Erkellel, Wagnerrel ünnepli születésnapját az Operaház

Nagy az üzem most az Operaházban. Lehet, hogy e nagy tekintélyű intézmény valóban egy üzem? – kérdezem Vass Lajos főigazgatótól.

Igen, ez üzem. Érdemes megnézni a próbarendünket, következtetni lehet belőle, milyen komoly munka folyik nálunk. Egyszerre tíz darabot próbálunk, több mint kilencszáz munkatárssal, és még három-négyszázan állnak szerződésben. Ezt tetézik az évfordulós rendezvények. Van két koncentrált nap, a szombat és a vasárnap. Szombaton hatalmas gála lesz, amire hihetetlenül nagy az érdeklődés. Minden jegy eladva.

De maga az évforduló vasárnap lesz.

1884. szeptember 27. az a nap, amelyet most megünneplünk. Ezen az estén nyílt meg az Opera, amelyre most a megnyitó napjának eredeti darabjaival emlékezünk. Két Erkel-részlettel és egy Wagner-opera I. felvonásával.

Mindezt az Andrássy útról is meg lehet nézni és hallgatni.

450 ülőhely lesz az Opera előtt, ahonnan óriáskivetítőkön is megtekinthetik a műsorokat. A jelek szerint az időjárás is jó lesz.

A prognózisok szerint nem lesz túl hideg. Ez azért fontos, mert az Opera történetében ilyen rendezvény még nem volt.

Ha csak nem 125 évvel ezelőtt… De akik nem tudnak eljönni, azok is élőben hallhatják a jubileumi műsorokat a Bartók rádión, s az MTV is felveszi a koncerteket.

A műsorral kapcsolatban meglepő, hogy az Opera megnyitóján annak idején már Wagnert játszottak.

A Lohengrin akkor már egész Európában népszerű opera volt – mondja Fischer Ádám főzeneigazgató. – Ráadásul az intézményt nem sokkal Wagner halála után nyitották meg.

Mégis, két Erkel között egy Wagner?

Annak idején komoly viták támadtak abból, hogy mennyire német a magyar operaház. Budapest félig német nyelvű város volt, a német pedig egy magyarországi nyelv. Tíz évvel később találták ki, hogy a Magyar Állami Operaháznak nagyon magyarnak kell lennie. Sőt olyan törvény is született, hogy minden nyelven szabad énekelni, csak németül nem.

Ma mintha csak magyarul nem volna szabad énekelni.

Megváltozott a világ. Az énekesek több helyen énekelnek egyszerre s mindent az eredeti nyelven tanulnak meg. Ráadásul most már minden idegen nyelvű előadás feliratozva van. Bár vannak ellenpéldák is. Vasziljevet kértük fel az Anyegin rendezésére s megkérdeztük tőle: „Oroszul adjuk elő?” „Ne! – válaszolta – menjen csak magyarul, maguk úgysem tudnak oroszul.”

Ön 2006-ban drámai helyzetben vette át az Opera irányítását. Pozíciója megerősödött, a korábban rendkívül ingerült társulat felsorakozott Ön mögé. Minek köszönhető a mostani alkotó hangulat? – kérdezem Vass Lajost.

2006-ban miniszteri biztos voltam egy évig. Egy év múlva vettem át az irányítást. Az intézmény most jól működik, de nem hibátlanul.

Mi volt a helyzet, amikor átvette a vezetést?

Tisztelve elődeim munkáját úgy látom, elkényelmesedett az intézmény.

Pár éve vagy pár évtizede?

Valószínű, hogy pár évtizedet kellene mondanom. Elkényelmesedett az Opera és úgy maradt, miközben a nemzetközi operavilágban minden átalakult. Az utolsó években hihetetlen szakmai, vezetői és anyagi feszültségek alakultak ki. Mindez sajnos a mindennapi munkára is rányomta a bélyeget. Rossz volt a hangulat, a munkahelyi légkör.

Rosszak voltak az előadások?

A helyzet nem kedvezett az esti előadások színvonalának. Egy ilyen intézményben nem lehet hibátlanul dolgozni, csak a hibákat folyamatosan korrigálni. Vitatkozva, összeszólalkozva, de ki tudtuk alakítani az intézmény koncepcióját és szerkezetét. Ez utóbbi még mindig nem tökéletes. Így terveztük meg az évadokat, a repertoár előadásokat és az új bemutatókat. Mik legyenek, amiket elhagyunk, miért hagyjuk el; mik legyenek, amiket megerősítünk. Nagy figyelmet fordítottunk arra is, melyek azok a művek, stílusok, amelyek hiányoztak a kínálatunkból. Olyan nyugalmat próbálok elérni, ami ösztönzi a kollégákat a legjobb munkavégzésre.

Ehhez azért leépítések is kellettek. 1200-an voltak, most pedig 900-an.

Hogy sokan vagy kevesen dolgoznak egy munkahelyen, azt nem lehet önmagában a létszám alapján megítélni. Azt kell pontosan tudni, hogy ki mit csinál, mi a feladata. Nagyon nagy volt a repertoár, 50-60 darab ment, miközben voltak olyan énekesek, akik évente kétszer-háromszor léptek csak fel.

Főállásban, közalkalmazottként.

Ez megengedhetetlen. De legfontosabb mégis a színvonal, a minőség. A legjobbat kell kihozni mindenkiből, mert akkor van a legnagyobb esély arra, hogy az előadás a nemzetközi élvonal színvonalán lesz.

A most érzékelhető nagyüzem ennek a koncepciónak is köszönhető?

Mindig tudni kell megújulni. Több próba kell, nagyobb fegyelem. Komoly tervezőmunkára és követelményrendszerre van szükség, és folyamatos számonkérésre. Ugyanakkor meg kell szüntetni az emberekben a bizonytalanság-érzést. Én 2012-ig vagyok hivatalosan a Magyar Állami Operaház főigazgatója, a célokat addig nyugalmas alkotói légkörben szeretném biztosítani.