Éreztem törpeségemet horizontálisan
Örök hőséget ígért a nyár, aztán mégiscsak ránk mordulóban a szeptember. Az idei emlékeket is beakasztjuk a tavalyiak mellé, kis levendulával tartósítva, s érzékenyebbekké válunk az előrecsomagolt nosztalgiák iránt is. Ilyen hangulatban botlottam bele egy könyvbe, amely a világ legszebb tereire invitált.
Minden, ami a világon a legszebb, odacsirizel magához, persze, ki adná alább, ha teheti! S ahogy kinyitom a kötetet, nyomban szembeötlik a Capitoliumon a jó Marcus Aurelius császár szobra alá terített términta, amely ráforduló épületeivel, felvezető lépcsőivel, szenátusi palotájával lenyűgözött s lenyűgöz mindig. Nem hiába igazgatta itt a falakat, síkokat, tereket maga Michelangelo. Látszik. Érezzük.
S persze hogy örökkévalónak érezzük a magunk tűnő kis turistakalandjait is: amikor a Szent Márk téren a második-harmadik Fernet-Brancát kóstoltuk a Café Florian előtt, együtt zümmögve a szalonzenekarral (V. Gy. barátom kipróbált boldogságreceptje szerint), Siena kagylójában dőltünk hanyatt, sétáltunk a Piazza Navona szökőkútjai körül vagy a brüsszeli Grote Markton, álltunk a történelmet latolgatva Szentpétervár Palota terén, kápráztattuk a szemünket az esti Vörös téren a Vaszilij Blazsennij-székesegyház kilenc kupoláján, a színek játékán. És, persze, Párizs! A Place de Vosges-zsal meg a Vendőme térrel, ahol a szimmetria a mérték, klasszikus minden arány. Éreztem törpeségemet horizontálisan a vatikáni Szent Péter tér hatalmas ellipszisében, vertikálisan Torontóban, a Nathan Phillips tér felhőkarcolóinak mulandó lábjegyzeteként.
Forogtam Lisszabonban a Kereskedők terén, amelyet földrengés és tűzvész szabott ki (meg a modernizálásban utazó Pombal márki), de sosem jártam a világ legnagyobb terén, a Tienanmen 440 ezer négyzetméterén. (Nálunk a Hősök tere legfeljebb 16 ezer!) S ha mindenhol jártam volna is, repülni sosem tanulhatunk meg, így a levegőég, a madarak és légi fotósok efféle, felső perspektíváit magunktól nem láthatjuk.
Sok még a bejárnivalónk, s ha belegondolunk: A világ legszebb (akármi)csodái sorozat még szinte korlátlanul folytatható.
(Maria Teresa Feraboli: A világ legszebb terei. Fordította Babits Péter. Kiadta az Alexandra.)
