit, illetve összegyűjti azokat a tényeket, melyekkel e késői Hóman-per „ügyészét”, Ungváry Krisztiánt véli diszkreditálni. Hóman Bálint munkássága az utóbbi évek eseményei (rehabilitálása népbírósági perében, szoborállítási kísérlet stb.) kapcsán megint a politika erőterébe került, így hát az olvasó nehezen tudja függetleníteni magát világnézeti elfogultságaitól. Vannak azonban olyan történelmi helyzetek, melyek nem nélkülözhetik az utókor szigorú ítéletét, akármit gondolunk is jelenünkről. Meglehet, Hóman nem kívánta zsidó honfitársai halálát, csak erőteljes jogfosztásukat. Ám tevékenységével cselekvőleg járult hozzá elpusztításukhoz, bármi volt is eredeti szándéka. Ehhez képest az a kérdés, hogy mennyire felelős a második zsidótörvény megfogalmazásában vagy mennyire enyhítette a gyakorlatban a végrehajtás szigorát – századrangú.
Bizonyos értelemben „perújrafelvételt” javasol a lap Széll Kálmán ügyében is, bár itt szakberkekben is jóval csendesebb vizekre eveznek a szerkesztők. A hónap témájaként négy írás is foglalkozik a hajdani miniszterelnökkel. Egyikük a családtörténetet mutatja be, másik politikai pályáját helyezi el a korabeli társadalomban, harmadik pénzügyminiszteri, negyedik miniszterelnöki tevékenységét elemzi annak a közéleti férfiúnak, akinek legnevezetesebb tevékenysége – tréfa! –, hogy róla nevezték el a Moszkva teret.
És maradt néhány írás januárról is: akkor volt vezető anyag a migráció a történelemben, most a magyarországi szerb és horvát bevándorlók históriáját kapjuk, valamint Hahner Péter írását Kik azok a barbárok? címmel.
Nádas Sándor
