Erőszakik
Ostoba cím, taszít, teljesen mást ígér. Pedig ez a film nagyon jól átélhető: nevezzük egyszerűen és félreérthetetlenül kiválónak. Egyetlen megszorítással. Akinek a füle/lelke ab ovo nem tűri a trágárságokat, az kerülje. Mentségül hozzáteszem: a durva nyelv szorosan hozzátartozik hőseinkhez, akiknek foglalkozása, társadalmi állása: bérgyilkos.
Ketten vannak, különfélék. Meg kellett pattanniuk Londonból, s a főnök (ki szintén kétkeziként kezdte, s csak utóbb lett vállalkozó) a csodálatos középkori flamand városka, Brugge adventjébe menekíti (?) őket.
Aligha van feszítőbb ellentmondás, mint a középkor e kincstára s hőseink létezése között. De hogy még egy magyarázó megjegyzést tegyek a film hangzóanyagához: a nyelvi durvaság a maga helyén olyan, mint Hieronymus Bosch végítéleti ábrázolásmódja: rémít, démonokat és torzulásokat idéz. Ama nap, a harag napja sem idilli, sokszor nem is szalonképes Boschnál sem. És hát a mi bérgyilkosaink még advent idején sem a karácsonyi ünnepkör szótárát használják, sőt! (Magyar szöveg: Varró Dániel, aki az angol–ír drámaíró nálunk eddig bemutatott műveit is nagy leleménnyel fordította, így
A kriplit és A Vaknyugatot.)
A hol ironikus, hol fekete humorú, de mindenképp nagyon pontos és szórakoztató jellemrajzot egészen kiváló színészek adják kiválóan: Colin Farell, Brendan Gleeson és Ralph Fiennes. Írta és rendezte a csodagyerekként befutott drámaíró, Martin McDonagh, akinek a nevéhez számos színházi elismerése mellett már egy Oscar-díj is fűződik, igaz, a kisfilm kategóriában. (Ez viszont nagy film!)
Mestereinek Tarantinót, Scorsesét és Lynchet tekinti, tehát nem a filmtörténet rózsaujjú mestereit, bátran bánik a véres részletekkel is e gengszterkomédiában, dialógusai erősek. (Egyetlen szituációban Harold Pinter Ételliftjének szorongató groteszkje-abszurdja is áttűnik.)
Megérdemelt sikere volt a filmnek a Titanic fesztiválon is. Ha a füled tűri, jól fogsz szórakozni, sőt annál sokkal több is történik veled a nézőtéren.
Bölcs István
