Építő jellegű könyv

Históriáját, kialakulását, változását, szépségeit és gyarlóságait, titkos útjait, lehetőségeit és hírességeit. És persze fontosabb épületeit. És ezen épületek alkotóit. Olyan kvízkérdésekkel, hogy ki építette a régi országházat, a Várbazárt vagy a Vigadót, nem lehet zavarba hozni. Legkedvesebb építészem, Hild József minden fellelhető pesti épületét számon tartom (igaz, újabban mintha bővülne a számuk, némi meglepetésre), Ybl is kivételes elbánásra számíthat nálam (már csak ujpesti kötődései miatt is), de tudom, ki volt Schulek, Alpár, Hauszmann.

Sőt, szűkebb körben Gregersen Gudbrandról is lendületesen tudok beszélni (látják, mit tesz a közelmúlt ferencvárosi újságjának olvasása, valamint a Kerepesi temetőnek rendszeres felkeresése!), és Zielinski Szilárdról is hallottam már harangozni. Egyszóval egészséges önbizalommal viszonyultam a magyar építészet nagyjai iránt, míg el nem olvastam Hajós György legújabb könyvét, az Építészek, mérnökök, építők címűt. (Kiadta az Építésügyi Tájékoztatási Központ Kft., elegáns, gazdagon illusztrált kötetben.) Hajós György, építészügyi ismeretterjesztésünk doyenje ezúttal huszonöt portrét ad – közöttük jól ismerteket, általa korábban feldolgozottakat, de olyanokat is, akikről a nagyközönség (legyen szabad magamat is e halmazba helyezni) mit sem hallott eddig. Pedig – derül ki a pompás kötetből – kár, hogy nem. Ők, a tizenkilencedik és huszadik századi építők-szépítők határozták meg ennek a világvárosnak az arculatát. És határozzák meg ma is. Érdemes megismerni őket.